Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-02-03

a közművek termelte anyagok önköltségi árban engedtessenek át. Ezt a városok egymásközt, kMesönűsen és egyetemlegese** biztosíthatják. Az anyagtermelés eddig említett forrájtin kívül azt i» Indítványosta Irtftfozatr Javaslat, hogy a hadicélokra most lekötött össaea építőanyagok, fuvarozó eszközök, szerszámok és gépek a kvóta arányában viaszaszereztessenek és szintén a lakásépítkezés céljaira fordíttassanak. Mivel azonban ezek mennyisége ismeretlen és visszaszerzésük ideje a diplomáciai tárgyakások miatt bizony tálait, aaért ezeket a. tényezőkei az anyagbeszerzés biztosítása körül tartaléktorrátsnak kell inkább tekinteni. E ponton ön kény te lenül felmerül az a kérdés, hogy miképp lesz módjában az államnak ós a kouimunitásokuak az építőanyagok termelése, midőn manapság minden munkaerőt a hadicélok kötnek la? b) A munkaerő kérdésének megoldása is a kivételéé hatalmi eszközök alkalmazására vár. az állami vasművekben, kőszén- és vasércbányákban s a fafeldolgozó telepeken, úgyszintén a községi ópítőaiiyagtermelő üzemekben fokozottabb mértékben hadifoglyok használandók fel, kiket helyi szolgálatra rendéit behívott szakmunkásokkal lehetne kiegészíteni. A béke megkötése után a hadifoglyok helyébe a mi hadifoglyaink sorából való, valamint a harc szinteréről visszatérő iparoselemek lépnének, akikbői már, nemcsak as anyagok termeléséhez, hanem az építkezéshez szükséges munkaerő is bőven ki Ing kerülni. e) Építésvezetés és főfelügyelet. Legelső fokon ezt a központi szervezetnek egy lehetőleg műszaki képzettségű teljhatalmú kormánybiztosa gyakorolná. Az építkezések végrehajtását a kormánybiztosnak közvetlenül alárendelt városi mérnök — szükség esetén kettő is — intézné. Ezeket, nehogy az építkezési ügyek intézése a városi ügyosztályok és szakbizottságok adminisztratív útvesztőjében megfenekeljou, a személyes felelősség terhe alatt önálló hatáskörrel kellene as átmeneti időasak tartamára felruházni. ül. Az épitkah végrehajtása utámi teendők. Az épületek felülvizsgálata és költségeinek leszámolása után véget ér a kirendelt mérnökök hatásköre. A kész épületek további kezelése visszaszáll a községekre. Az ezen a ponton jelentkező szociális feladatok is lelkiismeretes megoldást követelnek. As újonnan épülő házak adómentes ségét a mostaninál jóval nagyobb határig kell kiterjeszteni. A M. M. E. E. javas tatának megokolása szerint az adómén tessóg határa 30 óv volna, de csak a békekötés első két évében lakhatóvá tett épületekre nézve; ezentúl az adómentesség tartama fokozatosan leszállítandó, már a mostani adómentesség lépne érvénybe. Méltán remélhető, hogy ez az időbatár elegendő, mert egészséges közjegyében alakult kormiayuuk — a há berúokozta nyomor fekoSatos megszűntetésért s a* dolgozó társadalmi rétegek jólétének előmozdításán — nemcsak szavakkal,* hanem tettekkel is közre fog működni. ltye. tebrjItoS. kodás alapján felépülő megújhodása el fog következni és hogy a demokratizmus gazdasági fejlődés mellett a később fel' merüNr lakásszükséglet automatikusan fog szabályezódni. A városok által épített házak bérbeadásánál pedig szorosan az előzetes munkaprogramm alapján kellene eljárni úgy, hogy azokat tényleg azok lakhassák, akik részére épültek. Minden részrehajlás ós protekció kizárandó. A megállapított sorrendtől eltérni csak kivételes esetekben volna szabad, ha például az igényjogosult időközben elkelt, vagy máshová költözött; de ekkor is elsősorban a hasonló kategóriába tartozókat illesse meg a lakás. A bérjövedelmek akképp volnának az átmeneti időszakra megállapítnndők, hogy az amortizáción kívül csak a fenntartási ós kezelési költségek nyerjenek belőlük fedezetet, megjegyezvén itt is, hogy az állami és egyéb tisztviselők s munkások lakásai után esedékes lak béreket az alkalmazók, illetőleg a munkaadók áltat nyújtott évjáradéknak kellene fedeznie. Az elmondottak után itt is hang súlyoznom kell azt a fővárosban tartott országos értekezleten egyhangúlag megállapított sarkalatos elvet, hogy az átmeneti időszak építkezései elsősorban, sőt némely városban kizárólag a munkások és tisztviselők, tehát a kizárólag fogyasztó társadalmi rétegek ellátása érdekében hajtandók végre. Itt kapcsolódik bele a kérdésbe több emberproblémánk is, hiszen a munkáslakások közismert túlzsúfoltsága a dolgozó százezrek snraiból szedi tömegesen könyörtelenül áldozatait. Másrészt a háború ezt a két társadalmi réteget sújtotta és sújtja még mindig a legérzékenyebben, mert ők, az önhibájukon kívül bekövetkezettpénzelértéktelenüléssel szemben, nem háríthatják át más társadalmi rétegekre el- i szenvedett veszteségeiket. Meggyőződésem, hogy csak a dolgozó társadalmi rétegek fokozott tevékenysége fogja a háború évei alatt tönkretett nemzeti javakat és az emberéletben elpusztult termelő milliónyi alanyt idővel a köznek visszaszerezheti; míg ellenben a káború alatt produktiv munka nélkül összeharácsolt nagytőkék, a közszükségletek termelő folyamatában fognak idővel szétfolyni. Talán a lakáskérdés orvoslására felsoroltam eszközök itt-ott túlontúl radikálisaknak tetszenek a a kivihetősóg szempontjából sok ellenvetéssel fognak találkozni. De ez nem csüggeszt. Hogyha a rendkívüli időkhöz mérten gyökeres ós gyors megoldásra törekszünk: akkor nem szabad visszariadnunk oly eszközöktől sem, melyek egyes társadalmi elemek egyoldalú érdekeit talán sértik, de • köz egyetemes céljait szolgálni alkalmasak. Magam részéről hiszem ós remélem, no: '".7: Vers, melyet egy fost mony »Iii frtam Úlinos, kóttűf, fullasstó levegő. A járda lucskos, szállong az cső. A bolt kopottá*, ás kouioryan áll, Mint egy öreg királyi hatalom. S a csendet eső rytraussal kopog Egy rendőr siralom. . .. .•; . a sáros járdán sokan kettesen, Vagy száz asszony vár szép türelmesen. Várnak a lisztre, kezükben a jegy. Mert lisztet itt raáT jegyre kapni csak, És felügyel, hogy osend és rend legyen A rendőri sírok. A sok-sok asszony, majdnem mind beteg. Soványok, gyengék, fáradt öregek. Aa egyik karját) kis gyermek köhög, A másik bambán néz az égre fel És olvasót zörög. A harmadik kezében egy kosár Oipője fongy-os és ruhája sár. A szoknyáját szorítja egy poronty És sirva kéri, hogy siessenek! — Szegény asszony megtörten mesél „Jaj már es is beteg!" Van köztük, ski sátnedlit hozott És rája ül aaonban, nyomban ott. Vau még öt éves gyermekecske is S egy vén ember, ki már alig hogy él Mégis rendben, csendben áldogál, Kell, kell kenyér! Vau köztük serdült, sápadt házi lány, Abból a fajból, mely sohasem vidám. Kezében könyv, piros kötésű, szép, És olvas groti történeteket. S ha már sokáig olvasott szegény, Felhőkbe nézeget. t Ott álva éu is e sorok mögött, Nem éreztem, hogy eső öntözött. Nem bántam azt sem, hogy csodálkozott. Csupán talán ssiVemre ült a' köd. És a Jövő kisértett zordonan. A bús sorok mögött. 1018- Moln.r Arpé*. VEGYES HÍREK. ugy hogy a békekötés utáni t-ik évben'hogy hazánknak a produktiv inunkál— Jankovioh-Bósán Eudre gróf újabb megbízatása. A kösélelmesési hivatal vezetésével megbízott miniszter Jankovieh-lJéiáu Endre gróf miniszteri meghatalmazott hatáskörét Tolna-, Zala- és Vasvánnegyékre is kiterjesztette s egyúttal állandó helyetteséül eseu vármegyékre nézve is Szeiberliug Demo di.-t rendelte ki. — Vaskoronarend egy főhadnagynak. A király telsőcsicsói Pálfly Elek 7. h. huszár("zredbeli tartalékos főhadnagynak, Pál0y Elek uy. vármegyei árvaszéki elnök, csépi földbirtokos fiának as ellenség előtt tanúsított vitéz ót különösen eredményes magatartása elismeréséül a vaskoronarend hadiékkményee, kardokkal dissi* tett III. osstályát adományozta. — Kirendelés. A m. kir. igazságügyininitzter a veszprémi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul Csákány Sándor, vizsgálóbírói állandó helyettesül Sokat zler István veszprémi kit. terv.* ssék. bírákat rendelt* ki,