Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-06-11

XLIII. évfolyam. Pápa, 1916. június 11. 24. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Gyula t'apirkereskedém., Kfi-tér 2,'1-ik szám. Telefon. 112 3zá.m FeleKs szerkesztő és laptulajdenos: GOLDBERO GYULA. Klőllzetéack és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendóir. A lap ara : cg^az óvre 12 kor., télévro 6 k., negyedévre 3. Nyilt-tér suronkóut 40 tillór. — Kgyes szám ára 30 tlN A tisztviselők helyzete. A természetben megfigyelheti ük. hogy a rovarok főképen azon növények virágait keresik fel, melyek élénk szinükkel magukra vonják figyelmüket. A gyermeknek is fölötte tetszenek a rikitó szinek és a szokatlan formák. A vadember is, kinek a szövet- bőr- és talpdrágaság kevés gondot okoz, mert hétköznap is teljes paradicsomi kosztümben pompázik, tarka színekkel festi be bőrét, ezzel akar imponálni hordabeli társainak. Még a kulturált embernek is legojbban imponál a fényes külső megjelenés. Helyes tapintatattal fogják föl az embernek ezt a íő jellemvonását azok. akik egy uj eszmét akarnak terjeszteni, midőn eszméjüket fényes külső alakban testesítik meg. Azért rendeznek harsogó zenével, fényes ruhájú lovagokkal, virágkoszorús, fehér ruhás lányokkal diszes felvonulásokat. Azért vezették be az egyes uj vallások terjesztői a képzeletre és kedélyre ható, az egyszerű ember lelkét megkapó szertartásokat és körmeneteket. A gazdagság is azért imponál anynyira a tömegeknek, mert a külső fény köntösében jelentk meg a nyilvánosság előtt. A gondolkodni uem tudó többség hódolattal hajlik meg és tisztelettel kalapot emel a külső fény előtt, mert azt a gazdagság léptének véli. Ezért akarja a gazdagság külsőségeit megszerezni az is, aki nem gazdag, ezért száudékozik a gazdagság látszatát kelteni, aki nem tartozik a vagyonosok céhébe, mert a gazdagság imponál, hódolatot és tekintélyt szerez. A hiúság pedig az ember olyan alaptulajdonsága, mint a lét- és fajfentartási ösztön. Azért ki uem akarna imponálni, a tömeg tisztelet nyilvánításainak adóját beszedni? A tisztviselők, mint az állami hatalom végrehajtó közegei, a tömegek tiszteletét mindig élvezték, mert tőlük lügg személy éts vagyonbiztonságunk, sőt részben anyagi boldogulásunk, AZ ember pedig ösztönszerűleg kedvez olyan egyéneknek, akitől bizonyos tekintetben függ, aki neki használhat és árthat. Es mi lenne olcsóbb kedvezés. mint a külső tiszteletnyilvánítás? A tisztviselő pedig éppen olyan ember lévén, mint a nem — tisztviselő, állásának tekintélyét külsőségét akarja még jobban emelni, még jobban akar imponálni. Ez egy cseppet sem elitélendő törekvés, mert egyrészt az ember alaptermészetében gyökeredzik, másrészt i elsőrendű állami érdek, hogy a nép előtt tekintélye legyen. Az idő azonban igen sokat lekoptatott a tisztviselők tekintélyéből, mert korunkban a földbirtokos, földmívesek, tőkések, nagyiparosok és kereskedők óriási gazdagságra tettek szert, másrészt igen sok vagyontalan elem tódult a tisztviselői pályára, míg régebben a hivatalokat többnyire gazdagok ambíciójuk kielégítésére, időtöltésből vagy a dekórum kedvéért viselték. A vagyontalan tisztviselők már az államügyérdekében is imponálni óhajtottak, azért ha már nem rendelkeztek gazdagsággal, legalább a gazdagság látszatát akarták kelteni és a gazdagság külsőségeivel vették magukat körül. Innen származott sok cifra nyomorúság, melyben több a nyomorúság, mint a cifraság. A mai hivatalnoksereg nagy része józan, takarékos életmódot folytat, a háborús idők okozta elviselhetetlen drágaság következtében azonban mégis igen sokat nélkülöz, sokan pedig ön hibájukon kivül adósságokba keveredtek. A tisztviselők nagy része mégis elleplezi nyomorúságát, a közügy vélt érdekében fenntartja a dekórumot, mert kell, hogy az állam végrehajtó közegeinek a nép előtt tekintélyük legyen. Azért adják a tömeg előtt a jómódú urakat, mert a tömeg előtt csak a gazdagság, vagy annak látszata imponál. Annál dicséretre méltóbb a nyíregyházi tisztviselők bátorsága, kiknek volt eléjük, hogy a tudat hátterébe szorítsák az általános emberi gyengeséget: a hiúságot, félre lökjék az álszemérmet, letépjék magukról a hivatali tekintélyt fedő cifra rongyot és feltárják nyomoruságukat az egész ország szine előtt. Az alispán, törvényszéki elnök és főügyész (kik uem tikinthetők rebellis elemeknek) vezetése- allatt tanácskoztak a háború okozta nyomasztó helyzetükről és kérvényt terjesztettek föl a képviselőházhoz, hogy helyzetük javítása céljából minden tisztviselőt egy fizetési osztálylyal léptessenek elő. Ez ugyan szerény kívánság, de teljesítése mégis segítene némiképpen a tisztviselőkön. Ma a pénznek vásárló értéke körülbelül harmadrész annyi, mint a háború előtt. Akinek ma 8000 korona a fizetése, annyira jut vele, mint a háború előtt 2000 korona fizetéssel. Igazság szerint a 2000 korona fizetésű tisztviselőnek fizetését (>000 koronára kellene felemelni, hogy olyan anyagi helyzetbe jusson, mint aminőben a háború előtt élt. De a tisztviselőknek eszük ágába sem jutott ilyen követelésekkel előállni, noha a termelők egy cseppet sem szégyenkeztek némely élelmi cikknek árit ÖOO percenttel felsrófolni, az iparosok sem restelkedtek munkabérüket ií -300 százalókkal fölemelni, hanem niegelégesznek fizetés 25 - 30%' os javításával. Az az ellenvetés sem állja meg helyét, hogy az élelmi- és ipari cikkek ár külömbözete az egyes fogyásétok zsebéből kerül és aki nem akar, nem vásárol, míg a tisztviselők fizetésemelése az állami pénztárt terhelné, mely .most a nélkül is túlságosan meg van terhelve és neki a magára vállak kötelezettségeit teljesítenie kell. A fogyasztó is kénytelen élelmi cikkeket vásárolni, mert külöoben ő és családja éhen hal. Az államkincstár pedig ugy az eladók, mint a fogyasztók zsebéből táplálkozik, tehát bővebb jövedelmi forrásokból meríthet, mint bárki. A háború előtt mindig a pénzügyi egyensúly felborulására hivatkoztak, valahányszor a tisztviselők helyzettik javítását kérték. íme a háború az államkincstár kiadásait évenkint miliárdokkal megsokasította, a pénzügyi egyensúly hajója mégsem merült el a kiadások tengerében, megvan tehát a garanciánk, hogy a hajó akkor sem fog felborulni, ha még száz — százötven milliónyi papiros baukót raknak rája. A tisztviselők kérése jogos, szerény és teljesíthető is. Hogy megvalósuljon, szükséges, hogy nagyobb súlyt adjanak neki. Kövessék azért az össees megyék tisztviselői a nyíregyháziak példáját, támogassák őket azzal, hogy hasonló kéréssel járulnak a képviselőház és a kormány elé. V. 1. Hercz Dávid ünneplése. Bensőséges, szép ünnepély kerekében ünnepelte Pápa város közönsége llenz Dávid ipariskolai igazgató, festőművészt abból az alkalomból, hogy f. hó H-áu 40 évfordulóját töltötte be ipariskolai tanárkodásának. Előkelő és közönség gyűlt egybe a/, ünnepélyre az evangéliktts egyház tanívestermébe csütörtökön délutáu. A különböző testületek és egyesületek nagyszámú deputái'ióiu kívül szép számban jelentek aieg magánosok is, Hercz Dávid tisztelőinek uagy serege. A jubilánst '/jó órakor küldöttség vezette a küzönség lelkes éljenzése bűzben a tanácsterembe a virágokkal diszitett emelvényhez, amely mellett az ünnepelten kívül dr. Steiner József nyug. Vi'aosi főorvos, a Ferenc-Józsefreud lovagja, Kruusz; Józset N. keresk. UUÍÍKSV-, Haj-