Pápai Lapok. 46. évfolyam, 1919
1919-01-26
Papa varos hatóságának ós több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkoreskodése, FG-tőr 23. szám. Telefon. 112. saám. FcloiCa szorkosztS ős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára! egész ővro IG IC, félóvro 8 ií., negyedévre 4 K. Nyilt-tór soronként. 40 fillér. — Egyes szam ára 40 fillér Temetkezés és drágaság. Hál ilyen i.s van. Vau ám és pedig' nagy mértékben. Háborús életünk viszontagságai közepette ez a betegség is fölütötte a fejét, felkeresett bennünket és azt tapasztaljuk, hogy napról •• napra jobban dühöng. Az árdrágítók kihasználták nyomorúságos életünknek ezt a keserves oldalát is. Azt hittük, hogy az árdrágítók, ha 'már m/isra nem is, - de a kegyeletre talán tekintettel lesznek, de hát; csalódtunk itt is, — mint minden más téren. Az árdrágítók a kegyeletre siucseuek teliültettél, — mert hát ezek is csak azt tartják, — a mit a többiek, hogy első a „gseft" - , azután jön a kegyelet. Az azonban bizonyos, hogy ez a leghálásabb és legjövedelmezőbb tér az árdrágításra. A nevető örökösök ugyanis szives készséggel űzetik \ú é nz örökölt v.Tgyonból a temetési költségeket, — a kiket pedig a halálozás mély, igaz és őszinte gyászba ejt, azok a könnyek ós sirógörcsök özönébeu nem tudnak, nem akarnak talán nem is képesek alkudozni, hanem szó nélkül fizetnek mint a köles. A temetkezési vállalatokat tehát nagyon kényelmes, jövedelmező üzleteknek lehet mondani, - mert a tulajdonosok által kiállított számlákat, az emberek egy része Örömében, — a másik része pedig elkeseredésében minden zokszó nélkül egyenliti ki. A háború alatt elnéztük a Visszaéléseket, de most a háború után nem hagyhatjuk szó nélkül ezeket kikapásokat és ezért emeljük fel szavunkat, mert megakarjuk menteni a gyászba borult családokat a lelketlen' árdrágítástól. Lehet anuak már tíz, v&gf tizenkét esztendeje, hogy Pápa város tanácsának egyik, illustris tagja azzal a javaslattal járult a városi tanács elé, hogy létesítsen városi kezelésben, nagyobb szabású temetkezési vállalatot. A meglévő temetkezési vállalatok raktáraiban lévő ösz.szes készleteket vásárolja össze, — a régi üzleteket szüntesse be és uj temetkezési vállalatokra ne adjon ki iparigazolványokat. A beadott indítványt a városi tanács figyelemmel meghallgatta, talán körűiméinek olyanok, melyok azt inda-! kolttá teszik. Az tehát bizonyos, hogy a városi tanács nem járt el helyesen, mikor a jelzett indítványt levette a uapirendről. Már a háborús évek alatt, de különösen most a háború után éreztük és érezzük legjobban, hogy valóságos áldás lenne, ha a temetkezési vállalat a vá.ros kezében volna összpontosítva. Igaz ugyan/ hogy a városi tanácsban nem voltak és soha sem is lesznek látnoki tehetséggel felruházott férfiak és igy nem tudhatták előre, hogy csak néhány óv választ el bennünket egy olyau rettenetes világháborútól, mely minden téren, tehát még a kegyelet mezejón is óriási felfordulást fog okozni, mégis nagy hibát követett el a városi tanács, hogy' a beadott javaslatot nem vette komolyan ós határozatának meghozatala elí|tt, nem tette azt alapos tanúimányqzásJárgyáví. A város'ban mindenki, tehát a városig tanácsúak tagjai is igen jól tudják, hogy a háború alatt ós most a háború után is, — nagy, vagyonnak beillő ösz szeget kell fizetni egy temetésért. — Azok a pápai családok, akiknek az utolsó két - három esztendőben gyász esetük volt, - tudnának a temetkezések körül előfordult árdrágításról legtöbbel beszélni. Akiket pedig a jó isten nem látogatott meg és nem^volt halottjuk, azoko vegyék tudomásul, — hogy a temetkezési vállalatok által rendezett temetéseknek eddigi boz*sos árai, időközönként még folyton emelkednek, sőt a legutóbbi időben már oly nagy összegeket számláznak a gyászba borult családoknak, - hogy maholnap csak hadimilliomosoknak lesz szabad meghalni, mert egyedül ilyBn családok lesznek képesek a vállaljttok követeléseit kiegyenlíteni. j Ma már ott tartunk, ljogy egy felnőtt embernek legegyszerűbb-temetéséért kétezer koronát^ i? elkérnek a vállalatok. Hát nem retten ő dolog ez ? Hasztalan ámulunk, bámuunk a romárak íeletl, -- a vállalatok tulajdonosai erre csak a .vállukat vonogatják. Ők a koporsó-készitő gyárosok is asztalosok által benyújtott számlák nagyságával indokolják meg a drágaságot, - az és kinél veszi kezdetét. A tények álla-' nak csak előttünk és ezek a tények, kényszeritettek bennünket arra, hogy. ielszólaljunk és egyúttal reámutassunk' a felburjánzott bajok és sebek, sürgős orvoslására, mert bárhonnan ered is ez a szemérmetlen uzsora, nem szabad megtűrni, hogy a keg/elet örve alatt, a gyászba borult családokat, kímélet-, lenül és lelketlenül kiszipolyozzák. — Tűzzel vassal le kell törni a •gyászfátyolos uzsorát. Enuek pedig csak egyetlenegy' orvossága van, ha ugyanis a városi tanács felveszi^ a fonalat ott, — ahol elejtette tiz vagy tizenkét évvel ezelőtt, mikor a városi temetkezési vállalatra vonatkozó javaslatot hozzá' beterjesztettók. Ha a pápai temetkezési vállalatok nem képesek leküzdeni ezen. a téren felmerült uzsorát, nem %arad egyéb hátra, mint a városnak kell kezébe venni a temetkezési ügyet' Ez az oka annak, hogy a városi tanácsnak melegen figyelmébe ajánjjuk megszívlelésre méltó felszólalásunkat. Ha a városi tanács kedvez*őleg fog intézkedni, meglehet győződve, hogy közönsége hálával és az egész varos elismeréssel fogja íj,zt tudomásul venni. hosszú ideig töprengett is felette, de ^ | asztalosok pedig a fakerjskedők által vége a tárgyalásnak mégis csak az 1 f e lszámitott" i'eí.to,iietes össiegekben latiéit, - hogy a javaslatot elvetette és'j^ az árdrágítás kiindulási pontját, azóta som 1 jutott senkinek isem eszébe,! ' így állanak a _dolgok raa. Nem — h °gy Jú volna ezzel a .javaslattal újra foglalkozni, mikor a viszonyok ós. tudjuk tehát teljes bizonysággal megáljapitani, hogy a koporfó uzsora hol A kisiparos és szocializmus. A "folyó hó 12-én megtartott iparos gyűlés oly hosszura nyulott, hogy felszólalni már nem volt időin és igy e helyen óhajtom szerény uóy zetemefc elmondani. Azokaz elemek, akik nem akarnak harcias szakszervezeti, hanem csak az Ipartestület jjebelében alakuló szakmánkénti csoportokat, kik ugyan • dalgoznának gazdaságilag, de erös vas-, kézzel nem mernének" hozzányúlni a mult társadalmának az összes büneifc feltárni 'ós a mult hibáit, gyökereseu orvosolni, mert a jobb szituációk és a háborús konjukturák olyan viszonyokhoz segítette, hogy a momentán pillanatot nem találja olyannak, hogy a szocializmus zászlaja alá sorakozzék. Vájjon ha csak a múltnak használjuk, nézzük meg közelebbről nem-e végzünk félmunkát? Ha csak kizárólag gazdasági szervezkedéssel foglalkozunk ós nem alakulunk áh politikái szervezettó, vajon a nagy tőkével dolgozó gyárak kiknek nem csak gazdasági, hanem erös politikai szervezetei is vaunak, nem-e fog bennünket kisiparosokat az ö nagy politikai hatalmával és a nagytőkének súlyával minden kis ekzisztenciát agyon nyomni? Vizsgáljuk meg egy kicsit a mult társadalmának a tizennyolcadik századtól elkezdő munkáját. Látni fogjuk, hogy az elején mily szép kisiparuk volt, de a fejlődési folyamat és a nagytöke munkája, csak azokat az. iparokat hagyta meg a maga egészében amelyekhez; a technika fejlődése még el nem ért. De most midőn láttuk, hogy a négy ós fél éves háború, az ember ölé$
