Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917

1917-12-09

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasstott közlönye. Megjelenik minden vasárnap 3ze,kes7tósé({ és kiadóhivatal: Ooldberg Oyula papirkoreskedéie, FS-tér fi. szám Telefon 113. szám. Feleiig szerkesztő és laptulajdonos : GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 K., félévre 6 K , negyedévre 3 K Xyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 30 iilléi Le a háborúval! 1917 november 29-ike emlékezetes napja lesz az emberiség történetének. Ezen a napon hirdette ki az orosz kormány a hadviselő ós semleges államoknak azt a szándékát, hogy a fegyverek szünetelése mellett békét akar kötni. A semleges államok, nem akarván magukat kellemetlenségeknek és gyanúsításoknak kitenui, egyelőre tartózkodó álláspontra helyezkedtek. A békét ajánló orosz szikratáviratot azonban megkapták Paris és London is ós így az éppen gyűlésező párisi konferencia kénytelen volt tudomásul venni azt a hirt. hogy az antant legnagyobb barátját és szövetségesét elveszítette. Az orosz nép megbizottjai, Trockival és Leninnel az élükön, nagy diplomáciai ügyességgel tanusítauak; a legutolsó pillanatig kifogástalanul viselkednek szövetségeseikkel szemben. Senkisem tehet a legvégső szükségben kergetett orosz népnek „szemrehányást" amiatt, hogy békére áhítozik és az egész világnak békét ajánl. Az orosz kezdeményezés most már végleg eldönti a kérdést, ki lesz lelelős a háború további folytatásáért A központi hatalmak legelsőbben nyilvánították ki készségüket a békekötésre. Most a központi hatalmak legerősebb, legnagyobb ellensége ajánlja a békét ós senkisem foghatja reánk többé, hogy mi, kik siettünk ajánlatát elfogadni, nem akarnók őszintén a békét. Aki most. miután Oroszország békekészségét nyilvánította, elutasítja a békeajáulatot, *az az emberiség, a történelem előtt vállalja az oktalan felelősséget a rettenetes és cél nélküli öldöklés folytatásáéit. Le a háborúval! - kiáltja az orosz manifesztum. Antantok reszketve hallják. Mert ez az ő háborújuk, a pusztítás ós hazugság háborúja. Le háborúval! kiáltjuk mi is ós az orosz meg a mi harsogó hangunkat kénytelen lesz meghallani az egész világ, — még az a pár tucat háborúrendező is, akik eddig mindig szükséget szimuláltak, valahányszor békéről akartak velük beszélni. Most már remélni lehet, hogy valahára véget ér hallatlan szenvedésünk és megkapjuk a várva-várt, oly soká késett békét. Győri Gyula közéleti fotográfiája. Ismerteti Révész Arnold városi főmérnök. (A .Pápai Uirlap" 48. nzámában közölt tendenciózus referáda helyesbítéséül). Győri Gyula. Van-e, ki e nevet nem ismeri ? Ha volna, úgy — a gyengébbek kedvééit — bemutatom e név viselője:, aki ezelőtt vagy 20-22 évvel páter Gyuriuka néven fungált de nem tudom miért — igazán nem is érdekel — egy kis esküszegéssel lerúgta magáról az igen tisztelt, kath. klérus ruháját és felcsapott a liberális Kálvin János követőjének, de — minden liberalizmus és puritánság nélkül. Ma már új maszkot visel; Győri Gyula névre hallgat és önmaga által kinevezett pápai erkölcsbiró. Mert hát Ö másokkal szemben uagy Oató! Mindig igazitt mond és csakis a/ igazat. Hazug, rágalmazó szó ajkát el nem hagyta még soha! 0 a pápai közvélemény, mint önmagáról képzeli. Igaz ugyan, hogy évekkel ezelőtt a lielybeli egyik lap szerkesztője nem fel, de megkorbácsolta a nyilt utcán ezen hivat un közvéleményt, azonban ez csak rövid ideig — pár évre használó orvosság volt vészére. Úgy láfjK'^ hogy a bevitt dosis kevés volt és már elvesztette hatását. M-u kell iamételui, de fokozottabb mérvben, hogy hatását többé el ne veszítse! Ezen kis incidens után rövid időre elcsendesült, majd azután mint „öblös hangú, pergő nyelvű' kortes lejtett elénk, aki tanítványának apját avval akarta a függetlenségi jelölttől eltántorítani, hogy: „Hallja gazduram, a fia bukó télben van ám. ha hozzánk pártol, tudok ám segíteni iajta! Dicséretére legyen mondva gazduramnak nem állott kötélnek — bár a lia tényleg elbukott — és sziute gazda lett belőle. Azt hiszem, ahol ilyen erkölcsöt lát apa, igazán jobb, ha ott nem tauul a hu. Micsoda utód On Gyurinka úr a diostB mult u és most is hatalmas kultár-tényezöjü pápai kollégiumnál egy Vály, Bocsor, Tarcay. Szilágyi. Antal stb-ek székében?! akiket az egész város sőt ország tisztelt, s akiket áhítattal hallgatott e város hépviselötestülete I <4uae, mulatio rerum I Mintegy 10 éven át velem volt folyton baja; aki, sajnos, egyszer sem tudtam olyan jól rendezni vallási ügyeimet mint ö. Most már megkótyagosodott a szereplésétől, mert — hallgattam én is és hallgatott más is akinek nekirontott, azon Pulszky-féle elvnél fogva, hogy: „A kutya ugat, a karaváu halad." Legutóbbi szemérmetlen és arcátlan viselkedését azonban szó nélkül nem hagyhatom. A vágóhid-üggyel kapcsolatos dísztelen szereplésében meggyanúsít és hazudtol mindenkit! A városi tanácsot, a polgármestert, csekélységemet és a felkért két szakértőt! Mindenki gyanús neki aki éli Tudja azt ön Győri úr, hogy a városi tanács, a polgármester, a szakértők és én (ha közbe-közbe hibáztunk is) dolgoztunk és alkottunk • egész életünk a munkáé volt és most is az! S tudja mi az öné ? Az ön eleme, az ön élete csak a pusztítás, a rombolás, a gyanúsítás! Kell ugyan a közügyekben az ellenőrzi kell a kritika, mert anélkül tesped a közéit kell. mint az ételbe a só. a kenyérhez az éleszt mert erjeszt. Az ön működése azonban romlott eleszi melytől nem megérjed a kenyér, liauetn me savanyodik, élvezhetetlenné válik, amit ki k dobni, mert uom embernek való ! Végtelenül sajnálom, hogy Ont a legutób közgyűlésen — mikor indítványával ismét nekt rontott, pusztán gonoszságból. — „hecckápláu nak neveztem. Nem érdemelte meg Ön ez megtisztelő nevet, mert a hecckáplánok jóhiss müleg, vallásuk iránti rajongó ragaszkodást követték el kisded politikai dolgaikat, mig ( kizáról g és egyes egyedül rosszaságból, gouos ságból! Az igen tisztelt klérus egyik jelenlevő ( demes tagja azonuat tiltakozott is nálam az • len, hogy Ont velük együtt említsem, mert 0 uel sem a múltra, sem a jelenre vonatkozói semmiféle tekintetben közösséget nem vállnlui Még valahogyan osak érthető, ha vals gonosz az embertársaival szemben — haszoné Ou azonban akkor is gonosz, mikor abból sémi haszna sincsen. i>n önzetlenül gonosz! Ou „deresvi/ág'- bnnisnTsTit óhajtaná én ránv?j J ennél egy kissé magasabb faalkotmáuyon önraa által végrehajtandó mi'itétet hozok önnek javi latba. Iligyje el, a világ nem veszítene semn sem! de még ez idő szerinti egyháza sem! 1

. a nagy purifikátor, távollétemben behatolt litv talos helyiségembe, s ott tudtom éa beleegyez sem nélkül aktáim között turkált; rajtkapta mikor beléptem. 1 >u dadogott, hebegett . . . mert büuös VC Talán egy kissé bántotta is a lelkiismerete, ugyan van. Ne. hogy azt higyje, hogy eltitkol valóin van, — megengedtem a négy irodisl kisasszony közül az egyiknek, akit ön sógornő) nek nevezett, — hogy a már megkezdett más lást befejezhesse. De ezt is hamisan tetette, inert csak állatorvosi jelentést másoltatta le — ami az szájaize szerinti volt — de az akta hátán lé javaslatomat és intézkedést már nem. mert a kor uem állította volna be a oolgokat úgy, ami azokat tendenciózusan és hamisan megtette. 1 azt is elolvas'a volna, -öt hiszem, hogy el olvasta!' akkor nem állíthatott volna csököuy seti valótlanságokat a városi tanácsról, a polgt mesterről és rólam és nem vádolhatta volna m az államépitészeti hivatal és a helybeli osztál mérnökség vezetőit, előkelő állásban levő illuss ris mérnököket, azzal, hogy „egyik holló a mást nak nem vájja ki a szemét /" fin mégis ezt tett On merészel műszaki ügyben szakértők felülbírálni?! On, aki egyik előző számában fényes uiultu lapjáuak, melyet időlegesen e közönséges rágalom-gyüjteménuyé sülyesztett mig az avatott szerkesztő a harctéren teljesítet kötelességeit, — ezeket írja : „Előre is tiitukozu (O a közvélemény) az elleti, hogy holmi kátrán lemezzel borítsák be a vágóhidat, mert oda szakértők véleménye szerint, facement kell! Itt is — mint mindig blamálta magát a „közvélemény," mert azóta már hallhatta, ho