Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-05-07

XLIII. tM'fblvam. Papa. 1916 május 7. 19. szám PÁPAI LAPOK Pápa város hatoságánnk es több pápai s papa-vidéki egyesülőinek megválasztott közlönye-. Megjelenik m i ml e n vasárnap. 8zerk»«ziőiíg 4» kiadóhivatal : üoldbera; üji.la |.»|arkereakelé>»e, KS>l«f S.'.-ik MaftM. Teleíia 112 •zé.xxi Fulelö* azerkeaaifi 6« l»ntiilaj<loin>a: GOLDBERG GVrjLA Kl<*fi«i»r»ai«k »» hirrieUtai <1:j»k » lap kiadóhivatalaitól iciji'len.' "k;. A lap ára ! .-^.-H/ (-vre IÜ kor., fölérrn a k., lieg v6<lévrt- ! Nyilt-lér -oronkénl 40 tillér. — Kifves »».Ain Ara .".'i tili. Máji |usi eso. Euuek a háborúnak gigászi arányait, hatalmas számadatait egész komplexumát véges emberi ésszel aligha lehetne dirigálni. Mi és szövetségeseink megteszünk mindent, amit megtehetünk, a mi erőnkből telik, de ugy hisszük, sőt ugy látjuk, ez nem volna elég ahhoz, hogy a végső döntő győzelmet kivívjuk. Ebben a háborúban az emV ri tudáshoz, az emberi erőhöz az isteui támogatásnak is kell csatlakoznia. És ugy látszik isteui támogatás most már végleg mihozzánk csatlakozott. Az a langyos meleg eső, amelyet mi és az egész ország mindig májusban vár, idéu már április végén megérkezett és ez az eső megszabadított bennünket legnyomasztóbb érzésünktől, legaggasztóbb gondunktól, attól, hogy mi lesz a termeléssel. Ez a meleg eső, amelyet a természet zuditott le a magyar termőföldre, felér bármilyen uagy diadallal. Mert ahogy mi figyeljük vezérkaraink hivatalos jelelóseit, legalább uuynyira figyelik a vezérkar tagjai az időjárásról szóló, máskor annyira kinevetett rovatot és jelentéseket. Amennyire ma meg lehet állapítani, Magyarországon most két hónappal az aratás előtt nagyszerű termésre vannak kilátásai. Természetesen ezek a kilátások még változhatnak, hosszabbodhatunk, de ma már annyit megállapíthatunk, hogy rossz termés nem lesz, és minden reményünk megvan arra, hogy legalább a mult évihez hasonló terméssel lógjuk zárni az esztendőt. Ez pedig igen uagy szó. Ez az isteni gondviselés, amely kezünkbe adja a lehető legerősebb fegyvert, az ételt, a táplálkozást. De uemcsak minálunk, hanem Németországban is igen jó termésre vau kilátás, ezenkívül pedig Orosz-Lengyelország óriási szántóföldjeit is bevetették és megművelték a „hódító* nemzetek csapatai és igy a középponti szövet-j ségesek megiut fittyet hányhatnak az augol kiéheziető politikának, amelynek sikertelenségéi, eredménytelenséget előbb-utóbb inasuk az angolok is kénytelenek leszuek belátni. Mi ugy hisszük, hogy a döntő győzelmet nem is fegyverek fogják kivívni. Amit fegyverrel, amit a harctéren ki lehetett vivui. el lehetett intézni, a/.t a közpouti hatalmak csapatai és fegyverei már valóban elintézték, a katonai helyi zet már megdönthetetlenül a ;i;i oyözelrminkel hirdeti és ha ix entente v«/.eió politikusai még műidig nem ukarjak belátni, hogy a tovubbi küsdeletn hiábavaló, az nem azért van. meil a hadiszerencse megfordulásában reménykednek, hanem azért, mert még mindig azt hiszik, hogy kieheztetési tervüket sikerre vihetik. Ha az uj termést is betakarítottuk* és átváltjuk erőre, elleulálláe>ru, akkor valószínűleg felül log kerekedni az euteute vezetőiben is a józan belátás es meg fogják érteni, hogy a természet és az égi hatalmak mi mellettünk szóllak bele a küzdelembe ÓH ezek az égi hátainak minden blokád, minden kiéheztetés elleu megvédik a központi szövetségeseket. kegykap u'án az oriuokun székelő ellenségtől. Az egyik Iában esi/ma volt Steiner hadnagynak, u másikon cipő. A csizmának nem volt talpa, H cipő bőre IhsssB tátogott, mint a fecsketióka tikkasztó nyáron és kilógott helöle a köves országutakon való gvaloglasban folsehzett láb. Ilyen volt Stein.-r hadnagy, hlitara.it. lerongyosodott, viszontagságoktól Megviselt, derült arcú, neveföszeuiü ember. Uh. a terasszon, hátrafeszitett derékkul, mint a nyújtózkodók, hogy a melle Joliban kitáguljon es nnuói többet szívhasson az illatos, s/.abad levegőből. Nagyokat lélegzett és megelégedett volt uz arca. Alföldi zsidótiu ez a Steiner hadnagy. Uiyan se csúnya, se szép ember. Orra erősen hajlott, ajka husog és sárgdNszőke haja. melyet valaha ápolhatott, most. vad volt és dús. miut a lápparti sás. Ugy beszélt, mintha mindig kérdezne, pedig neki volt mondani valója rengeteg, esak ugy folyt az ajkáról a szó: — Rettenetes volt Podgoriuában a drágaság. Hasa koronáért adtak egy Uiló kukoricát, háromért egy kiló krumplit. De ennyiért is csak protekciós emberek kaptak. Nekünk hadifoglyoknak két napi eleimül féltenyérnyi kenyeret osttotiak ki. Mindennap éhenhilt egy csomó ember. Kgyszerre vegtgszagu dou a vuro-ou az örömhír: jönuek már a bajok. Itáliából hoznak lisztet, hust, cukrot, gabonát. Csak egy kis türelem, aztán lesz minden. Másnap azt mondották, hogy mar elindullak a galysk az olasz kikötökbM, nagy o-atahajók kísérik őket s talán hoiuap, talán holnapután, de uiár nemsokára itt lesznek. Aznap a '»lau •» volt az ölöm Szinte táncoltak az emberek az utcán, hltéhezef haldoklók energiájuk utolsó szikráját e ~s/.tgépiek, hogy éljenek, a in ig itt lesz a merebeii kincs, a szabadulás: hua. kenyér, uj éiet. — Aztán elmúl egy buldog, reményteljes ájszuka. Utaua jött a regg«J, t auogy tóikéit a nap, távirat érkezett a tengerpart felöl. A postásnak, aki telvette. reszketett a keze az izgalomtol, szive a megdöbbenésről: a hajókat eisülyeaztett.e egy o*ztrak magyar teugeralatrjáró. A várvavárt gaboui, hus, Dárius kincse,.i*r van a teng.-i telinkén. Az arak meg magasabbra szöktek, s estére megiut egy »ereg koporsót vittek a te metóbe. Az ailaun raktárak körül felfegyverzett ősapátok gyülekeztek, még nem fenyegetően, csak ugy mindenre készen kóvályogták körül az épii.eteket, melyeket marcona, szuronyos katouuk őriztek szigorúan. Már mindenütt beszéllek, hogy ott a raktárakban volna élelmiszer eieg. elláthatnának bőven vele mindenkit, de a kii oly nem ad belöie, mert még sokáig akarja húzni a h.borur, taláu évekig, s ami készlet a raktárakbau vau, azt a katonáknak tartogatják. Az emberek elkeseredettek, haragosak voltak s négy fal között, a hol senki sem látta, fenyegetően ráztak öklüket a kolo tor felé, melybeu a király lakott. Az uralkodó aznap este keresztüllovagolt a városon fehér paripán. Ahogy haladt végig az ueákon. »euki sem köszönt ueki, minKötelességünknek tartjuk igen tisztelt Vevőinkkel közölni, hogy a nyersanyag teljes hiánya miatt az őszre semmiféle gyapjúból készült kelme nem lesz. Tisztelt Vevőink érdekében ajánljuk tehát |kosztüm és ruhaszükségletének a közel jövőben való fedezését. Kitűnő tisztelettel Steiner hadnagy mesél. Piros arcú, szőke fejt?, tiekigöulböly bdöl.t emberke Steiner hadnagy. Oct ült. a lengéire néző kávéház terasszal;. Az égről torion nevetett le a uap és sziporkázó aranyos fátylat vont az öböl sötétkék vízére. Odakünn az utcán lelökő uélkül sétáltak az emberek, nbog^ nyáron s/okás. Pedig januárt mutatott, a kalendárium. A leányok blúzban korzóztak. peh» ly kelméből készült, habot kis biuzokban. A narancsfák feketés-zöld ágai kö/.i buja gyümölcsök, sárgállottak. Egyikinasik k«ff.b"u rózsák nyitlak. B usak jauuárbaii. Tul a vízen, az öböl másik ••idaián fehér hógunyilia takiróztak a lomha hegyek. Kiöl pedig a Puuta d'Usztru felöl egy hama hajó szaladt be az niamvúü kikötőbe. Stein, i hadnagy ült a terasszou és világoskék szeme kacagva gyönyörködött a természetben. Reg látott ilyet. Aranyos napsugarat, zó d rétet, szaladó hsjót. pipáló hegyet, kávéhasat, korzót, asszonyokat, kacagó pillt-járasu asszonyokat. Akkor szabadu't a hadifogságból. Montenegróból jött haza. Toldom tolrlutt, sok helyütt szakad .zott, másutt vastag eukoispárgaval varrogatott semmilyen sziuu egyenruha volt rajta, gallérját nagy fekete biztosító ni tnrtotta össze. Csillagja cssk egy volt. a másik Ott maradt valahol a meghódított görbe országban, vagy talán még előbb, a véres halálos tusákban, mikor akár a zeigék szökelltek sziklaról-sziklara, s vérbeutorgó szem dóhös akarással, halált lemosolygó bátorsággal iáikénak ki hegj kúpot Alapítási év 1848 KRAUSZ és KORÉIN divatnagyáruháza.