Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-12-28

Gondolatok az uj év kü­szöbén. Megszületett azuj esztendő. A világ­háború után, az első béke esztendő. — Minden jel arra vall, hogy gazdag lesz reményekben, — de minden valószínű­ség szerint még gazdagabb lesz keserű csalódásokban. A négy és fél esztendős világháborúi lok mindenre megtanított bennünket,! — de küiüuöseu arra, — hogy jövőben inkább legyünk pessimisták, mint' optimisták, hogy minden szép, nagy,' dicső és nemes eszmék mellett, ott lás­suk a rutát, a kicsinyest és a nemtelent. Az elmúlt négy és félesztendős világ­háború még arra is megtanított ben-j nüuket, — hogy jövőre ne bízzunk mindenkor vakon azokban az emberek­ben, akik sorsunkat intézik, bennünket kormányoznak és felettünk uralkodnak. A sorsunkat intéző államférfiak és. csoportok, négy és félévvel ezelőtt bele- • vittek, belekergettek bennünket a há-j borúba, - kérdezzük, - miért nemj vezették ki abból az országot, két évvel ezelőtt, — mikor arra megvolt a lehető-) ség és az* alkalom, — hogy elleusé-j geinkkel a tisztességes békét megköt­hessük? Milyen óriási felelősséget hárít-! haltak volna el fejükről a magas állású egyének és intéző csoportok, ha az önként kínálkozó, kedvező alkalmat a! békekötésre felhasználtak, megragadták| volna? A józanul gondolkodó emberek• kivétel nélkül a béke álláspontjára) helyezkedtek. Azokból a békeajáulatokból, — melye­1 ket abban az időben, a békét követelő, polgárok nyomása alatt ellenségeinkhez; eljuttattunk, -- hiányzott a komoly I törekvés és száudék. Akit a jó Isten büntetni, sújtani akar, annak előzőleg elveszi az eszét, tartja egy igaz régi, de találós köz­mondás. Két évvel ezelőtt ott állottunk a béke mesgyéjéu ós remegve, szívszo­rongva várluk.mi fog történni, mi lesz velüíik? Nem történt semmi különös, ­csak a háborút folytatták nagyobb hév­vel és erővel. Ha azokban a válságos időkben a nép dönthetett volna saját sorsa lelett, bizonyos, hogy akkor a rég óhajtott béke váltotta volna fel mórhetlen nyomorúságunkat és szen­vedéseinket. De hát nem a nép, hanem a koronás fők ós azoknak meghunyászkodó kor­mányai döntöttek a, háború folytatása, a háború sorsa felett. Döntöttek ész és neggondölás nélkül és ennek a szerei íséllen döntésnek vagyunk most a ko lusai, áldozatai. A koronás - fők parancsoltak ó zek egyszerűen leintették az általánosa 'hajtott bókotörekvéseket. Vért és mii lig csak vért szomjaztak. A béke mé, lem kellett nekik, ők a teljes diada i mámorító teljes győzelem után sov; ogtak ós ez a véres szomjúság elvett iszüket, fásulttá tette szivüket és le tűket egyaránt. A legfényesebb diadal után vágy; loztak minden áron, győzni akartai logy végeredményben nekik legye gazságuk. Azt akarták, hogy a 1 vérn ti tátott babér koszorú az ő fejüket d zitse és az egész világ legyőzésért lics-hymuuszokat zengjen egykor a v ágtörténelem. Mennyi szép ós nemes eszmét tu ermelni a mai ember agyveleje. Mit . hullámzó tenger a tajtékot, ugy ve el az élet küzdelme a nagy gondolatoka V törtétielombő! Wn/j??*.. hogy az eiiibi ek tömege gyakran meghallgatja, nie; ízivleli, sokszor mégis érti a neme iszméket, a nag3 r gondolatokat, — csa , koronás fők egyoldalúan képze szűkkel nem képesek erre. És ezek I imberek uralkodtak milliók lelett, aki igjdátszik az uralkodásban csak ke bines szórakozást, különféle mulatságt is dicsőittetóst, a háború iszonyatot ágaiban pedig a sportnak egy nőim átták, keresték. Talán jobb ezekre az időkre vissz lem emlékezni. Ezeknek a szertelenségeknek mot nár vége. A császárok ós királyo iralkodása felett meghúzták a iélel larangot. Igaz, hogy nagyon gyenge é ovány vigasztalás, azon erős mej tróbáltatások közepette, melyeket nultban és most a háború befejezés itán, minden oldalról el kell viselnün is szenvednünk, de azért mégis jóles irzós és megnyugvás a jövőre nózvi A koronás fők elveszít:!ték a hábi •ul, - tehát elvesztettük mi is a vo ilattvalók. Amazoknak csak végtelent {ellenieden érzést, — nekünk ellenbe ivtizedekig tartó szenvedést okozott t coldustarisznyát akasztott a nyakunkbi Ma még senki sem tudja mi les vlagyarország sorsa. Ebben a kérdésbe i béketárgyalások alkalmával fogna lönteni. Mi bizunk Magyarország jövőjóbei Szomszédos ellenségeink behatolás írszágunk területére, - valóban íáj jrzéssel tölt el mindnyájunkat, d lem aggaszt bennünket és nem esün I VT!...-.*-. ..Iif.kn Li, i t., I, * 111 .Ii­magyar nemzetet képes volna kiirtani a föld színéről. Megcsonkíthatják orszá­gunk területét, megkeseríthetik életüu­ket, elnyomhatnak, kínozhatnak ben­nünket, de az bizonyos, hogy újra fel­támadunk és Magyarország élni fog a végtelen időkig. _______ Heti szemle. Pápa város közönsége, — talán nagyon kevés kivétellel, — szive mélyéből sajnálja gróí Eszterkezy Jenő urnák, Pápa város volt első polgárának Pápáról történt végleges eltávozását. Különösen a város s/.egéuyei búsulnak legjobban, hogy a nemes szivü, fenkölt gondolkozású, igaz-lelkű jóltevö tum elhagyta szülővárosát és önként lemondott a hitbizományi javaknak jövedelmeiről. Nem kutatjuk, — de nincs ii jogunk kutatni, — mi vitte öt erre az elhatározó lépesre, — de ugy érezzük, hogy a város közönségének is része van ennek az uj helyzet­nek megteremtésében. Akárhogy áll is a dolog, annyi bizonyos, hogy gróf Esterházy Jenőn k neve arany betűkkel lesz megörökítve Pápa város történttében v Máskor közvetlenül, testű­1 letileg, — most ezúton kívánunk minden jót éa boldogságot az uj év alkalmából a nemes szivü, felejthetetlen grófnak. • *» Schwimmer Kózát kinevezték Svájciba Magyarország nagykövetének. — Svajcz köztár­saság korma ya uzonban a felmutatott meg­bízó levelet egyszerűen nem logedta el, — magyarul mondva visszautasította, de a vissza­utasítást uem indokolta meg. Egy francia lap uzoubau mostanában uyihúuosaágra hozta a visszautas okát. Azt iija ez a lap, hogy amikor nagykövetünk megbízó levelét a svájci köztár­saság miniszter — tanácsában tárgyalták, — a ministortauácsuak összes tagjai, — kivétel nél­kül, abban állapodtak meg, hogy a nők kül­képviseleti állásokra, — külöuléle okokból, — — egyáltalában nem alkalmasak és igy Sohvim­mer Rózát Magyarország nagykövetének nem fogadhatja el. A harctérül haza érkezett katonáknak igen tekiutélyes része kezd a mai viszonyokkal megbarátkozni. Sokan már meggondolták magu­kat és ugy látszik belátták, hogy az uj köztár­sasági állam alakulatban osak azok tudnak tisztességesen megélni akik dolgoznak. Merev áll spontjukat tehát télretették és most egyre többen és többen jeleutkezuek a munkásköz­vetítő hivatalban. Nagyon melegen üdvözöljük ezeket, a tisztességes goudoikozásu katonákat, . inert ez az egyedüli helyes álláspont, amelyre helyezkedtek. Ez a tömeges vállalkozás a mun­kára különösen azért iontoa, — mert a jó példa rendszerint követőkre talál. Nagyon érdekes és jellemző eseményeket tárgyalnak mostanában a bécsi és budapesti lapok. Nyilvánosságra hozzák, hogy a hadba vonult főhercegek feleségei, a háború tartama alatt megkövetelték, hogy hadiségélyben része­sitteiseuek. A törvény világosan megszabja, hogy kik részesülhetnek hadisegélyben, de a föhercrguök semmi esetre sem számithatók az igény jogosultak közé. Miután igen sok millió koronáról vau szó, — lehetetlen, hogy erről az előbbi koimányoknak tudomása ue lelt volna, Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: űoldberg Oyula papirkereskedéso, F6-tér 23. izAm. Teleién. 13.2. izazo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom