Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917

1917-03-11

Megjelenik minden n< fi r n a p. Szerkesztőség ét kiadóhivatal . QeMberf Uy».la • « •••>.«•••••• -e •••'«•. S-iér .• ;-ik «am. Teleifon. US tsára MAGYAROK. A háború sok ember agyút, idegeit, érdeklődését elfásította a politika uláti. Mi magyarok örökké politikus nemzet voltunk, benne van mindenféle honi és külföldi jellemzésünkben a politikus voltunk, és most már nagyon sokan vagyunk a magyar főidőn, akik nem politizálunk, mert azt ami ma történik, • s;ik a legmagasabb helyen állók tudják belátni, végigtekinteni, a sötétben tapogatódzás pedig nem politika. Es mikor politikának nevezhető 2 tényhez mégis füzünk megjegyzéseket, távol álljon tőlünk a szándék, hogy a politika boszorkány konyháján igyekezzünk valamit keverni. Nem politizálunk, csak örvendünk és egy jobb jövő előrevetett hajnalpírját merjük észrevenni a legutóbb történt nét változásban és előlépésben. Először Hazai Samu, az ország legnépszerűbb miniszteri! hagyott el bennünket, hogy magasabb pozícióba kerüljön, és az országból a monarchia eNő emberei közé emelkedjék. Must pedig az elmúlt napokban Conrad vezérkari főnök távozott más magasabb p<»zioióba, és helyébe Arz Arthur tábornok kerül, mint az összes osztrák és magyar haderők vezérkari főnöke. Két magyar ember kerül a legmagasabb poziciőkba, két magyar embert emelt ki a király országos tevékenységéből, hogy a monarchiának, sőt, hogy a középeurópai szövetségnek legmagasabb polcaira, legalább is e po'cok egyikére állítsa. t Bennünket magyarokat csak ürömmel és megelégedéssel töllhet el ez a' kinevezés. Ha érezzük is, hogy szűkebb' körünkből ez a két nagytehetségű ember eltávozott, akkor is csak a legnagyobb' öröm töltheti el szívünket, hogy mind-, ketten magyarok számára sokáig elérhetetlennek tetsző pozíciókba emel-; kedtek Mi magyarok a háború alatt bebizonyítottuk hacafiasságunkat, dinasztia* hűségünket, vérrel, pénzzel, élelemmel szolgáltunk a közös érdeknek, és éreztük és tudtuk, hogy el fog következni az a nap, amikor a magyarság ezért megkapja illő jutalmát. Őszintén megválthatjuk, ezt a jutalmat vártuk, de nem várluk még a mai időkben. Mindnyájan úgy éreztük, hogy nagy önfeláldozásunknak, áldozatkészségünknek jutalmát a háború vége ogja megadni, amikor jogos aspirációnk, törekvéseink, rniad kivétel nélkül cielégítést fognak nyerni, amikor nemjetközi pozíciónk egy csapásra meg fog avulni, amikor már a külföld sem fogja összetéveszteni Budapestet Bukaresttel, ís amikor itt benn az országban is meg og indulni kormánytámogatássá, és Tibiden lehető segítséggel minden nunka, amely további pompás fejlődéúinket biztosítja. Az, hogy két magyar származású catona került a monarchia legmagasabb •angu vezetői közé, azt már mi mindlyájan jutalomnak érezzük és hálás ízívvel fordulunk fiatal királyunk íelé, iki a csatatéren tanulta meg megismerni i magyar lelket, a magyar vért, a rnaryar katonát, és aki e megismerésből nár le is vonja a legnagyobb erejű konzekvenciákat. Akik új királyunktól azt várták és 'emelték, hogy a magyarságot szeretni, ámogatni, segíteni és emelni fogja, izok Úgylátszik nem csalódtak. íme itt iz első bizonyíték, hogy elismer minlent, ami magyar és hogy különíts előszeretettel gyűjt magyar embereket nagi köré. Most, mikor a döntő összecsapás ;!őtt áll a világháború két hatalmas elenfele, akkor különös örömünkre szofái e két esemény, és bizonyos, hogy . magyar katonák, ha tudnak, még viézebbül még lelkesebben fognak barölni az elkövetkezendő nehéz napok>an, mert érzik, és tudják, hogy legelsőbb vezetőjük is megérti őket és ebiére öleli egy személyben valamennyiüket. Európa legregényesebb alakja. Ferdinand a bolgárok cárja, ma a királyi alotabaa fogadott. A kihallgatás, amely eredeti>g tizenöt húsz peicre lett tervezve, mintegy áron óráig tartó íeszélytelen s rendkívül érdePS csevegéssé fejlődött, amely — ha eltekintek tlan a papánál tett > kkal rövidebb időtartamú ktogatáaomtól — a legyonaóbb beszélgetőt volt, melyet tizenötéves ugságírói pályám alatt valaha iktattam államférfival vagy uralkodóval. Kár, ogy nem irhatok intei vjttt. A sok intervju közül étségtelenül ez lenne a legérdekesebb. Mindeusetre egy sokoldalú, fényes, ügyes, • rendkívül épes8égü egyéniséggel ismerkedhettem meg, aki íaga az európai trónok legregényesebb alakja. Attól a naptól kezdve, amikor mint fiatal Bb*r az Egy esult-Allamokat raeglátogatt i, auiita barátjának óvó szava s kérlelése ellenére íint Bulgária fejedelme elfoglalta a bolgár trónt, liután a bolgárok Battenberg Sándor herceget íegfosztották a trónjától és elkergették az orMagból, amióta Oroszországgal szembeszállt s valamennyi összeesküvést, hogy a tróntól megfosszák, folytonos életveszedelem közepette megrtiusított, ama napok óta, amikor Bulgáriát a hatalom oly fokára emelte, hogy Enrópának számolnia kell vele, azóta regényesebb életpályát futott be, mint amilyen Anthony Hope akármelyik novellájában irt meg. — A királyi kabinetiroda főnöke, Dobrovica, sgy sötót_ arcsziuü, közepeg t rmetü, kellemes modorú féi

flu fogadott, akinek nagy befolyása van a királyra s kit a fejedelem — akinek teljes bizalmát bírja — az aranyszívű öreg úrnak szokott nevezni. Több, mint huszonöt éve szolgálja rendíthetetlen lojalitással és hűséggel a kitaly t, mint inagántitkár s a kabinetiroda főnöke. Tanulmányait az amerikai Bobért, s Kollégiumban, Konstantinápolyban végezte. Ferdinand király nagyon demokratikus érzületű. Királyi egyszerűségben, népies módon ól. Amerikai követségeken s amerikai milliomosoknak az ötödik Avenubeli palotáiban sokkal több és pompásabban ruházott lakájokat találunk, mint Ferdiuáud szófiai palotájában. Dobrovics a piros szőnyegekkel borított lépcsököu a királynak második emeleti szobába kalauzolt, ahol SzO'janov ezredesnek, a király szárnysegédéuek adott át, akinek fia e pillanatban szintén többé-kevésbé amerikai nevelésben részesül a konstantinápolyi „Robert, s Colle

u-bei». A királyi lakosztály előszobája valóságos fegyvertár A tálakat a legkülömbözöbb fajtájú régi fegyverek borítják, a legrégibb t-jtaju fegyverektől a legmodernebb kig minden elképzelhető fegyvert megtalálunk itt. A terem középső asztalán egy új tábori agyú modellje állt. Egy szolga értesített, hogy a király vár rám, kész fogadui s az uralkodó dolgozószobájának ajtajáig vezetett. A bolgárok cárja elém jött és üdvözölt. A cárnak széles vállú, tagbaszakadt alakját egylaerfl, de elegáns uniformis fedte. A király vállain tábornagyi pálcával keresztezett vállrojtokat hordott, gallérján „Poiir le, merite" rendjelet s s mellén ai első osztályú vaskeresztet viselte. Az elegáns egyszerűséggel és művészi ízléssel bútorozott szobában asztalokon és egyebütt is szerteszét feküdtek könyvek és műtárgyak, bizonyítékául annak, hogy a cár műértő zene- és köuyvbarát is. Hátraiordulva a car e szavakkal: „fiam" egy karcsú mint egy huszonegy esztendős fiatalembernek mutatott be, kiuek meglehetősen sötét arcszine és éles, igen élénk szemei voltak. Elmúlt egy kis idő, míg megtudtam, hogy Boris tiönörökös, vagy fivére. Cyrill heroeg áll-e • ein, Boris volt. Miután helyet foglaltam, a király, vagy, amint a bolgárok nevezik, a oár és a trónörökös közt, megkérdeztem a királyt, hogy mit gondol a béke lehetőségéi öl. Válaszát a fentiekben már közöltem. Hogy úgy mondjam, céltalanul csevegtünk ezután. A cár személyesen kitte a szót, igen könnyed s rendkívül feszélyT,eleu modorban, nmelyben különféle kérdéseket, mint például a világpolitika kilátásait, az európai helyzetet és a bóke-eselyeket ériutettük s ahogy a oár kifejezte magát, „telette diplomata-ellenes módon". A beszélgetés alatt legtöbbször az a benyomásom volt, hogy a király a trónörökösnek egy gyakorlati leckét add arra a kérdésre: „hogyan kell egy interjuvoiót meginterjúvolni". V'alaliáuysior kérdést intéztem hezeá, a király slsöbheu is mindig Boris felé fordult, mintha