Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-06-16

Papa, 1918 június 16. 24. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. 8z«rk«sxt6»éf és kiadóhivatal: Goldberg Uyula papirkereskedéso, KS tér 23. széni. Talefcn. 113. —ÉV— Felelős szerkesztő és laptulajdonos: OOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadébivstalához küldendők. A lap éra: egész évre 12 K., félévre 6 K , negyedévre 8 K Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szau ara 80 Áttér. A magyar tanitó. Az elmúlt héten a fővárosban egy szomorú, könnyekig megható gyűlés folyt le. A magyar tanítók, illetve csak a fővárosi tauitók tartottak gyűlést, amelyet az újságok viharos tauitógyülós cimeu szerkesztettek ki. A szegény magyar tanitó a világ legszerényebb emberei küzé tartozott mindenkoron, igazán csodálatosnak tarthatja minden, józan gondolkozású újságolvasó ember, hogy miképeu szánhatta el magát a fővárosi tanítóság, hogy viharos gyűlést tartson. A tanítók nem szoktak viharozni, a tauitók dolgoznak, szenvednek és nyomorognak. Amikor már •arra kerül a sor, hogy viharosnak lehet mondani egy tanitó gyűlést, akkor már kétségtelenül sok mindennek kellett egybegyűlnie a unitok ielkébeu. Ks aki elolvasta ezeket a tudósításokat auuak összeszorulhatott a szive azon a sok nyomorúságon, amit a lam tók ezen a gyűlésen elpanaszoltak. A magyar tanítók, a fővárosi tanítók sokkal jobban nyomorognak, sokkal többet nélkülöznek, mint amennyit egyáltalában képzelni lehetett háború előtt. A világháború minden tekintetben hihetetlen arányokat öltött és ez arányokkal hasonlóan növekedett az általáuos nyomor is. Ma már a tanítóság az erkölcsi és anyagi tönk szélén áll és valóban nehéz elképzelni, hogy ha gyors segítségben nem részesülnek, mi lesz velük, de nemcsak mi lesz ővelük, hanem mi lesz a következő nemzedékével is ennek a sokat szenvedett, sok vért vesztett nemzetnek. A fővárosi tanítók tartották a gyűlést, de mint egy csepp a tengerben, ugy mutatkozik az egész tanítóság nyomorúsága, szenvedése, nélkülözése a főváros tanítóságának panaszaiban. A vidéki tanítók helyzete még szomorúbb, még nehezebb, még kótsógbeejtőbb. Sehol a világon nem hanyagolják el enynyire a tanítóságot, sehol sem veszik annyira félvállról a tauitósúg munkáját, mint éppen nálunk, ahol a legnagyobb szükség vau, illetve volna arra, hugy a tanítók testbeu és lélekbeu erőseu és érintetlenül tudják végezni nagyjelentőségű ós az ország érdekében feltétlenül üdvös munkájukat. A magyar tanítóság viharos gyűlései egymást érik. Miudig több és több az elégedetlenség, és mindig kevesebb ós kevesebb a réven a munka eredménye és sikere. Hiába küzdeuek a tauitók a saját nyomoruk ellen valóságos hősiességgel, hiába igyekeznek idegeiket és nyomorukat lecsillapítani ós elhallgattatni, a lehetetlenséggel ők sem tudnak megküzdeni. Nem akarunk rekriminálni a magyar tanítóság ügyeivel kapcsolatban, nem akarunk régmúlt hibákat felhozni, de annyi bizouyos, hogy segíteni minél előbb kell a tanitókou. A legnagyobb megnyugvással ós a legnagyobb örömmel olvastuk, hogy a kultuszminiszter akiuek küldöttség adta át a tanítók memorandumát, jogosnak és helyesnek találta a tanítóság követeléseit és kilátásba helyezte azt, hogy ezeket a követeléseket teljesíteni is fogja, csak egy kis türelmet kért, mert rövid időről vau szó. Tudjuk nagyou rá, el kell intézni és erre időre van szükség, azonban azt szeretnők, ha a kultuszminiszter, aki többszörösen hangsúlyozta beszédében a jóindulatot, valóban csak a szükséges rövid időt használná

1 fel ezeknek az ügyeknek az elintézésére, mert máskép mire a segély megérkezik, nem lesz akit segítsenek. A tanítók gyűlésének — ugylátszik tehát — meg lesz az eredménye és a sikere. A magyar tanítóságra taláu szebb és boldogabb uapok foguak felvirradni, i.iár amennyire boldogságot ós szépséget jeleut egy kis fizotésreudezés ós ezer korona háborús segély. De mindeuesetre annyit íog jelenteni ez a háborús segély ós fizetósrendezós. hogy a magyar tanítót észrevették a felsőbb helyeken, hogy támogatni igyekeznek ós igy közvetve valóban előidézik azt, amit mindenki ez országban egyformán kivan, hogy a magyar tanitó nemes hivatását, könnyebben, nyugodtabban és ennélfogva teljes sikerrel tölthesse be az elkövetkezendő nebéz és fontos eszteutendőkben. Megyegyülés. — Június 10. II. — Veszprémvármegye torvényhatósági bizottsága f. hó 10 és folytatólagosan 11-én tartotta meg ez évi nyári rendes közgyűlését. A közgyűlést dr. Bibó Károly alispán d. e. 10 órakor nyitotta meg. Rövid bevezető szavai után jelenti a közgyűlésnek, hogy Ő Felsége dr. Rainprecht Antalt hü és buzgó szolgálatainak elismerése mellett főispáni állásától felmentette, ezért a törvény értelmében a mai gyűlésen már nem elnököl s az elnöki tisztet ö látja el. Ezután jelenti, hogy dr. Rainprecht Antal levélben búcsúzott el a megyétől. A levelet felolvassák. Erre Koller Sándor udvari tanácsos volt alispán szólásra emelkedik s annak a belső érzésnek ad kifejezést, hogy a vármegye közönsége nem nyugodhatik bele abba, hogy attól a főispántól, akit annyira megszeretett a vármegye — ilyen kurtán-furcsán búcsúzzanak. Lehetetlennek tartja, hogy csak egyszerű levél utján történjék a búcsúzás dr. Rainprecht Antaltól. Attól a férfiutói a ki a vármegye főispáni állásába oly szép tehetséget, annyi munkaerőt, agilitást, a vármegye közönsége iránti szeretetnek olyan fokát és mértéket hozta magával mint Rainprecht, aki élete örömét abban találta, ha a szükséget szenvedő szegényeknek segítséget nyújthatott, ha a közügynek javára lehetett — tőle ne írásban, de élőszóval, ne papírlapon de itt e díszes teremben a hol öt ezelőtt 10 hó napppal mint uj főispánt üdvözöltük, itt búcsúzzunk el. Szavait taps és általános helyeslés követte, mire a közgyűlés nevében Koller Sándor vezetésével Sült József, Berger Arnold, dr. Magyar Károly, dr. Mohácsy Lajos, Nagy Ádám Mihály és Pósa Endre tagokból álló küldöttség elment a főispánért és őt arra kérte fel: jelenjék meg a közgyűlésen. A küldöttség kíséretében megjelenő dr. Rainprecht Antalt a közgyűlés meleg szeretettel, hangos éljcnzéssel fogadta. A mikor a gyűlési tagok elfoglalták helyeiket dr. Rédey Gyula nagyprépost szót kért és a vármegye közönsége nevében szép szavakkal imcsuzott el dr. Rainprecht Antaltól. Beszédéből álljanak itt a következő szép részek: .Méltóságod ezelőtt 10 hónappal foglalta el a főispáni széket. Akkor még nem sokan ismerték Méltóságodnak egyéni kiválóságát, rátermettségét. Csak egyet tudtunk. Tudtuk, hogy dr. Rainprecht Antal a magyar nemzet életéért, szabadságáért folyó élet-halál harcból maga kérte ki az ót megillető részt, önként ment el oda, a hol a halál oly bő aratást tart. Tudtuk, hogy dr. Rainprecht Antal súlyos sebektől bontottan, betegen tért meg a véres csatákból. Már pedig a haza oltalmában szerzett sebhely olyan ajánló levél, amilyennel e vármegye főispáni székébe egyetlen egy főispán sem jött. És ez a főispán egy kardcsapásra megnyerte e vármegye népének szeretetét. Igen. Mindannyian megszerettük Méltóságodat gyönyörű elveiért, magasztos célokat szolgáló szép munkájáért; megszerettük szép lelkeért, melegen érező szivéért. És most búcsúzunk. Hiszen 4 év óta ugy tolván folyton csak búcsúzunk. Apa a fiától, hitves a férjétől, gyermek az édes apától, testvér a testvértől. Mindmcgannyian bucsuznak. Fájó érzéssel, bánatos szívvel. Igy búcsúzunk mi is Méltóságodtól, mint jki a szivünkhöz volt nőve. De Méltóságod után büszkeséggel tekintünk, mert rövid 10 hónapos főispánsága alatt gyönyörű példáját adta annak, milyennek kell lenni a jövő főispánjának. Kérjük Méltóságodat, hogy tudását, energiáját, nagy munkaerejét ne vonja el a vármegye közügyeitől, hanem hamson közre ezután is a közjó elómunkáiásában I" Rédey szép beszédét gyakori éljenzés, lelkes taps szakította meg, jeléül annak, hogy az ékesen szóló főpap a közönség összeségének érzelmeit szólaltatta meg a maga szép szavaiban. Dr. Rainprecht Antal meghatottságtót fátyolozott hangon, halkan kezdte meg búcsúbeszédét. Minden arc feléje fordult, minden szem az ő beszédes ajkaira tapadt. Halotti, néma csend ült a teremben. .Szivemből köszönöm — igy kezdte szavait — a vármegye törvényhatósági közgyűlésének irányomba tanúsított figyelmét, szeretetét. Köszönöm, hogy engem érdemen felül •zcretenU-