Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917

1917-12-23

PAPAI LAPOK Pápa város hatóságinak és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Hegjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (I..Idl.IT« (tyulu papirkereakedése, KS-tér 2.1 szám Tstlefon. US. szAm Felelős szirkt'SitB és laptulejdonoa : GOLDBERG GYULA Kl«(iz..tés-k és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 K., félévre 6 K., negyedévre ü K. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 30 fillér. Karácsony. Fájó szívvel fordul lelki szemliiik a barezterek felé. hol még mindig a gyűlölség üli véres orgiáit. S ma a szeretetet Ünnepeljük, emlékezve isteni hirdetőjére, uki kínszenvedései árán megváltotta azt az emberiséget, amely most kénytelen eltűrni legnagyobb megpróbáltatását. Fájdalmunkra csík a remény, a béke reménye ad vigaszt. Erős a bizodalmunk, hogy a béke már nem késbet soká és ez erősíti meg lelkünket arra. hogy felülemelkedve a sivár jelenen, ünnepi áhítattal imát rebegjen a menyek Urához és megteljék karácsony ájtatogságával... Leszállt az angyal és szegényes kunyhóból dicsfényével beragyogta az eget: a jövendölés. S megvalósulva a a jövendölés, megszületett a tiszta szűz ölén a Megváltó. Karácsony este, a Megváltó születésének ünnepi karácsonyfáin úgjü ezer és ezer láng képletileg hirdeti azt a világosságot, melyet Jézus magasztos tanításával a világra árasztott. U, mily egyszerű és szép az ő tana: „Szeresd a te Urad Istened mindenekfelett, felebarátod pedig mint tenmagadat!" Mily boldog volna az emberiség, ha ezt a parancsot megtartaná! A szeretet legszebb ajándéka lett a világnak, melyet csak egy kiengesztelt Isten adhat az ő nemzeteinek, de nem minden nemzet tudja ezt az Isteni adományt megbecsülni. Pedig et a szeretet gyulasztja, táplálja, erősíti sziveinkben a hitet, nélküle puszta fogalom, merő hiúság minden és láthatjuk, hogy nélküle országok, nemzetek bomlanak és dőlnek össze. Sohasem volt időszerűbb a szerelet ünnepén megemlékeznünk arról, akinek lelki nemességünket köszönhetjük, .Jézusról, és szent buzgalommal folyamodul hozzá, hogy szabadítson meg néhány gyülöl8égtől elvakított ember tévelygéseitől s e tévelygések további iszonyú következményeitől, hogy valóra váljon az ige: „Dicsőség a magasságos menyekben az Istennek és e földön békesség!" Az átmeneti gazdaság. Hogy a leszerelés és a békegazdaságra való átmenet kérdése sokkal nehezebb problémák elé fog állítani bennünket, mint a háború kezdetén a békegazdaságról a háborúsra való térés, azt már régen tudjuk. Ezt az átmenetet tehát idejekorán elő kell készítenünk. Minél tovább tart a háború, annál uagyobb mértékben fogynak hazánkban és az egész világon a nyersanyagok és annál nehezebb lesz az átmenet, — annál szükségesebb az előre való gondoskodás, hogy kellemetlen meglepetéseket elkerüljünk. Ehhez elsősorban az kell, hogy tiszta képünk legyen arról az útról, melyet követni akarunk s épp ez az, amit nélkülözünk. Mitiő nagyok a feladatok, melyekel ezeu a téren meg kell oldani, az első pillanatra is szembe ötlik: nemcsak arra kell irányítanunk figyelmünket, hogy elkerüljük a katonák hazatérése következtében beáiiható munkásfólüsleget és munkahiányt, tehát gondoskodnunk kell arról, hogy iparunk a katonaság alól telszabaduló munkuerőket, amint hazatérnek, egymásután foglalkoztathassa és ftt/./ei egyidejűleg gunu'/sk.M'U.mii. kell arról is, hogy a szükséges nyersanyagokat idejekorán megkapjuk, nehogy gépek, munkáskezek vesztegelni kénytelenek legyenek. Törekednünk kell a nyersanyagokat lehetőleg jutányosán beszerezni, hogy végre szabaduljunk a valutanehézségektől. De hogy fogjunk ebbe bele? Hogyan indítsuk meg iparunk komplikált gépezetét, hogy az ismét a békében megszokott mozgásába jöjjön ? Ez a kérdés lényege. Az állami gyámkodás szószólói azt kívánják, hogy az átmeneti gazdaság az tállami kényszer jegyében a végletekig folytattassék. Az ellenoldalon hangosan követelik, hogy a kereskedelmet azonnal ismét vissza kell helyezni régi jogaiba és minden egyebet a szabad versenyre kell bizni. Elméletileg ezt a vitát nem lehet elintézni, csak gyakorlatilag. A mi véleményünk szerint a középút felel meg legjobban a közérdeknek. Az átlagember, hacsak véletlenül valami hadi központnál uiucseu érdekelve, bizonyára semmi örömet sem fog lelni abban, ha a központok rendszerét akárcsak egy nappal tovább tartják fenni, mint az elkerülhetlenül szükséges. Ehhez nagyon is kevés sikert tudnak felmutatni a központok. Ha nem lennének egyes kivételek, az egész rendszert csak rosszalni lehetne. Másrészt tekintetbe kell venni, hogy a központok egyoldalúan a háborús gazdálkodásra vaunak beállítva. A magyar ipar kívánságait tehát csak iogyatékosau elégítették ki. így érthető, hogy az iparosok húzódnak attól, hogy békében is velük dolgozzanak, Mert biztos, hogy 1 központok nehézkes ügykezelése a békében csak kerékkötője lehet annak a küzdelemnek, melyet fel kell vennünk, hogy versenyképesek lehessünk, vagyis hogy idegen országok ipara még jobban ne vethesse meg nálunk a lábát Hogy persze az állam beavatkozását sern lehet nélkülözni, nem lehet tagadui. Már azért sem, hogy a tőkeerős nagyiparosok korlátlan anyagi eszközeikkel ue verhessék fel tetszésük szerint a/, árakat. A uyersauyaggondoskodás és a valutarendezés érdekében máskülönben sem lehet egyhamar kirekeszteni az állam beavatkozását. Pe ennek mindig csuk segédeszköznek szabad lenni. Csak a kereskedők találhatják meg legjobban és leghamarább a módját, hogy megint összefűzzék ast a fonalat, melyet a háború elszakított. Es az átmeneti gazdaságnak mégis az kell, hogy főcélja legyen, hogy a népet szorító háborús intézkedéseket fokozatosan annyira enyhítse, hogy végül teljesen be lenesen őket szüntetni. Karácsony estéjén. Hideg szél süvölt kersztül a hóboritotta ntezákon. arczába kergetve a járó-kelő embereknek a jeges havat. Sok nép jar íniiidentelé; mindenki el van foglalva valamivel e nagy napon. Az üzletek tömve vaunak vevőkkel. Minden szülő vásárul valamit gyermekei vagy ismerősei részére, amit in •• ; mint a kis Jéauska ajáudékát rakják le a csillogó, fényes karácsonyfa alá. A jóravaló emberek mindegyike siet haza családjához, rokonaihoz vagy ismerőseihez, hogy a szent estét családi körben tölthesse el. A vendéglők üresek : egy lélek sem ül bennük A uagy hideg daczára is. mily szép a Meg váltó ünnepe! Minden ablakon keresztül vigadó szépséget, mosolygó arezokat, örömből kigyúlt arezu gyermekeket látni a sok arauyalinától és diótól csillogó és viaszgyertyácskától ragyogó fényes karácsonyfa alatt. Ki ne örülne a karácsonyfának? A gyermekek legboldogabb napja szent karácsony ünnepe ! . . . Impozánsan bútorozott, előkelő házban találjuk magunkat. Az asztal közepén magas karácsony fa áll, gaz.lagi.ii feldíszítve aranydióval, aranyalmával, czukorbábtikkal, aljában szebbnélszebb játékok, fiiiouH sütemények. Papirszeletkék vannak a játékukra aggatva, melyeken daró< zi Kovács Imre földbirtokos három gyermekének : Lajos, Ilona és Gyuri nevei vannak' felirva. As asstal mellett, állanak a gyermekek. Gyurika mindjárt felfegyverkezve, magas szürko