Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-09-29

tehát legközelebb és legközvetlenebbül érhet bennünket. Bizonyos az, bogy a legerősebb kritikát is kénytelenek volnánk elfogadni abban az esetben, ha megnézzük, hogy közegészségügyünk milyen szomorú nivón áll. Kétségtelen, hogy a kormánynak e kongresszuson jelenlévő képviselője nem a legjobb impressiókkal távozhatott erről a gyűlésről, amely • legméltóbb helyről, a leghivatottabb emberekről mondott kritikát a közegészségügyünk szánalmas állapotáról. Ha ez a kritika nem is volt olyan közvetlen és olyan egyenesen nekünk szóló, mint az, amelyet nemrégiben báró Müller Kálmán mondott el, annál súlyosabban esik a latba, mert hiszen valósággal a világ orvosainak szeme előtt és füle hallatára hangzott el. Wekerle miniszterelnök valamikor a nyár elején ugy nyilatkozott, hogy a képviselőház nyári ülésszakában 21 szociális törvényjavaslatot akar beterjeszteni, amelyek mindegyikének nagy céljai és szempontjai vannak. Ebből a 21 törvényjavaslatból eddig még nem láttunk semmit, de mindennek dacára azt kell remélnünk, hogy a közegészségügy számára (is jut belőle valami. Oly régen igérik már illetékes köreink a közegészségügy államosítását, hogy ez ígéretüket ma már miudeu lelkifurdalás nélkül teljesíthetnék. Erre a teljesítésre igazán a legerősebb és legkomolyabb figyelmeztetés volt ez a kongresszus, amely mindenkit, aki szivén viseli az ország közegészségügyének érdekeit, gondolkozóba kellett, hogy ejtsen. Nem tudjuk elégszer mondani, hogy egész jövő fejlődésünknek a jövő generáció fennmaradásának és Magyarország egész jövőbeli elhelyezkedésének egyik legfontosabb tényezője a közegészségügy reformálása kell, bogy legyen. A mi szavunk az országban természetesen nem elég erős arra, hogy •az ország illetékes köreit figyelmeztesse, azonban reméljük, bogy éppen arról a magas pódiumról, ahonnan a legutóbbi kritikák elhangzottak, ei fug jutni a figyelmeztető szó azokboz is, akiket illet. Pápai Lapok 1918. szeptember 29. VEGYES HÍREK. — Hussárnap. A mult héteu, «ombaton délután volt az első conferencia a tisztiétkezde helyiségében, a hetes huszárok nép ünnepségét illetőleg. A zsúfolásig megtelt teremben ott láttuk Pápa város egész előkelőségét. Tanácskoz tak és elhatározták sok szép terv kivitelét, melyek érdekessé éi értékessé fogják az okt. 13-i napot varázsolni. Ölea plakátokon lehet olvasni mindazt, ami egyelőre a közönségre tartozik. A részletes programmot szintén plakátok és lapunk utján fogjak a közönség tudomására hozni. — Városi közgyűlés. Ritka érdeklődés elölte meg a pénteken elkezdődött üléssorozat napirendjét. Este hét óráig ültek együtt rendíthetetlen türelemmel a városatyák éa szónokoltak, vitáztak, mint ezt a jól nevelt városatyákhoz illik. A tizedik pontig jutottak el a tárgyalással, a többi pontot délutánra hagyták. Bészletes beszámolót a jövő héten írunk. — Beöthy Zsolt Pápán. Az elmúlt hét két napján, mikor a református egyházkerület gyűlése volt, Pápán tartózkodott, a most jubilált Beöthy Zsolt is. Természetes, hogy az összejött papság nagy tisztelettel övezte az agg tudóst, ki a gyűlés napjának éjjelén elutazott Pápáról. — A helyettes rendőrkapitány felhívása. A hivatalnoki élet sablonos aktái bizonyára ijedt irigységgel néznek arra a íelhivásra. amelyet Kemény Béla, a kiváló h. rendőrkapitány intézett, hivatali ós szolgálati alárendeltjeihez. Ezen felhívást alább közöljük : „A háboru ötödik esztendejét éljük, gyötrelmei felettünk rendőrségi tisztviselők és közegek felett sem vonultak el nyom nélkül. Idegzetünk megviselt, kedélyünk nyomott. Ez azonban kizárólag a mi magánügyünknek tekintendő és a velünk hivatalos érintkezést kereső közönségnek uem róható terhére, ezzel nem éreztethető. Nincs manapság olyan ember, akit az utolsó öt esztendő viharai többé-kevésbbé meg nem téptek, keserűséggel el nem töltöttek és akinek idegeit fel nem zaklatták volna. A nagyközönség védelem, oltalom, tanácsra szorul, Ilyenekért joggal és méltán fordul a rendörkapitányi hivatalhoz. Sajnos nem egy panasz jutott el füleimhez ideges viselkedés, fenhéjázó modor pökhendi magatartás és érdes hangnem miatt. Ezt én a hivatalcs életben a hivatalos luukciót teljesítő egyénnek önmagáról való nagyfokú megfeledkezésnek tekintem és a jövőben el nem tűröm. Minden hivatalban ülő einbaruek tudnia kell, tuduia illik, hogy ő van a közönségért a helyén, uem pedig a közönség ö érette. Aki a rendőrhatóság oltalmát, védelmét, tanácsát keresi, az uem kedvtelésből teszi, annak bizouyára baja van, akinek pedig valami baja van az rendszerint érzékeny. Ezt az érzékenységet tiszteletben tartania erkölcsi kötelessége elsősorban és mindenekfelett annak, aki ez ügyes-bajos emberek érdekében cselekvésre a nagyközönség bizalmából van hivatva. Tiltakozom tehát az ellen, hogy a jövőben ily nemtt panassok a vezetésem alatt álló rendörkapitányi hivatalban auuak bármely tisztviselője, alkalmazottja vagy közege ellen előfordulhassanak és felhívom a rendőrkapitáuyi hivatal tisztviselői karát, késelő és segédszemélyzetét, valamint rendörlegénységét, hogy a közönséggel szemben minden néven nevezendő idegeskedéstől, fenuhéjázá8tól és érdes modorban való bánásmódtól tartózkodjék és tartsa kötelességének mindenkivel szemben, bárki legyen is az aki hozzá fordul, minden személyválogatás nélkül előzékeny, udvarias és nem bántó vagy sértő magaviseletet tanúsítani. Felteszem minden egyes emberről, aki a rendőrkapitáuyi hivatalban annak bármely pontján helyet foglal, hogy felhívásomat uem csak megérti, hauem át is érzi és ahhoz a legszigorúbban alkalmazkodui is fog. Kijelentem egyidejűleg, hogy miudeu ezen felhívásom intencióival ellenkező viselkedést és modort, valamint az esetleg előforduló panaszokat ez utóbbiak kellő kivizsgálása és igasolt volta esetén kíméletlenül megtorolni fogom. Türelem mindenkivel szemben. Ez a legkedvesebb, amelylyel a város közönségének mindnyájan tartozunk Pápa, 191b. évi szeptember hó 27. Kemény Béla rendőrkapitány" Nyugodtan szemléljük, sőt örömmel Játjuk Kemény Bélát a kapitányi hivatalban. Ha uem lenne olyau Marton Kálmán. idejét multa dolog, kedvem szerint versben örökíteném meg szegény Marton Kálmán életút és halálát. Igazán mély íájdalomhos hasonló részvéttel gondolok most arra, hogy mióta tehetsége volt hozzá, a jótékonyságnak nagyszerű müvelöjo volt és mégis meg kellett halnia, inig gaz, zsugori és rossz hadimilliomosok most készülnek csak igazán, valami hamisítatlan, nagy uri életre. Ez a szegény Martoii Kálmán — Istenem — mennyire föléjük kerekedett az arcátlan kis zug hadimiliknek, olyan volt köstük mint egy király — csak persze abban különbözött a királyoktól, (minden külsöségötl eltekintve), hogy ö jó volt, aki hozzá fordult, annak adott, üresen senki sem hagyta el az ö házát. Szerették mindenütt és mindenki. A hol megfordult ott csak jóakarói és legfeljebb irigyei támadtak. Haragudni, talán csak a „legjobb" barátai, „legbizalmasabb" üzlettársai haragudtak rá. Ez sem egészen biztos, csak ugy gondolom. Mert az ilyen jó emberek soha sem az idegenekben szoktak csalódni, közelebb keresik az ellenségeiket: a pajtások között. — Temetésén minden ép kéz láb ember ott volt vallás külömbség nélkül. Érdekes, hogy mikor temették, a plébánia templomban zúgtak a harangok. Valakitől azt hallottam, hogy a szegény elhurcolkodó Marton Kálmán tiszteletére húzta a kis sovány harangozó. Nem tudom igaz volt-e ez a hir ilyen formában, de tény az, hogy zúgtak ... — Éu eddig nem akartam fenn hangon szidni a hadimiliket, mert mindig attól féltem, hogy ez a jóravaló, talpig becsületes Marton Kálmán is megsértődik akkor. Most már aztán nincs Marton Kálmán és nekem sem kell már tapintatosnak lennem. Mindjárt sietek is kijelenteni, bármilyen gyerekesen hangzik is, hogyha a Halál hozzám fordul tanácsért, hogy váljon kit vigyen el, egész biztosan nem Marton Kálmánt mondottam volna, inkább öt másik hadimilliomost, csak őt nem. No de most már mit is lamentálok rajta. Fűit.. . Marton Kálmán volt, Marton Kálmán nincs és én könnyes szemmel gondolok szegény jó feleségére meg hat itt hagyott kis gyermekére ... M. Á. — Uj rend a postahivatalban. A kereskedelmi miniszter a napokban ujabb korlátozó intézkedéseket léptetett életbe a posta és távíró forgalomban Ezentúl a belföldre, Ausztriába, Bosznia-Hercegovinába, a megszállott területekre szóló közönséges, nem ajánlott magánlevelek és áruminták súlya a 250 grammot nem haladhatja meg. Tisztán csak udvariassági jellegű táviratokat, melyek üdvözletet, szerencsekivánatot, részTétnyilatkozatot, köszönetet tartalmaznak, a távirda egyáltalán iel sem vesz. Délután 4 órától kezdve reggel 7 óráig az összes posta és távirdahivatalokuál csak „sürgős" magántáviratokat lehet feladni, amelyek után háromszoros távirati dij jár. Ez a rendelkezés ugy a bel- mint a külföldi táviratokra vonatkozik, uem terjed azonban ki a hirlaptáviratokra. — Fejkvóta a hüvelyesekből. Dr. Bibó Károly alispán megállapította hüvelyes félékből azt a mennyiséget, melyet a uem termelök vásárolhatnak. Ebben a tárgyban kibocsátott alispáui rendelet szerint nem termelök kizárólag a község (város) területén f. hó 30-ig tejenként és havonkint babból, borsóból és lencséből együttesen 3 kilogrammot vásárolhatnak, ha nehéz testi munkát végeznek. A lakosság egyébb kategóriájába tartozók pedig ezen terményekből havoukéut és tejenként együttesen 2 kilogrammot vehetnek. A szükséglet megállapításánál csak a jövő évi aug. hó 10ig terjedő idő vehető számításba. — Bédy Schwimmer Rózsa Pápán. Nagy megtiszteltetés éri városunkat. Glücklich Vilma és Dieues Valéria után Bédy Schwimmer Rózsa, a világszerte ismert nagy feminista jön el hozzánk, hogy a feministák nagy békemozgalmát velünk is megismertesse. A kiváló szónok, ki a háboru első évétől kezdve minden erejét és tehetségét a béke munkájának szentelte, okt. ti-áu vasárnap délután 5 órakor tartja reudkivüli érdekesnek ígérkező előadását. Belépő dij 4, 3, 2, 1 korona. Feminista tagok kedvezménybon részesülnek. Jegyek előre válthatók Nobel Armin papirkereskedésében. Az előadás mindenkinek szól. Legyünk ott mindannyian. — A vágóhíd renoválása. A szombati közgyűlés egyhangúlag elhatározta n vágóhíd tatarozását, amelyre 13~> koronát előirányzattal meg is szavaztak. — Iparengedélyek. Szórádi Dáuielné a vegyeskereskedés, Szálai Mária a zsibárus, Limperger József a szobafestő ipar önálló üzesére iparengedélyt nyertek.