Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-08-18

PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai 8 pápa-videki egyesületnek megválasztott köslönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztő**? •* kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedóae, FS-ter 23. Mim. Teioíon XX2. mné.m Feleli* szerkesztő éa leptulajdono*: GOLDBERG GTÜLA. ElSfizetések éa uirdotéai dijak a lap kiadóhivatalához küldondök. A lap ara: egész érre 13 K.. félévre 8 K., negyedévre 3 K. Nyilt-tér aoronként 40 flltér. — Egyes ssani ara 10 fillér. A nagytöke ellen kell felvennie a jövőben a versenyt a kiskereskedelemnek és kisiparnak. A nagytőke a háború alatt nyomasztó erejével ráfeküdt egész gazdasági életünkre s megfojtassál fenyegeti mindazokat, akik nálánál gyengébbek. A hatalmon, a befolyáson, az üzleti merészségen kivül az ő javára billenti a mérleget az a kétségtelen nemzetgazdaságtani tény is, hogy a nagyüzem gazdaságosabban, a munkaerő intenzivebb kihasználásával és pontosabb beosztásával, aránylag olcsóbb rezsivel ós nagyobb forgalommal képes dolgozni, ruiiU a kisüzem. Külső és belső körülmények, szerencsés elhelyezkedés ós uemzetgazdaságtani törvények támogatják s mozditják elő a nagytőke uralmát. A kistőkóusjk, a kiskereskedelemnek és iparnak uesü szabad tétlonül néznie törvényhozás csarnokaiban védheti meg a maga igazát. S amig eljön ez az idő: ki tudja nem lesz-e már késő. A gazdasági szervezkedés eszközéhez kell tehát nyúlni. Iit nem kell félni külső akadálytól: ennek sikere egyedül a kiskereskedelem és kisipar belső akaratától, erős elhatározásától függ. Ha ez az akarat és elhatározás tetté válik, akkor a szervezeit kistőko életképes versenytársa lesz a nagytőkének s bátor munkakedvvel nézhet a jövő gazdasági megpróbáltatásai elé. Oroszország gazdasági viszonya a külfölddel. Arany vagy nyen,aru. Bronskij kereskedelmi ós népbiztos az ötödik szovjet-kongr jss/usiiii u németa nagytőke terjeszkedését, mely egyet}

0

™

8

, kereskedelmi v^onyokra vonatjelent az ő tönkretételükkel. !

ko2o!a

e eUwdast Urtott

' amelvbő1 kj

' A felbillent mérleg egyensúlyát j helyre kell állítani az erők kiegyenlítő désével. S hogy ez lehetséges legyen, sziik emeljük a következő részieteket: Az orosz kereskeskedelmi politikának legfontosabb kérdése a Nyugat Európával, főként pedig Németországgal való sóg vau a leggyorsabb és legerélyesebb|

kel

'

eskt,delrai viszony újból leendő felszervezkedésre, nemcsak érdekképvise leli, hanem üzleti alapon is. Konzorciumok, szindikátusok és egyébb alkalmi egyesülések köntösében nyújtogatja karmait miudeu gazdasági jószágunk felé a nagytőke. A kereskedelem, az ipar, az üzlet nem szabad többé. A kormány és a kormány megbízottai intézkednek, tárgyalnak, alkusznak mindenütt s nyíltan megmondják: kedvesebb nekik a nagytőkével s nagytőke-szövetséggel való együttmunkálkodás, mert kevesebb emberrel gyorsabban, könnyebben, kényelmesebben végzik el a dolgukat A hadseregszállitás, a dologi leszerelés, az export-import terén egyaránt alulmaradt a kiskereskedelem és kisipar. S csatavesztését éppen annak köszönhette, ami legnagyobb erőssége: hogy tábora tiz- és százezerre rugó tömegekből áll. Ennek a tábornak kell gazdaságilag megszerveződnie, szakmánként egyesülnie, hogy olyau egységes hatalmat képezhessenek, olyan üzleti tényezővé válhassanak, mellyel illetékes helyeu — akár tetszik, akár nem — számolni kell. Közállapotaink alakulása arra mutat, hogy nincs még olyan közel az az idő, amikor a kisiparos és kiskereskedő a vétele. Németország, amely eddig az orosz tormelés részére eszközöket szállított, a jövőben alig ha lesz képes rá, hogy ezt a feladatát teljesíthesse. Megnehezíti a Németország kereskedelmi viszony újbóli felvételét az a körülmény, hogy Oroszország kilépett a háborúból és gazdasági élete békés vágányokra ment át, mig Németország most is hadiállapotban van. Uy körülmények között nem lehet sző a két birodalom közt a szokásos gazdasági forgalomról, hogy ha a Németországnak a bresztlitovszki szerződés értelmében teljesítendő fizetések feltételeiről és lehetőségeiről beszélünk, utalnunk kell arra, hogy kölcsönt leszünk kénytelenek felvenni, amely után kamatot kell fizetnünk. Gondolkodnunk kell továbbá segítő forrásokról, hogy e kamatokat fizethessük ós Németországtól a szükséges gyártmányokat beszerezhessük. Kötelezettségeinknek egyrészt ugy foguuk eleget tenni, hogy eladjuk nyersanyagainkat ós mezőgazdasági termékeinket, másrészt pedig oly módon, hogy arannyal teljebitjük a fizetéseket. Ehhez a formulához azért kell folyamodnunk, hogy ne kellessen Németországnak oly termékeket is eladnunk, amelyekre Oroszország mezőgazdaságának vau szüksége. A mostani áruinsógbeu, amely a nemzetközi piacon észlelhető, most amikor az országokat a legkülönbözőbb kiviteli tilalmak választják el egymástól, az aranynak mint árunak és mint áruk egyenértékének, vagyis az arauyvalutának jelentősége reudkivüli mértékben fokozódott. Ily körülmények között fölöttébb kívánatosabb reánk nézve, bogy aranykészleteink egy részét eladhassuk és -az arannyal való fizetés révén kikerüljük azt, hogy nyersanyagainkat ki kellessen vinnünk. Nem akarok, fejtegette Bronaku népbiztos, annak a kérdésnek elméleti magyarázatába bocsátkozni, mily mértékben válik lehetségessé ós célszerűvé az aranyvaluta helyreállítása a háború után. Azt hiszem azouban, hogyha a háború nem végződik majd az imperialista gazdasági élet teljes összeomlásával, ha uem jöu létre nemzetközi mezőgazdaság, hauem az önálló nemzeti mezőgazdaságok megmaradnak, még hosszú ideig megmaradunk majd az aranyérték mellett, mint az áruk általánosan elismert és mindenütt elfogadott egyenértéke mellett. A szocialista nem zetközi mezőgazdasúgnak ugyan nincs szüksége aranyértékre, ámde a j«*leu korban még nagy előnnyel jár, ha az elsőrangú fontosságú nyers anyagokat és termékeket minden ország megtartja a maga gazdasági élete számára s a fizetést lehetőleg aranyban teljesiti. A polgári sajtó körében nagy vi* hart támasztott az a hir, hogy Oroszország kész Németország gazdauági ós műszaki segítő forrásait a saját jólétének emelésére kihaszuálui ós ily módon Németországnak garanciát nyújtani, hogy az általa vállalt köfelezottsógónok eleget fog teuui. Kívánatos volna gazdasági életünk szempontjából, hogy a műszaki fölényben lövő Oroszország nemzeti vagyouának kihasználásában minél kevésbbé legyenek érdekelve, nehogy gyárak alapítása, vállalatok szervezése révén a német ipar képviselőinek hatalma veszedelmet rejtsen magábau. Kívánatos volna, hogy a német imperialisták étvágyát, ue csak az orosz törvényhozás csökkentse, hanem a német proletariátus diktatúrája is. Nekünk malmost törekednünk kell termelő erőink és a népjólét fokozására, hogy eleget tudjunk tenni kötelezettségeinknek, anélkül, hogy a német imperialistáknak ul-