Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-09-01

35. szám. PÁ PA I LAPOK Pápa varon hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasitott köilönye. Megjelenik minden vasárnap. bzerkcsztőség 4* kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, FS-tér 23. szám Telofcn. 112. ssám. FelelSa azerkesitS 4« laptnlajdonoa: GOLDBERG GYULA. Előfizetitek éa hirdetéai dijak a lap kiadóLirataiUioi küldendők. A lap ára: egész érro 12 K., fiiévre 6 K., negyedévre 3 K NyiK-tér soronként 40 fillér. — Egyes srám ára 30 fillér. Nyomorúság egy gőzfördő körül. Innen, onnan már két esztendője annak, hogy vároaunkban gőzfürdő nem kapható, — pedig ugyancsak sokan vannak azok a kik egészségi szempontból arra nagyon is reá vannak utalva. Balog Gyula fürdő tulajdonos azt állítja, hogy nem kap elegeudő szenet és igy gőzfürdő-üzemet fenntartani nem képes. Hát mi sziveseu elhinuónk Balog Gyula urnák ezt az állítását, ha más városokban sem lehetne gőzfürdőt kapui. Azonban mit látunk? Azt látjuk, hogy más városokban a szenvedő emberek vigau gőzfürdőznek, — igaz, hogy nem tehetik azt mindennap, — de hetenként legalább kétszer vagy háromszor hozzájuthat mindenki a gőzfürdőhöz a kinek arra szüksége van. Más városok a fórdők számára is kapnak szenet. Hogyan van az, hogy a szénközpont csakis Pápa város részére nem szolgáltat ki annyi szeiet, hogy a gőzfordő-üzemet hetenként legalább kétszer vagy háromszor fenntartani lehetne ? Ha más városokbau hozzá tud jutni hetenként néhányszor gőzfürdőhöz a közönség, hozzájuthat Pápán is, — csak a fórdőház tulajdonosának kissé utánua kellene járui ós erélyesen sürgetni, — hogy a szükséges széumenuyisóget szántára kiutalják. Tudomásunk van arról, hogy a fürdőtulajdonos több izben kapott is szenet, de azt teljesen a kádfördők vizének felmelegítésére használta fel. A fürdőtulajdouosnak ezt az eljárását tovább tűrni nem lehet. Igen sokan panaszkodtak is már o miatt és ugy vagyunk értesülve, hogy kórelmet akarnak intézni Pápa város képviselőtestületéhez, hogy jöjjön segítségükre. Ha a fürdőtulajdonos ur felszólalásunkat nem volna hajlandó megszívlelni, akkor a város képviselőtestületének a háború után azonnal orvosolni kell a bajokat. Mert a képviselőtestületnek nem szabad a beadandó kérelmet figyelmen kivül hagyni. Ha módjában áll, a mint hogy módjában is áll segiteni a bajon, tehát ne utasítsa el ridegen a kérelmet, hanem tegye azt megfontolás tárgyává és hozzon olyan határozatot, mely a nagyközönség igényeinek miuden tekintetben megtelel. Ott van a városi villamos telep, ezzel kapcsolatban nem lesz nehéz a kérdést helyesen ós célirányosan megoldani. A villamos telep mellé emeljen a város egy földszintes épületet, rendezze be gőzfürdőnek, meleg viz ós gőzzel lássa el a villamos telep, helyezze a villamustolep szeinély/.etónek felügyelete alá és az összes bevételeket a Villamos telep jövedelmei között számolják el. A villamos telepnek elegendő nagyságú terület is rendelkezésére áll és igy mi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy a háború után, olcsó áron, jó. a közönség igényeinek megfelelő, a mostaninál kényelmesebb lórdőházat létesíthessünk. Azt hisszük, még üzletnek is jó lesz ez a vállalkozás. A lakásrendeletről. A háború ötödik észten d ej ében vagyunk. Ezek a vóezes, szomorú évek olyan állapotot teremtettak, oly?.r. dolgokat hoztak az emberiségnek, amire még a legmerészebb fantázia som lelt volna képes. Miuden megváltozott. Minden máskép van, mint volt azelőtt. A régi. boldog béke időre, mini valami kellemes, jó álomra goudolunk vissza [és ma amikor egész Európa lángtengerbeu áll, még jobban érezzük a boldog béke napok áldásos voltát. Apák, fiuk kint a harctéren évek óta küzdenek, véreznek, ádáz harcokat vívnak a hazáért. Es mig ők kint a becsület mezején harcolnak, addig az itthon levők, a hozzátartozóik itthon vívják harcukat az ő frontjukon. Mert nekik is vannak itthon froutjaik. Még pedig: élelmiszer front, liszt front, zsir front, fa és szén front, dohány front stb. Ezekeu aztán igazi, kemény harcok folynak. Ex ideig mindeu életbevágó dolgok külön frontot alkottak. Csak egy nagyon fontos tér van szabadon, meg ezideig nincsen — lakásfront. A szerencsétlen, agyonhajszolt, megélhetéséért küzdő nép nyugodtan hajthatja fejét álomra, mert a kormány nagyon bölcs rendelkezése megmentette őket, hogy ezeu a téren is kálváriát járjanak. Erről az üdvös kormányrendeletről vezércikkezett mult héten a „Pápai Hírlapban" N. P., aki ezúttal is hű maradt önmagához, mert cikkéből ugyancsak kimagaslik a rosszindulat és öuóidek. A cikk bovozelő részén elismerését nyilvánítja a kormánynak azért az üdvös rendeletóért, amellyel háború tartama alatt a lakóknak lakbérüket emelni ós lakásukat felmondani nem engedi. Azt mondja: „A rendelet kiadásának motívumai kétségtelenül a legnagyobb tiszteletre érdemesek. Minden elfogulatlan embernek meg kell előttük hajolnia. 8 ha ezt a rendeletet ki nem adták volna, a hadbavouultak családjai legnagyobb részének élete örökös vándorlás volna egyik lakásból a másikba, a lakbérek pedig az általános drágasággal lépést tartva ma már valahol a Csimborasszó tetején járnának." Ez arany igazság. De amikor ezen bevezető igazságos sorokkal elismerését nyilvánítja a rendeletért, ugyanakkor pár somi már lejebb az előbb elismert ós magasztalt rendeletet kifogásolja, miért nem lehet a lakbéreket felemelni és a lakóknak felmondani ? Hiszen N. P. maga irja, mi lenne akkor, ha most a lakóknak felmondhatnának. Micsoda állapotok lennének ezen a téren is. Hát akkor miért nevezi igazságtalannak a rendelkezés azon pontját, ameiy megül-ja a lakbéremerést és a lakások felmondását? Hivatkozik N. P. arra, hogy a hadbavonultak családjai a lakbérüket úgyis az e célra kapott államsegélyből fedezik, és ha lakbérüket emelnék, őket akkor sem érné megterhelés, mert akkor e cimen annyival magasabb államsegélyt kapnának. Ez az állítása igazán nevetséget*. Tegyük fel, hogy ezen az alapon felemelhetnék a lakbéreket. Mi lenne akkor? Az, hogy a házigazdák lázas sietséggel emelnék a lakbéreket ós umilyen óriási magasra szökött lel mindenféle élelmiszernek, ipar és kereskedelmi cikkekuek az árai, ugyan ilyen magasrn emclkednénok a lakbérük is. Az élelmiszerek ós iparcikkek árai, mondjuk ma — keveset számítva — tizenötszörösen magasabb, mint volt azelőtt. Ha már most a házigazdák hnmánusok lennének ós csak tízszeresen emelnék a lakbéreket — amit biztosan meg is tennének — akkor egy munkás ember, aki most egy szobás lakásért 200 koronát fizet, az a jövőben 2000 korouát fizetne, ha pedig uem akar vagy tud ennyit fizetni, akkor — nincs lakás. Ugyan ugy mint az élelmiszereknél vagy iparcikkeknél van, aki uzsoraárakat fizet, annak van, aki nem tudja megfizetni annak nincs. Vagy elképzeli N. P. azt. hogy amilyen magasra emelkednének a lakbérek, az állami segélyeket is e oimen oly magasra emelnék? Nem. Ezt ön ép oly jól tudja mint én. Az igaz, hogy a házigazdákra különféle adó emeléseket róttak és nagyobb megterhelés érte.