Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-04-16

i íj* PÁ PA I L A POK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesöletnek megválasztott KÖZLÖNYE. Megjelenik minden Vásárnap. Szerkesztősen és kiadóhivatal : üoldlierg Gyula tapirkereakedéte, K5-tér 'Jli-ik szám. Telexoxx 3.1.2 szara Felelős szerkeaztS é* laptulajdonoa: GOLDBERG GYULA KlCflzeteaek /•* hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához kiüdendSk. A lap ára : egész «vre IS kor., lélévre fi k., negy edfi vre 3 Nyilt-tfrr toronként 40 flllér. — Ügyes szám ára 30 fl]j. Az első ötvenezer korona. Elértük tehát az első állomást! Mi­kor m. é. december havában e czikk­irója a hadi rokkantak menházának elő készitő uagy bizottságában előterjeszté­seit tette, a bizottság tagjainak túlnyomó része csöndes, egyrésze hangos kétke­déssel fogadta, mondván, hogy teljes lehetetlenség lesz a tőkeszegény pápai lakosságtól az előterjesztett 100.000 ko­ronát összegyűjteni, talán busz, talán harminc ezret. Az előadó azonban hang­súlyozta azou mély lolkihatást, melyet a háború kétségtelenül minden érző em­berre gyakorol, bizott kissé a saját energiájában és azon véleményét kocz­káztatta, hogy március végével az első ötvenezer korona együtt lesz és ime, 1 nem tévedett túlságosan. Hála érte a pápai intelligeutáinak! A höl a cikk irója akár bizottságának más tagjával, akár egyedül megjelent és megmagyarázhatta a keletkező egyesü­let czéljait és azon eszközöket melyek­kel e czéljait elérni véli, a végén han­goztatott kérő szavai nem voltak kiáltó szó a pusztában, hanem visszhangot keltő, melegérzések nyomán lényeges 1 adományokat fakasztó szavak! Hála! érte a pápai iutelligentiának! Nem tudom megállani, hogy a kö­szönet, a hála érzetéuek némi kifejezés-j kép fel né soroljam újra azon kisszámú,' de auuál előkelőbb lelkiérzésü urak ós' úrhölgyek neveit, kik e szép eredmény J elérését adományaikkal lehetővé tették. > Nem teljes még a névsor: vannak kik! még fogják követni a példát: mélyen! meg vagyok győződve róla, hogy a má­sodik ötvenezer koronát is belátható rö-, vid időn belül el fogjuk érni: a nagyobb adományokon kivül a kis adományok' raját is várjuk még. Íme uz adakozók sora: Böhm Ignáez és neje 5000 K, Pápa városi ós vidéki takarékpénztár 2000 K, M. kir. Dohánygyár hivatalnokai al­tisztjei és munkásai 1500 K, Wittmann Ignác volt nagybérlő 1200 K, Hungária r.-t. központi igazgatósága KHK) K, és évente 200 K, Perutz testvérek 1000 K és évente 100 K, Klein .József nagybérlő, Gaál Gyula, bold. Koréin Jenő testvérei, Horváth István, Deutsch Ignáez (Győr), Piatsek Uyula, dr. Kende Ádám ós neje, dr. Antal Géza, Wiltmann Mihály, Köz­gazdasági Bank r.-t., Starnberger Lipót, Klein Vilmos, Uugár Manó, Ungar Mi­hály ós neje, N. N., dr. Hirsch Vilmos, 1000-1000 K. Állami Tanítóképző 750 K, 3eck Zzigmond N. N., Osvald János, s T . N., Márton Kálrain, N. N., Pápai iusególyző Egyesületi Szövetkezet, Hun­rária r.-t. pápai alkalmazottai, Hochscho­íer Jenő, Pápai Felsővárosi Olvasó Kör, Ír. Ballá Róbert, Harjnos Zoltán, Pápai ,ajos, Belv. Katholiku* Kür, Schlesinger iezső. Lázár Ádám, Sült József, dr. iechuitz Ede, Berger Antal 500 500 K, vovács László huszárfőhadnagy a front­•ól 800 K, tíaudek Miksa, N. N., Perutz estvérek pápai alkalmazottai, N. N., M. í. V. pápai állomás alkalmazottai, gyüj­ésének jelenlegi stádiuma 250-250 K, 11/20 nf. gyalogzászlóalj a frontról 230 í, ifj. Eisler Mór, dr. Teli Anasztáz, vVeisz Fülöp utódai, dr. Wallis Gyuláné, izv. Wittmann Mártotyié, Sulyok József, }yurátz Ferencz, ötvös Sándor, Alsóvár. dvasókör, Breuer Lázár, Pollák Rudolf, vristóífy Gyula, Klein Móricz, Gold­ichmied Ödön, Csillag Imre és neje, rgahnas nővérek, dr Hoffuer Sándor, 200-200 K, 7-ik honvéd tábori ágyús jzred a frontról 142 K, Koréin Vilmos íjévi megváltása, Braun Ármin és DeszO jjévi megváltáza, Krausz és Koréin uj­ívi megváltása, Mészáros Károly polgár­mester, Herz Dávtd. Mayersberg Samu, Ír. Lőwy László, Wiltman Ignác tégla­gyáros, Benczés székbáz, Wallenstein hinielné, Holler József, Krausz Józsel ;irkőgyáros, Kuute János, Mézsáros mre (Tapolczafő), Németh Dezső, Stein v T ilmos, Drach Áron és fia, Kis Józsel ssperes. özv. Adamovich Lázárné, Dring­er Gyula, Puchinger Józsoí, Bórái stván, Horváth Imre, Gedey József, vVelltner Manó. Hermann Tivadar, özv. Jberrnayer Józsefné, Kóhu Mór, 20-dik íonv. gyal. ezred a troutról, Ukoliesányi József 100-100 K, CsdH fogolytáborban uuukások gyűjtése '4 K, Kóhn Adolf izég újévi megvallása, özv. Perlaky Jézáné, Borsos Károlyué, Perlaky Lajos, Kisler Béla, özv. Guttlieb Rudolfnó, dr. lerffy József, Holtmann Adolf, Friebert Vliksa 50-50 K, katonák Teli igazgató ur kezeihez 82 K. dr. Sávolyi Brúnó i frontról, dr. Gottlieb Sándor a front­ról 20-20 K. Pfeifer Iiizi (Németszalók) 15 K, Aebersold Lepoldina, Csillag Dezső, Hoffuer Pál 10-10 K, Német Kris­tófné (Kis Kamoudi 5 K, különféle ado­mányok 1352-2(1 K, Leány egyesülel hangverseny eredménye b'88-f>0 K, sajál hangverseny eredménye 870 42 Korona végösszegben 50.34922 korona. A mély hálaérzet mellett is ueír lehet azonban elhallgatni, hogy vaunál oly személyek is, kiket a háború okoztí nyomor nem tud megindítani: kik ride­gen elzárkóztak a kérelem elől, mond­ván : én ezeu czélra nem adok semmit. Nem czólja e czikknek, ezeket nyilvá­nosság előtt megróni; fog azonban még találkozui arra alkaloui, hogy ezen urak a megfordított sign um laudis civilis rend lovagjaivá avattassanak. Hősök emléke ... . . . mikor e két szót leírjuk, meg­elevenedik lelki szemünk előtt a leg­borzalmasabb tragédia, amely valaha a világ színpadán lejátszódott. A tragé­diák végtelen sorozata e színjáték: a világháború. Élet és Halál, a két ha­talmas Isten szörnyű küzdelme játszik a sziuen, Győzelem ós Vereség, e kí­sérő főszereplők, Gond, Bánat, Fájda­lom és Nyomor a kórusa e modern tragédiának.... 1914 augusztusában gördül fel a függöny és azóta miuden felvonás egy uj, hatalmas tragédia, min­den jelenetnek meg vau a maga hőse, , minden hőstevés egy-egy dicső telt, 'amely örök-emlék, örök-dicsőség marad. A világháború színpadán nincsenek fa­lak, maga a színpad »X egész földgolyó, és a nézők mind kevesebben lesznek, mert a nagy tragédia elviszi mind a nézőket, s némelyiknek nagy szerepet juttat, sokat azonban csupán statisztáltat. Görögtűz világít az előadás alatt s a fényt az ágyuk csövei löveli. Gránátok és srapnellek borzalmas sivitása az ál­landó kísérő zene, amely soha el nem hallgat, de sokseor elnémítja a tragédia hőseit. S e nagy világzajba, a rettene­tes chaoszba egy-egy pillanatra belesír a nézők ezreinek jajkiáltása. Meghalnak a tragédia szereplői, elesnek a hősök... elesnek az apák és gyermekek. Es ae anyák ós feleségek síró jajjal belemar­kolnak a szívekbe, összeszorítják a lel­ket ós a fájdalmak világában elpihenve. Szomorúság és Bánat kísórŐjeként jár­ják be az Életet, amely annyi földi 'szenvedés szülője, minden fájdalom kútfeje. De a hőseink, akik tűzön-vízen ke­resztül, a földön, föld alatt és a föld felett küzdöttek, harcoltak, szenvedtek és nélkülöztek egy szent, magasztos 'nagy célért: a magyar hazáért ós a I Sors kegyetlen végzete kioltotta életüket — nem haltak meg. Lelkük elszáll a végtelenbe, valahol messze túl a kép* zelet világán megpihennek: az emlé­kezés országában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom