Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-03-24

2. Kötelességünk saját megfontolt ér'lekiinkben tehát minden erőnk és tehetségű tikkel a kereskedelmet s ipart támogatnunk, hogy a jövőben biztosan megadhassunk s hogy gazdaságilag megerősödhessünk. Bajok az élelmezés körül. — Gazdák tanácskozása a kormánybiztos nlnöklésével. — Gróf Jankovich-Bésán Endre kormánybiztos értekezletre hivta össze Veszprémbe a mult szombaton az összes járási föszolgabírákat, járásonként 2—2 kisgazdát és nagybirtokost s ezen kívül a megyei gazdapárt elnökét. A meghívottak teljes számmal jelentek meg azon az értekezleten, amely szombaton d. e. 11 órától délután >/,2-ig tartott és a megyeház kistermében folyt le. Az értekezleten jelen volt a vármegye főispánja dr. Rainprecht Antal és az alispán is. Az értekezletet gróf Jankovich-Bésán Endre kormánybiztos nyitotta meg. Megnyitó szavaiban utalt ama körülményre, a mely az értekezlet össze hívását szükségessé tette: a bajokra, amelyek úgy e vármegye, mint az ország közélelmezése körül mutatkoznak s amelyek a ránk következő néhány hónapban fognak a legnagyobb súllyal ránk nehezedni. A hadügyi kormány, mivel a polgári hatóságok által lefolytatott rekvirálások eredménye messze mögötte maradt a megkívánt mennyiségnek, elrendelte a katonai erővel való rekvirálást. Két zászlóalj közös hadseregbeli gyalogság már ki lett rendelve. „Mint veszprémmegyei földbirtokos, mindent elkövetek, hogy a katonai rekvirálást elkerüljem. Legfőbb vágyam, óhajom az, hogy megóvjam e vármegye lakosságát a katonai rekvirálással járó borzalmaktól, kíméletlenségektől, a katonai rekvirálás veszedelmeitől. Ezért kérettem magainhoz az Urakat, hogy közös jóakarattal, a közös feladatok iránt erezett kötelességtudattal igyekezzünk megkeresni annak lehetőségét, amellyel elkerülhetővé lesz a katonai rekvirálás". Szavai mély hatást keltettek. A jelen levők arcán, akik kezüket állandóan ott tartják e vármegye közéletének s igy gazdasági életének ütőerén, akik mint e megye vezérei igen jól ismerik a közélelmezés terén már eddig is feltűnő bajokat — meglátszott a komor gond, az aggódás és annak őszinte vágya, hogy a kormánybiztost a legmesszebbmenő támogatásban kívánják részesíteni nemes és elismerésre méltó szándékaiban. Elsőbben is dr. Bibó alispán ismertette számszerűleg csoportosított adatokkal a helyzetet. A vármegyére 3400 waggon gabona lett kivetve; ebből mindössze 660 waggon folyt be, a hiány 2740 waggon. És pedig a devecserí járás a reája kivetett 315 waggonból csak 31 waggont adott be; az enyingi a 920-ból 147, a pápai az 1020-ból 71, a veszprémi a 220-ból 31, a zirci a 250-ből 72 waggont; Pápa városa 26, Veszprém pedig 6Vi waggont adott be. Igy a hiány még igen nagy. Ezért lett elrendelve a katonai rekvirálás, meg azért, mert a polgári rekvirálás után a csendörök 276 waggon elrejtett gabonát találtak. A hadügyi kormány ezért bizalmatlan — ezért rendelte ki a katonaságot. Ő maga is óhajtaná, ha valamiképpen el lehetne kerülni a katonai erőszakos beavatkozást. Bélák Endre tb. föszulgabfró felszólalásában leszögezi a tényt, hogy a nagy hiány onnan ered, mert a gazdák állatjaikkal etették meg a búzát — rozsot. így a devecseri járásból 5884 hízott sertés lett kiszállítva Ausztriába. Ez legalább 250 waggon gabona. Egyes falvakban pedig tényleg elrejtették, így ő már régóta sürgette, hogy Ajkarendekre katonai erő szálljon ki, ott sok az elrejtett gabona. Ezt a kérést újból megismételi. De más községekben ős nagy szigorral hajtotta végre a rekvirálást. Itt nincs felesleg egy szem sem. Dr. Magyar K. igazolja Bélák eljárását. A 2740 waggon gabona — eltűnt. Hiába keresik, a gazdák feletették, elhasználták. Dr. Bibó alispán maga is igen jól tudja mindezt. De az, hogy itt egymás előtt beismerjük e szomorú tényt, még nem szünteti meg a katonai rekvirálás borzalmait. Már pedig ha nem találunk megoldást — a katonák megkezdik munkájukat. Ekkor dr. Mohácsy L, a megyei gazdapárt elnöke emelkedett szólásra és ecsetelte azt a súlyos gondot, belső gyötrődést, amely minden igaz* magyar lelkén ott ül súlyos kő gyanánt: mit együnk, mivel tartsuk el hős fiainkat, mivel csillapítsuk Oroszországból hazatérő véreink éhségét. Mert, hogy baj van s hogy a baj nagy, mindenki tudja. „Valljuk be, hogy ennek mindannyian okai vagyunk. Viseljük hát férfias lélekkel mindnyájan a következményeit is. Ne várjuk be mig az a cselák katona végig gázol a megyén — hazafias önfeláldozással adjuk össze legalább azt a mennyiséget, amit a megye éhező népének kell adnunk. Szóljunk szép szóval, szeretettel a néphez s bizonnyal többre megyünk, mintha puskatussal esünk neki. Az egyetlen mód, amellyel el tudnánk kerülni a katonai rekvirálást az, ha megosztjuk amúgy is szűkre szabott falatunkat éhező fiainkkal. Ezt pedig parancsszóra nem, csak kérő szóra teszi meg a magyar nép!" Ezért azt ajánlja, inditsunk mozgalmat II igyekezzünk a nép szívére hatni. Holitscher K. orsz. képviselő teljesen magáévá teszi Mohácsy felfogását. Szerinte is az egyetlen < mód ez. Mint gyakorlati gazda már most azt ajánlja, hogy mindenki a tavaszi vetőmagból megmaradt felesleget 5—6 klgr. holdanként — adja oda. Ebben járjanak elől jó példával a nagyobb uradalmak, a kisgazdák bizonyosan követni fogják, igy a zirci járásból legalább 15 waggon bejön. Azután pedig a kenyérmagvakból — kínáljon fel önként kiki amennyit tud. Szép szóval, kéréssel valóban többre megyünk. Dr. Rainprecht Antal főispán szívből örül annak, hogy a gazdák ilyen gyönyörű önfeláldozásra készek. De kérdi: mi történjék ott, ahol a szépszó kemény szívre, hideg kebelre talál és az illető nem ad önként, vagy igen keveset ad ? Gróf Jankovich-Bésán E. kormánybiztos úgy hiszi, majd az édes anyai sziv megdobban és ad mindenki. Mert, ahol nem lesz önkéntes felajánlás — ott a katona el fog bánni az illetőkkel. Nagy A. Mihály szentül hiszi, hogy nem kerül erre a sor. Magáévá teszi dr. Mohácsy és Holitscher javaslatát. Mint kisgazda garantálja, hogy a nagybirtokosok jó példaadása nem fog eredmény nélkül lenni, a kisgazdák is megteszik a magukét. „Mi tudjuk, hogy kitől mennyi tellik. Ha akadna, aki nem ad elegendőt, majd nyilvánosságra jut ez és az ilyeneket példásan kell megbüntetni". Szóld M., mint gazda úgy gondolja, hogy a meglevő készletnek 5 % -át adja oda mindenki. 100 kilóból 5 kiló igazán csekélység s ö azt hiszi, ebből bejön a szükséges mennyiség. De a felajánlást a főbíró előtt tegye meg minden gazda és pedig már az 50 holdas gazdától kezdve. Bélák Lajos föbiró szintén az 50 holdnál kívánja a felajánlásra szóló felkérést alkalmazni. Járásonként tegye ezt meg a főbíró. Az eredmény nem fog elmaradni, a maga járásáról szinte garanciát merne vállalni. Az értekezlet végül dr. Szeiberling Rezső kormánybiztos helyettes felvilágosító és tájékoztató szavai után egyhangúlag elfogadta dr. Mohácsy, Szóld és Bélák Lajos javaslatait s elhatározta, hogy társadalmi mozgalmat indít az ellátásra szorulók részére szükséges gabonának önkéntes felajánlása iránt. E végből a járási főbirákat felkéri, hogy 8 napon belül ezt végezzék el: szólítsák be magukhoz az 50 holdon felüli gazdákat s hassanak oda, hogy ily módon a szükséges mennyiség összejöjjön, mert egyedül igy tudjuk elhárítani a katonai rekvirálást a vármegye lakosságától. Az 50 holdon aluli gazdák pedig községeikben lesznek ugyanerre felszólítva. Dr. Rainprecht Antal főispán a hazafias mozgalomhoz erőt, lelkesedést és sikert kivan, egyúttal pedig a vármegye nevében köszönetet mond gróf Jankovich-Bésán kormánybiztosnak jóindulatáért, amellyel Igy módot kivánt nyújtani arra, hogy megkímélje e vármegyét a katonai rekvirálástól. ö maga hiszi, óhajtja, hogy a vármegye gazdaközönsége | löja márchw^^ meg fogja tenni mindazt, amivel a vármegyének és a Hazának tatozunk. Ezzel az értekezlet a főispánt és a kormánybiztost éltetve veget ért. Mire a mi soraink e vármegye, községeibe eljutnak, ott mir bizonnyal megindult, sr5t a végéhe/ fog közeledni az a hazafias munkjL amelyből egyetlen egy jó magyar sem vonhatja ki magát s amelynek célja megmenteni, megtartani éhező fiainkat, Oroszországból visszatért agyonsanyart testvéreinket. . Mert nekik adjuk, amit adunk s nem idegen nációnak jut, amit felajánlunk. Már ébred. Már ébred a tavasznak első sugara, Bimbó lopódzik letarolt fákra, : Langy tavasz szellő leng már a tájon, Kis madár dalol a zöldelő ágon. Már rakja a fészket a fecske madárka. Segél a munkán a hűséges párja, Már dongnak a méhek, gyűjtve a miset, Hajtják a fiuk a soksziuü lepkéket. • ülj Ail /.' w. 4"d I Alélt szivemben is lobbannak a lángok, — Tüzsárkányra ülnek újra a vágyak, — Mintha csak angyalok gyújtogatnának. Nagykanizsa. saUai Szita István Fsrane. I mm hírei itt »u 111

1* — Katonai kitüntetések. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményes magatartásáért a vaskoronarend hadiékitinényes 3 osztályával és a kardokkal tüntette ki bárosai Bározay And a* 7. honvéd h. e.-beli alezredes. — Kitüntetett huszártiszt. A király az ellenség előtt mint repülő tanúsított vitéz éa eredményes magatartása elismeréséül a hadiétrftményes 8. oszt. vaskoronarenddel éa a kardokkal tüutette ki az ellenség előtt elesett Tarkányi János 7. honvéd huszárezredbeli főhadnagyot. — Új főrendiházi tag. Kenessey Béla, kolozsvári ref. püspök elhalálozásával, a magyar ret. püspöki kart megillető főrendiházi tagsági hely közül egy megüresedvén, azt Németh István komáromi ref. lelkész nyerte el, ő lévén a soronlevő idősebb ref. püspök. A főrendiház üléseire már meg is kapta a meghívót Németh István püspök. — EzCst koszorú egy evangélikus püspöknek. Gyurátz Ferencnek, a dunántúli ev. egyházherület ny. püspökének, az a 39 lelkész a ki az 6 oldalán működött, akár mint káplán, akár mint másodlelkész, akár pedig mint püspöki titkár, egy ezüst koszorút készíttetett, amelynek 39 ezüst levelén l-l név volt felvésve. Ezt a koszorút az illetők hálájuk jeléül a mult kedden adták át Gyurátznak Pápán, bensőségteljes ünnep keretében, amikor is szeretettel ünnepelték Qyurátzot, az ősz patriárchát, aki hosszú közéleti szereplésével mindenek tiszteletét, őszinte szeretetét vívta ki a maga részére. . — Ö Felsége a király elrendelte, hogy az összes 49, 50 és 51 éves népfelkelők, úgy a közlegények, mint az altisztek és tisztek a tényleges katonai szolgálat alól felmentessenek és ,haza bocsáttassanak. Ez már a fokozatos leszerelés első jele és annak a bizonysága, hogy mégis meg lesz a béke. — Hála Isten! — A gazdák áldozatkészsége. Annak a határozatnak, amelyet a vármegye kormánybiztosának elnöklése mellett megtartott veszprémi gazdagyűlés hozott a katonai rekvirálás meggátolása céljából, első gyümölcse az a gyenyürü állásfoglalás, melyet a pápai járás gazdái f. hó 21-én tartott pápai gyűlésükön ugyanezen ügyben egyhangú lelkesedéssel elfoglaltak. Bélák Lajos főszolgabíró f. hó 21-én d. e. 9 órára hivta össze a pápai járás összes 50 holdon felüli birtokkal bíró gazdáit, hogy »