Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918
1918-08-11
JL iw JT^L Jt"^ ^31^ Pápa város hatóságának e« tobb papai a pápa-videki « • ..Röietuek megválasztott köslőnye. Megjelenik minden vasárnap. 8zerkeszt6a4g és kiadóhivatal: Goldborg Uyula papirkereskedéae, Ffl-tér 88. izám. Telefon. 11 a. »«a»^ Felel5a szurkeflzifi éa ai.tav;. ,: QOLDBBHG GYULA. I.15Ö7ftésck ía birdetéai dijak a lap kiadóhivatalához köldendCk. A lap ára: egész érre 12 K.. fílérro C K , negyedévre 8 K. Nyilt-tcr sorouként 40 (illír. — Bgyea itám ára 80 tillér. Szociális törvényjavaslatok. Wekerle Sándor miniszterelnök a parlament legutóbbi üléseinek egyikén a folyosón képviselők kórdozősködésóre azt a kijelentést tette, hogy nem megy el a Ház nyári szünetében pihenni, vagy nyaralni, mert nagyon sok dolga van: szociális törvényjavaslatait kell megalkotni, amelyeket ősszel a parlament elé akar vinni. Mi, akik a magas politikával nem törődünk, csak a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel üdvözölhetjük a miniszterelnöknek ezt a kijelentését, mert valóban uagy szükségét látjuk annak, hogy a sok háborús és pénzügyi, de főleg adójavaslat után a képviselőház a szociális törvényalkotás útjára is rálépjen. Hiába hoznak egymásután pénzügyi törvényeket, amelyek ujabb és ujabb — bármilyen jogos terheket rónak a lakosság és a nemzet vállaira, ezzel még uem fogják elérni azt, hogy ezek a terhek valóban elbírhatok legyenek. Csak egy valóban komoly és értékes szociális törvényalkotó munka teheti az ország népét olyau erőssé, sunyira teherképessé, hogy az uj adókat, a háború vagyoni terheit valóoan elbírhassa. A szociális törvényalkotás ideje már a legteljesebb mértékbeli elérkezett. Nincs sok idő gondolkozni, mert ma már a msgyar társadalmi ós szociális élet terén olyan aggasztó tüuetek merültek fel, olyan problémák lettek aktuálisokká, a melyek a leggyorsabb orvoslást igénylik. Éppen a legutóbb hetek egyikében hallottuuk a magyar orvosi világ ünnepén olyau felszólalásokat, amelyek kétségtelenül elszomoritják, összeszorítják minden, józanul becsületesen ós előrelátóan gondolkodó magyar ember szivét. Müller Kálmán báró, egyik leguevesebb orvostudósunk jelentette ki, hogy az országnak a hadat Viselő nemzeteken kivül van még egy rendkívül nagy ellensége, a tüdővész. Amit Müller Kálmán elmondott e kérdéssel kapcsolatban, az valóban a leggyorsabb orvoslásra szorul, mert ezek szerint a tüdővész oly hatalmas, oly legázoló ellenfelünk, hogy talán veszedelmesebb, legalább is a nemzet jövője szempontjából még az angol ós amerikai hadaknál is. Itt tehát adva van egy probléma. De ilyen probléma még sok van adva. Müller Kálmán beszéde után néhány nappal Bókay Árpád, a kiváló gyermekgyógyász is nyilatkozott. A csecsemő halandóságáról volt szó. Azt mondta, | hogy növekedett ugyan a csecsemőhalandóság, de nem ijeszm mértékben. Nem ijrtsztő a mértei, akkor, ha csak a számokat neszük, b . csak a csecsemők pusztulását lokintjüK, <:o ha hozzávessszűk azi is, hogy ugyanakkor u fei nőttek halálozási arányszáma a háború kövotkoztében igenis ijesfaiően felszökkent, akkor a csecsemők halálozási számának emelkedése bármily csekély, mégis ijesztő, hiszen az elpusztult feluőttek helyebe nem születnek gyermekek. Íme a második probléma. De itt vau még *sok. A rokkantak kérdése, a köztisztviselők ügye, a népoktatás elhanyagolt állapota, a többtermelés kérdése, az ipar tolleuditése, mind olyan problémák, amelyekről már épp ideje, gondoskodni és amelyekkel már igazán kell foglalkozni. Hiszen ennek a háborúnak valamikor mégis csak vége lesz és a béke rendjének és rendszerének helyreállítása semmleoetre. s«m lesz könnyű dolog. De különösen igen nehéz lenne a béke helyreállítása akkor, ha egyáltalán uem volnánk rá elkészülve. Éppen ugy, amint a háborús állapotok megkezdése rendkívül nehézségeket okozott, ugyanez lesz a helyzet a békére való átmenetben is. Ez azouban megakadályozható a megfelelő előkészülettel ós igy rendkívül fontosságot tulajdonítunk annak, hogy a kormány foglalkozni kivan szociális törvényjavaslatokkal, mert ez adja meg a garanciát, hogy a béke örömeit valóban katasztrofális változások nélkül élvezhetjük majd. Standardizálás. Irta: Pirovits Aladár Baues«ki tanácsos. A Magyar termelőközönséget bizonyára meglepi ez az idngen s?ó, amely jmóg hozzá a velünk harcban álló nagy kulturnemzet nyelvén van kifejezve. A világháború hozta felsziure ós u;:y f jelentősége, mint aktualitása igen nagy és pedig annyin, hogy nem mehet elég gyorsan mindenesetre azonban még a báboru lezajlása ulfitt a köztudatba. Mi:>t éri '_Ml.ll!..-, ti kortnáoyhatóság sürgősei' intézkedni fog olyan organikus reform megvalósítása cédáról, mely a tömegeik kéknek normálisok es típusok szerinti gyakorlása, tehát az ipari termékek nek „standardisálására" vonatkozik. Ilyen mos kívánja ugyanis a magyar gyáriparnak a neinseiközi téreu való versenyképességét a huboru utáni időkre biztosítani. A példátlanul nagy közszükségletek kielégítése, miként már tudjuk — többtermelésre késztetik a nemzeteket. Ezt a jelszót azonbau nálunk eddig még kizáróan mezőgazdasági értelembeu vették ós pedig azért, mert hazánknak évi tíz milliárd koronára becsülhető nyerstermeléséből annak mintegy kétharmada mezőgazdasági és csak egyharmada ipari termelés. A nemzeti termelésnek folyamatba tett szervezése utján azonban az ipari téreu is el kell érnie a jövedelem fokozását, vagj'is, nemcsak mezőgazdasági, hanem ipari értelemben vett többtermelésre is szükség van. Ennek a tételnek a jelszava kíván HM mi a sandán lizálás, amely műveletre, miután megfelelő kifejezésünk most még nincsen, kénytelenek vagyunk a világipari einporiumok hazájában már kialakult értelmezést haszuálni. Szószerinti értelembeu véve, a standardizálás egységesítést, egyszerűsítést, uormalizálást. típusok szerinti megkülönböztetést jelent. Ezek a kifejezések egyszersmind azt a fogalomkört is megállapítják, melyben az ipar terén való többtermelés körüli teendők csoportosítva \ununk. A standardizálás fogalomköréből azouban már az első pillanatra megállapíthatjuk, hogy az ipari téren való többtermelést egész másként kell értelmeznünk, mint a mezőgazdasági (éren, vagyis, mig az utóbbi helyen a szónak számtani értelemben van meg a jelentősége, ellenben az előbbinél a fogalomkörnek szabatos megállapítására nekünk még szükségünk van. A standardizálj* fogalomkörében alapvető jelentősége van az „energia* fogalmának. A mindennapi életben természeti erőnek mondjuk az auyugbau rejlő azt az onergiát, amely bizonyos közvetleu, vagy közvetett munka végjrehajtására képes, aszerint, amint az egyik esetben az energia szabad, a másik esetben pedig kötött állapotban van jelen. Igy például a raktárban tartott koszé i kötött állapotban tartalmazza a benne felhalmozott energiát, amely szabaddá lesz, amidőn a szénnel való fűtés utján fejlesztett vízgőz H hasznos munkát teljesítő gépet bájtja. A folyóban felduzzasztott víztömeg energiája akkor válik szabaddá, mikor a molnár a zsilipet felhúzza és a viz a malomkereket hajtja. A működő emberi agyban van a legtökéletesebb euergia felhalmozva. A szabad, még fel nem használt és igy parlagon heverő energiáuak az ipari téren való értékesítése már ugyan-