Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-05-12

oimfi kis hírünkkel úgy látszik darázsfészekbe nyúltunk, de aaért a csípéstől nem tartunk, mart gondoskodtunk füstölőről is. Tárgyilagosság okából sió szerint közöljük a beküldött nyilatkozatokat „a pápai ipartestület lábbeli szakosztályaitól. (Nem lábbeli kásáitok szakosztályától? Sterk.) A cipészek árszámítása. — Válást a Pápai Lapok közleményére. — Ainig a fővárosi lapok némelyike irt min­den szakszerűséget nélkülöző cikket a „cipőuz*o­ráról", addig azon nézeten voltunk: „akinek uem inge, ne vegye magára", de a Pápai Lapok mult számában a pápai és körzetünkhöz tartozó kö­zönség érdekét akarja védeni a mi rovásunkra, az már osak reánk, egyéni tisztességünkre, be­csületünkre irányúi, erre már kell, hogy magun­kat védelmezzük, a hamis állításokra rámutas­sunk a a közönséget a tények állásával meg­ismerhessük. A P. L. Bőr cimü oikke útán indulva — fgyes megjegyzéseire nem is reflektálva — első sorban is kijelentjük, hogy a város által as ipar­testülettől kárt névsor — kik hajlandók a be­érkezett 254 kg. zsíros bőrt és 32 kg. talpat maximális áron elkészíteni — nem 88, hanem osak 50 nevet tartalmazott (ámbár, mint utólag megállapított, minden iparos vállalja) és ezen kisebb névsorban a Tisztviselők Szövetkezete is bannt van. Ez s „sérelem" tehát rágalom, mely csak rosszindulatból Íratott. — Ellenben a „tur­pisság" tényleg fennáll. Mi pápai lábbeli iparosok mult hó 23-án az ipartestület helyiségében értekezletet tartottunk a célból, hogy a hatóság átiratára megállapodjunk abban, miszerint a város által maximális árban adandó felsőbőrből és talpból mennyiért kapunk tudunk príma minőségű cipőket készíteni. Ezen értekezletünkön a Tiszt. Szövetkezetet Tánosos Antal úr képviselte, ki a tárgyalás folyamán az általunk előirányzott árakat szorgalmasan leje gyeate. Mondanunk sem kell, hogy mi nem ver­seny tárgyalásra készültünk, csak a príma mi nöségű oipö kivánata állt előttünk; minden mak saimális árban nem kapható kelléket a ma be szerezhető árban vettünk föl, mely 102*10 korona ösesegre rúgott Ehhez hozzá vesszük a oirka 12 koronát kitevő felső bőr éa talp értékét, hozzá csatolva 30 korona polgári hasznot, a cipő tény lag 145 koronába jönne. — Oe mikor kiküldöt­teink a feldolgozásra váró nyers anyagot látták, kijelentették, hogy a talp hulladékából kéreg, ráma és saroknak való ia jut, mely három tétel az előirányzott 80 korona helyett csak 8 koro­nába kerül, tehát egymagába 27 koronával apaaztja a kalkulálást és a cipő ára 118 koronára redu­kálódik. — Ha meg ebből levonjuk a zsiros bőr­höz nem okvetlenül szükséges a közép vászon árát 6 koronát, végösszeg 112 korona lenue. De most jön a „turpisság!" Mire ajánlatunk a városi tanács elé került, már ott a Tisztviselő Szövetkezet elnöke, dr. Kapossy Lucián úr által szignált beadvány is volt, mely szerint ők 96 koronáért hajlandók a kérdéses cipőket elkészíteni. Tudni kell, hogy a Tisztviselők Szővetke aete altruista alapon áll, adót nem fizet, a köz pontok részéről mindennemű kedvezményben részesül és állítólag azért dolgozik haszon nélkül hogy tagjait olcsó holmikhoz juttassa. — Ezzel szemben mi iparosok direkt ás indirekt nagy és tárhat adót fizetünk, némelyik közülünk tized magával ül az asztalhoz és munkásainkat jobbau kell díjazni. — Ha tehát mi szövetkezet volnánk, akkor a 80 koronás polgári haszon eltekiutésével 82 koronáért készíthetnénk a Tiszviselők Ssö­vetkezete által 96 koronáért vállalandó cipőket. Hogy ezek után mit ért ás mit lát a „Bőr" tisztelt irója, az nem reánk tartozik, de a kö­zönségnek azt adhatjuk értésére: amint a felső­bőr és talp 180 korona helyett maximális be­szerzés lehetősége mellett ÍJ koronába jön, a kéreg, a ráma sarokbör ugyancsak maximális árban 30 koroua helyett 3 koronába kerül, éppen igy ha a hatóság az összes kellékeket maximális árban hószá férhetővé tenné, a számított 30 Corona polgári haszon mellett nem kerülne egy pár cipő még 60 koronába sem, holott a most kiadott cipőár maximálás szerint egy pár lábbeli 120—165 korouába kerülhet. Szomorú csak az a dologban, hogy a pub­likum kizárólag a lábbeli készítőket tekiuti uzsorásoknak (sajnos, minden szakmában vannak nem tisztességesek is) azon szorgalmas iparosokat hurcolja meg, akik elvégre is minden pár cipőt verejtékes munkával állítanak elő s ha szerzett is egyik-másik egy-egy viskót (békében is volt háztulajdonos lábbeli készítő), azért százezres és milliós birtokhoz egy sem jutott, mint akárhány kereskedő, spekuláns, vagy agrár ember, kiket háborús koujuktúra aránytalanul jobb hely­zetbe hozott, mint bármelyik szerencsés lábbeli iparost. A pápai iputntilit lábbeli wikoirtiljt Ezek után is, a múltkori hírünkben fogl d­takat teljes egészében feutartjuk és az eredeti hivatalos — ipartestületbeli, nem a .lábbeli szak­osztály", hanem az „ipartestület" - március hó 19-én keltezett névsorából megállapítjuk, — hofcy 1.) a tisztviselői szövetkezetet kihagyták és 2.) április 19-én beadott újabb lajstromba vették be, mikor emiatt a v. hatóság az ipartestülethez kér­dést intézett. 3. ) A bőrt Pápa város közöuségének és nem pedig a „lábbeli szakosztály*-uak küldte a köz­pont, tehát a hatóságnak kell, hogy a közönség érdekeit óvja. 4. ) Csodálkozunk azon, hogy a „lábbeli szakosztály" maximális áron beszerzett árúból 60 koronáért is hajlandó volna oipőt csinálni, sőt azt írja, hogy „a számított 30 korona polgári haszon mellett még 60 koronába sem kerülne egy pár oipö", holott biztos tudomásunk van róla — ha tetszik nevekkel is szolgálhatunk a „lábbeli szakosztály "-nak. —hogy szakosztályuknak egyik előkelő tagja, mikor minden bőrt megkapott, még bélést is, kédert is, brauzolt is, kérget is, über­denket is, meg mindent a világon, amit csak kétt — akkor is csak munkadíj fejében számított páronkéut 60 koronát — pedig télcipö is volt benne — továbbá a füzökötőket és a riugliket még külön! Igy rágalmazunk mi! Miért nem indít rágal­mazási pert ellenünk? Állunk elébe! Ez a hang, amit a „lábbeli szakosztály" használ, nagyon hasonlít as „Az Est" f. hó 10-iki számában megjelent oikkébeu megütött hanghoz. Talán kissé szerényebbek lehetuének a „szak­osztály" tagjai. 6.) Végül arról még mindég uem nyilatko­zott a „lábbeli szakosztály" megbízott írója, hogy az eddig kapott (maximális áron) bőtöket miért ép'jn osak a „lábbeli szakosztály" családtagjai élvezték? Vagy a ministeri rendelet osak nekik utalta ki? Adtak-e bárkinek is a „lábbeli szak­osztály" tagjai csak egy negyed cipőt vagy tal­palást is maximális áron? Erre feleljen a „láb­beli szakosztály" érdemes irója! Hirdetmény. A pápa — ugodi hitbizományi uradalom igazgatósáfa nevében közhírré teszem, hogy az uradalom Kálvária melletti fatelepén az aprított tűzifa s az égetett, illetőleg oltott mész kicsinyben való elárusítása készpénz­fizetés mellett 1918. évi május hó 21-én veszi kezdetét. Az érdeklődők közvetlenül a fate­lepen levő eladási irodához forduljanak. Pápa, 1918 május hó 10-én. WÜEST FERENCZ uradalmi jotláfffelUgyslo. VEGYES HÍREK. — A főispán tiszteletere folyó hó 8-áu este mintegy 50 tagú előkelő társaság gyűlt egybe a Grill ben. ahol ismét csak a föispácunk személye iránti szeretet nyilváuult meg és hozott jó kedvet. Szellemes tosztókban nem volt hiány. Kocsis Lénárt, a főispán, dr. Antal Géza, dr. Teucliuger, Sült József és dr. Kende beszéltek. A záróra vetett véget a kellemes együttlétnek. — A „Hadigondozo-Nepiroda" f. hó 6-án megkezdte működését. Csak most látszik, hogy mennyire égetően szükség volt már erre. Naponta 15—20 panaszos, kérelmező jelentkezik, akiket a nemesszlvü emberbarát, Martontalvay Elek igazgató hallgat meg, vesz fel velük jegyzö­könyvet, ad gyorssegélyt és jogi tanácsadóról gondoskodik a hadiözvegyek és árvák ügyeiben, állandó segélyben részesíti a rászorultakat. Ugyau­csak ö intézi el az Amerikábau rekedt polgár­társaink hozzátartozóinak ügyeit is, akikről a kormány eddig megfeledkezett s most kivan ró­luk gondoskodni. Kiváló segítőtársa az arany­szívű Karlovitzué, aki csaknem minden délelöttját e nemes ügyuek szenteli megértéssel, odaadással, nemes emberszeretettel tele. Igazán szerenosés választás volt őket állítani ezen fontos ember­baráti intézmény élére. Reméljük, sőt bizton tudjuk, hogy igen sok könnyet töröluek le áldá­sos munkájukkal sok özvegy és árva arcáról. — Fellebbesések. Révész Arnold városi főmérnök a közgyűlésnek — helyesebben egy szükebbköi ü kis társaságnak — azon határozatát, melyben a lapunkban Győri Gyuláról irt cikkei miatt, e kisded csoport hatáskörét túllépve — a főmérnök ezen eljárását helytelenítette — a vár­megye töi vényhatóságához megfellebbezte, ahol reméljük ki fogják oktatni e kis társaságot arról, hogy mihez vau joga! Ugyancsak megfellebbezte lapunk tulajdo­nosa is azt a határozatot, melyet ugyanaz társa­ság hozott azért, mert lapuukbau a szólásszabad­ság tiszteleténél fogva — Révész főmérnök cikkeinek helyet adtuuk s amiért e társaság lapunktól a „hivatalos lap" jelzőt megvonni akarta. Furcsa kis sajtószabadság volna az, amit ők csinálnának. Pedig szeriutük ők a „népbará­tok". Ezen bölcsességük is kellő méltánylásban fog részesülni a vármegyénél. — Színházi hírek. Két legnagyobb sláger­darabját játsza a héten a színtársulat. Hétfőn, kedden, Tcheldon: Roináuozát hozzák szinre. A hét végén a Királysziuház legnagyobb sláger operettje a Sztambul rózsája kerül szinre. Ez operettet egy évig játszták megszakítás nélkül Budapesten. As operetté vállalkozó szereposztás­ban kerül szinre. Szerdán Strausz Oszsár klass­szikus operettje a Varázskeringö. Csütürtökön az őszi szezonban nagy sikert aratott dráma a Veugerkák kerül szinre. Pünkösdhétfőn megis­mételik Farkas Imre poétikus daljátékát a Iglói diákokat. — Visfogá*. Pünkösd vasárnapja előtti szombaton, 18-án este 6 órakor kényszerítik Tapol­cánkat, hogy saját medre helyett a Horgas-ér medrében folyjon egy hétig, mely idő alatt a medrét tisztítani kell, f. hó 25-én este 6 órakor engedik vissza saját ágyába. Ezután ha jó idő lesz, hangos lesz partja a fürdözöktől. — Üj iparigazol váuy ok. II o Mm an n Józsua mész, oement és vágott tűzifával való — kicsiny­ben és nagyban — kereskedésre és Kluge Ignác kössénkereskedésre nyertek iparigasolványt. Csak legalább szerezni is tudjon szenet. — A faun. A legszebbéit illusztrált magyar élclap május elsejei száma valóságos tárháza a gyönyörű rajzoknak. Előkelő irók tollából való mulattató közlemények még az eddigieknél is változatosabbá teszik ezt a közkedvelt újságot. Egyes szám ára 60 fillér. Negyedévre 3 K, 60 fill. Mutatványszámot dijmentesen küld a kiadó­hivatal Budapest V. Újpesti rakpart 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom