Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-04-14

2. folytonos romlása miatt a városi csendőrség mi­előbbi rendszeresítését sürgette A helyettes rendőrkapitány bejelentette, hogy ez ügyben biz­tató kilátás mellett folynak az illetékes hatósá­gokkal a tárgyalások. Ugyancsak napirend előtt bemutatta a he­lyettes polgármester az alispánnak, Mészáros Károly polgármester fegyelmi ügyében kelt fel­mentő határozatát, melyet a képviselőtestület tudomásul vett. Csak ezutáu került sor a tárgysorozatra, melynek első pontja a képviselőtestület bizott­ságának megalakítása lett volna. Steinberger Lipót indítványára azonban mindenekelőtt a 7-ik pontot vették tárgyalás alá és egyhangúlag elhatározták, hogy a Pápa-csornai vasút régi menetrendjének visszaállítását küldött­ségileg fogja a város a kormánytól kérni. A kül­döttség tagjaiul a közgyűlés dr. Baíuprecht Antal vezetése mellett dr. Autal Géza orsz. képviselőt és Steinberger Lipót vár. képviselőt kérte tel. Az uradalomnak a győri-úti vámház át­helyezése iránti beadváuyát kellő előkészítés vé­gett átadták a tanácsnak. Tudomásul vették a keresk. minister leiratát a vámszedési jog kiterjesztéséről. A követkéz', pont Mészáros Károly polgár­mester nyugdíjaztatás iránti kérelme volt A köz­gyűlés meghajolva a polgármesternek előrehala­dott korával és megrendült egészségi állapotával indokolt kérelme előtt, a nyugdíjaztatási kére­lemnek helyt adott és kimondotta a polgármes­ternek f. évi május hó 1-tol — több mint negy­ven évi szolgálatára való tekintettel — teljes fizetéssel leendő nyugdíjaztatását. A távozó pol­gármester érdemeit méltó szavakban Oyurátz Ferenc ny. püspök, városi képviselő eosetelte. A régi Velence — úgymoud - azzal búcsúzott távozó vezérétől: „A mór megtette kötelességét, a mór mehet". De egy olyan erkölcsi testület, amely méltányolni kívánja a köz érdekében mun­kálkodók áldásos tevékenységét, nem mondhat búcsút ilyen ridegen távozó érdemes munkáaának. Ellenkezőleg kötelessége az erkölcsi testületnek hálával emlékezni meg a hosszú, eredményes munkásságért, hogy ezzel azaz erkölcsi testület dokumentálja azt, hogy érdemes annak az er­kölcsi testületnek szolgálatában állani, érdekében tevékenykedni, munkálkodni. Szép beszéde végén indítványozta, hogy Mészáros Károly polgármes­ter érdemeit a képviselőtestület jegyzőkönyvileg örökítse meg, háborús drágasági segélyét a város ez év végéig saját pénztárából fizesse és arc­képét a közgyűlési terem részére festesse meg. A képviselőtestület ezen indítványokat egyhangú lelkesedéssel magáévá tette. Cseke Zoltán betegsége miatt újabb hat hónapi szabadsagot kért. A kösgyüléa a kért szabadságot egyhangúlag engedélyeste. Ugyancsak egyhangúlag adtak három havi újabb szabadságot Ssokoly Ignác rkapitánynak is. Dr. Kövi Józsefné részére Gynrátz Ferenc meleghangú pártoló felszólalása után egyhangú­lag évi 400 K kegydijat szavaztak meg. Több tárgy hiányában a közgyűlés ti óra tájban véget ért. Segítsünk a hősi halált halt tanítók özvegyein és árváin! Bizonyára sokak előtt ismeretes azon tény, hogy a mostani háborúban aránytalanul aok ta­nító vett részt s a katonai szolgálatot teljesítő tanítók leguagyobb része jó katonának bizonyult, közülök sok igazi hős volt s épen ezért köattlök aránytalanul sok is elesett. A háborúban elesett tanító után vissza­maradt özvegye éa árvái aztán a legtöbbször súlyos anyagi gondok közé jutottak, mivel az özvegyi nyugdíj és as áivák neveltetési segélye a mai drágaság mellett elsaomoritóau osekély. Pedig er. a tanítói kar, amely a békében aa ország kulturájauak voll fáradhatatlan mim­kása, a háborúban pedig sz életét áldozta fel hazájáért, méltán megérdemli, sőt elvárhalja, hogy hátrahagyott árvájának és özvegyének legalább a tisztességes megé'hetés biztogitnssék, a nemzet legalább igy hálálja meg a térj ön feláldozását. Be kell azonban látnunk azt is. hogy maga a hivatalos állam, a mai nehéz időkben, mikor az ő anyagi erejét oly sokféle célra veszik igénybe, a tanító-özvegyek és -árvák érdekében a mostaninál nagyobb támogatásra szinte képtelen. Mint oly sok más téren, úgy a háborúban elesett tanítók özvegyei és árváinak támogatá­sánál is tehát ismét csak és elsősorbau társadalmi úton lehet a kivúnt eredményt elérni, megint csak a sokszoros*u igénybevett társadalom ál­dozatkészségéhez keli fordulni. És annak a társadalomnak, mely már ed­dig is meghozta a maga háborúkövetelte áldo­zatait, meg kell érteni, hogy az eddigi áldozatok utáu és mellett még elsőrangú kötelessége, ön­becsülése által sarkalt cselekedete kell hogy le­gyen, hogy a tanító-özvegyek és -árvák gyáiuo­lítására szükséges alapot összehozza. Meg kell értenie a társadalom minden tag­jának, hogy Isten és szülői után tanítójának köszönhet legtöbbet. Meg kell értenie a gyer­mekeik sorsán aggódó szülőknek, hogy ez a sors elsősorban a gyermek tanítója kezében vau. Mindezek megértése pedig kell, hogy minden ki­ben felébressze a tanító iránti megbecsülés és hála érzetét, ami azután a jelen szomorúan ak­tuális alkalommal a tanítóság érd-kében való áldozatkészségre kell, hogy ösztönözze a társa­dalom minden tagját. A társadalom áldozatkészségének a tanító ság érdekében való felébresztése már ország­szerte megindult. Maga a tanítóság vette kezébe ez ügyet s gyűjtések, mulatságok reudezése és más módok felhasználásával igyekezik előterem­teni a háborúban elesett tanítók özvegyei és ár­vái segélyezésére szükséges alapot a fáradozásá­nak már eddig is széjf eredményére mutathat rá. Pápa város népoktatási intézeteinek tan­testületei szinten megértették a hivó szózatot, kezükbe ragadták a hősi halált halt tanítók ke­zéből kiesett zászlót s mint magasztos jelszót írták arra az ( sorok elején lévő címet: „Segítsünk a hősi halált halt tanítók özvegyein és árváin!" Városunk Unitóinak e szép célú mozgal­mát előre is legmelegebben ajánljuk áldozatkész polgáraink szíves jóindulatába s a részletek felől annakidején kötelességszerüleg tájékoztatui fog­juk olvasóinkat. Bonos litván. A fájdalmas részvét őszinte hangján közöl­jük, hogy Borsos István kollégiumunk kiváló tanára Budapesten, ahova vakbél-operáció cél­jából szállították, elhunyt. Borsos Isván minta­képe volt a szakmáját minden porcikájában is­merő, alapos tudós, tárgyaiért ssiute naivitással lelkesedő, a végtelenségig szorgalmas, a preci­zitásig pedáns, az ifjúságot meleg szive egész hevével szerető tanárokuak. Talpig becsületes derék ember volt, akinek halálát ép ezért min­denki, aki osak ismerte, főleg és elsősorban persze hálás tanii ványainak ezrei, őszintén siratja. — Halálozás. Böhm Simon, a pápai aut. orth. izr. hitközség jegyzője szerdán reggel hosszas betegség urán elhunyt. Évtiz<deken át volt a hitközség derék hivatsluoka. — Kitüntetés háborús erdemekért. Ö felsége a király Halmy Náudor veszpréiipi m kir. állami gazdasági felügyelőt a háború­ban szerzett kiváló érdemei elismerésül a pofy­gári hadiérdemkeresst III. osztályával tüntette ki. 1918. ájajlis_li_ — Katonai munkásosztagok jönnek majd haza a frontról, hogy a kapálás, ta­karmány-széna kaszálás és az aratás teen­dőit elvégezzek. Sőt a Honvédelmi Minister legújabban tjgy rendelkezett, hogy az összes mezőgazdasággal foglalkozó legénységi állo­mányhoz tartozó katonák egyfolytában haza­bocsáttassanak legalább 20—20 napi sza­badságra az egész év folyamán. Iis pedig az önálló saját földbirtokkal bíró kisgazdák a saját birtokukba mehetnek, a cseléd — napszámos — zsellér mezőgazdasági mun­kásokat pedig ::iunkásosztagokba fogják be­osztani s így.fogják őket ide vagy oda vezényelni." Ezpn esetekben sem kérvény, sem igíázolvárfy a községi elöljáróságok ré­széről nem kell, mert a szabadságolást a katonai kihallgatáson (rapporton) kérik és kapják. A Honvédelmi Minister azonban fel­hatalmazta a járási főszolgabirákat, hogy rendkívüli kivételes esetekben, az apának munkaképtelensége stb. esetén írásbeli kér­vényt adhassanak be a harctéren lévő gaz­dák és ezek fiainak szabadságolása iránt. Az ilyen kérvényt nem a főispánhoz és nem a ministerhez kell küldeni, hanem egyene­sen a katonai szolgálatot teljesítő egyén csapatparancsnokságához, zászlóaljparancs­noksághoz, amelynél az illető, akiért folya­modunk szolgál. A kinek katonai munkás­osztag kell, azt az alispánnál kérelmezze. A katonák élelméről, ruházatáról a gazda gondoskodik. De a kincstár megfizet neki ezért. A saját gazdaságukba hazabocsátott mezőgazdák, ha közben olyanok fordulnak hozzájuk igás erőért, akiknek ilyen erejük nincsen — kötelesek őket kisegíteni, mert ellenkező esetben azonnal bevonultatja őket a hatóság A hadisegélyes asszonyok pedig, ha egyébként egészségesek, kötelesek a meg­állapított napszám mellett napszámba járni, mert ellenkező esetben azonnal megvonják tőlük a hadisegélyt. Teljesen ilyen értelmű volt a Honvédelmi Ministernek mult évi ren­delete is és mégis megtörtént, hogy kis­gazdákat, akiknek itthon 60—70 holdas bir­tokuk van, elvezényeltek idegen helyre mun­kára, az ő gazdaságuk pedig csak tengődött, viszont cselédek, zsellérek, vasúti napszámo­sok, sőt iparos és kereskedő segédek haza­kerültek és itthon élték világukat. Miért? Mert a kihallgatáson azt mond az a katona, amit akar, illetve ami őt haza segíti: hogy ő neki van bérelt földje s hogy ő mező­gazdasági munkás, holott a kaptafa meg a dikics vagy a röf a szerszáma. Meg aztán a szigorú rendelkezés dacára általános volt a panasz, hogy a hadisegélyes menyecskék vagy egyáltalán nem mentek napszámba — mert pénzük volt elég — vagy ha elmentek, hát a járási főbíró által megállapított nap­számnak kétszeresét is elkérték. Igy most sem várunk valami üdvös eredményt a mi­nisternek egyébbként igen helyes és okos rendeletétől, mert akik ezt végrehajtani és betartani lennének kötelesek — azok elront­ják, elferdítik, meg nem tartják a minister okos rendelkezéseit. — Hivatalban. Vértesy Gynla kir. tan­felügyelő komoly betegségéből sserenosésen fel­épült ugyani!) ii a, hogy a mult pénteken már hivatalában is megjelent s annak vezetését is átvette, • i I . !!•».."»U Hl . r!< 1 S.U. J! A •• : i 4i v,. • MI t: tf.b'1 /** • '

Next

/
Oldalképek
Tartalom