Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917
1917-10-21
Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: (loMliei-g fíyula papirkereakedése, K8-té.r 93. ÍZAIII. Telefon. 112. száxxi. Gazdasági átmeneti minisztérium. Európa diplomáciájától túlhevített légkörben három izgalmas nap alatt szakadt reánk a világháború, melyből a gazdasági átmenet a békére szakemberek véleménye szerint legalább 10 évi nmn kát s takarékosságot fog az államra és a népekre róni. Tehát 10 évig fog tartani némelyek szerint, ameddig valahogy odíi visszatérhetünk, a hol a háború kitörés* előtt álltunk. Nem osztjuk ezen pesszimisztikus felfogást, azon a véleményen vagyunk, hogy a háború jelenlegi stádiumában az átmenet gazdasági problémája tanulmány tárgyává nem is tehető még. mert hiszen sok függ attól, hogy a hadban álló felek milyen békét lógnak kötni. Ha a katonai erő, illetve az erőszak fogja a döntést hozni, amiben nem hiszünk, akkor valószínűleg a régi, háború előtti állapot fog folytatódni s Európa népei továbbra is az óriási katonai terhek alatt foguak nyögni. Ily teherviselésre azonban képtelennek tartjuk a hadviselő államokat, Épp ezért már a hivatalos kormányok is, számolva a jövővel, többé kevéshbt arra az álláspontra helyezkednek, hogy amint a pápa békefelhivásábau is han goztatja, „a fegyverek materiális erejét a jobb erkölcsi erejével fel kell cserélni s döntő bíróság lépjen a hadseregek helyébe 14 . Minden látszat ellenére a nemzetek közti békés megegyezés gondolata napról-napra erősödik s ezért inkább ama vélemény felé hajlunk, hogy az elkerülhetetlen általános fokozatos lefegyverzés s a népek kiengesztelése a háború után lényegesen meg lógja könnyíteni a gazdasági átmenetet. Azt a baljóslatot, hogy az átmenet 10 évet fog igénybe venni, nem osztjuk. Szociológusok, tudósok s politikusaink megfogják találni az átmenet kétségtelenül nehéz problémájának gyakorlati mogoldását s azt hisszük, hogy valamennyi ország vezető fórfia egymással versenyre fog kelni, hogy minél gyorsabban begyógyítsák hazájuk vérző sebeit. Ez a nehéz feladat elsősorban a tudós mélyreható komoly munkáját igényli, aki kutató elmével a gazdasági élet miuden rejtekéből elő tudja teremteni azokat az erőket, amelyekre a rettenetes pusztítás után az országnak múlhatatlanul szüksége lesz. A pártpolitika embere, a jelszavakbau tetszelgő strebet' erre a feladatni képtelen. Régi, kopott elméletek, bankvezérek „hazafias mezbe öltözött tanácsai" itt nein segítenek, párt taktikának vagy bármily más törekvésnek háttérbe kell szorulnia s pártok felett állva, nem törődve a kotóriák bölcsességével, távol a mindennapi zajtól kell elvégeznie e tudós férfiúnak kutató munkáját. Sablonok, precedensek nem állnak rendelkezésére, csupán elméleti feltevések, gazdasági tanulmányok s ha gyakorlati érzékkel párosul munkája, meg lesz áldásos eredménye. Erre a fontos munkakörre Földes: Béta vállalkozott. A király választásai igen szerencsésnek ti.láljuk, mert Földe* Béla valóban „The right mau on tht righl place".(Az igazi férfi a maga helyén) Ebben a háborúban a diplomáciai hazug elméletével szemben egyedül i tudomány az, mely diadalmasan kerül ki. Az orvosi tudonnuy csodákat müve a sebesülteken fi .i front mögött lútol tartja a pusztító járványokat. A kémb számtalau pótlószert szolgáltat s lehelövi teszi számtalan üzem folytatását, ü repülőgépi - tengeralattjáró, szikratávíró egy-egy vívmánya a kutató elméknek A tudomány az igazságokat kutatja, ellenfeleit igyekszik meggyőzni s nen; legyőzni. Ilyen mélyeu szántó ciim persze kevés akad, a közönség inkábl a csillogó frázisokat hangoztató szónokló politikusait isineri, pedig értékes mindnyájunk boldogulására irányuló munkál inkább a tudomány komoly munkásától várhatunk. Mint Maliiéi a korában feltalált elei teleszkóppal örömiattasau vizsgálta az ég csillagzatai s csodás bolygórendszerét, úgy Földes is a diadalmas tudomány trónusáról fogja vizsgálni a körülötte nyüzsgő gazdasági életet, az igazságot nem kutatva. ÍV hazugságok egész bolygó rendszerét fogja feltalálni. Azt fogja látni, hogy a szféra tele van miazmákkal. melyek gazdasági életünket aláásták. S ezt a munkát a haszonleső kartelek végezték évek során, mely kartelek működése egy-egy nagy bank napireudszeréhez tartozik. Gazdasági életünk minden lüktetése valamely kartelszerü érdekesopott szférájába vezet. Ha ép'ítész, a tömör faltóglákat árusító részvénytársasággal, a vas-, la- s | jó ég tudja, még hány kart éllel vau dolgod. Az animoniákszóda, kénsav, palack, bőrtalp, karbid, nadrággomb, pántlika, * cérna, gallér és ezer más cikk nyíltan vagy burkoltan manapság valamely kartelszerü érdekcsoport kezében van. Ezek a kartelek rettenetes módon megdrágítják a közfogyasztást. Ezért Földes ama kijelentése, hogy a központok megszüntetését a háború után jövő időro szükségesnek találja, bizalommal tölt el, mert hiszen a központok sem egyebek kartelszerü érdekcsoportoknál. Elég. ha ezen vállalatok háborús mérlegeit olvassuk, hogy lássuk, Tiienynyire garázdálkodnak kárunkra a kapzsi kartelek, pedig a közzétett mérleg csak ritkán tükrözi vissza az igazi nyereséget. A vas-, szén- és fakartelek valóságos nagyhatalmakká nőtték ki níagukat. Hihetetlen magasságra verték fel eladási áraikat. Ezen három oikk pillérjei az ipari tevékenységnek. Ha ezek a cikkek drágák s a munkabér a drága élelmiszerek folytán szintén magas, kárbavész uiiu.!t:v. ip.'rv "• "• nyúló törekvésünk s állami támogatás. \y. átmeneti minisztérium egyik főfeladatát képezi a küllőiddel szemben valutánkat javítani. Evégből szükséges lesz ipari, cikkeink kiviteli képességét fokozni, de drága termelés mellett minden kísérlet e téren meddőnek log bizonyulni. FiHdes Bela bizonyára tudóshoz méltó egész munkát kivan majd teljesíteni, de akkor lehetetlen lesz a jelenlegi kartelrendszerrel megbarátkoznia. S amikor a gazdasági élet különböző szerveivel érintkezést fog keresni az előkészítő tanulmányok során, bizonyára nem lóg ezen érdekcsoportok önzetlen tanácsaira hallgatni, hanem egyedül a fogyasztók milliói érdekeit szem előtt tartva, fogja az egyes kérdéseket elbírálni. Tisztázódik a helyzet. A háború közel harminckilenc hónapi tartama alatt, folyton halmozódtak a bonyodalmak. Egyre újabb kérdés merült fel, növesztve a zavart és mindjobban eltorlaszolva a kifelé vezető útat. A háborús bonyodalmak annyira összekuszálódtak, hogy kibogozásuk szinte lehetetlennek látszott. Hallottuk ugyan az erőteljes szófordulatoktól duzzadó szép beszédek hosszú sorát, különösen a túloldalról, de ezek, akármennyire is csiklandozták a fület, a béke kapujához nembogy kö*
