Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-04-16

Ott él az emlék mindenki szívóben. szívükhöz nőtt szeretteit senki el nem felejti, — de a jövendü korszak, az új nemzedéknek is tudnia kell, hogy kik voltak azok a bátor félistenek, kik voltak azok a rettenthetetlen hősök, akik vérüket áldozták a hazaszeretet díszes oltárán. Az ő nevük maradandó emlék lesz az idők végtelenjéig. Márványba kell vésnünk emléküket, hogy az egész világ tudja, kik voltak és mit tettek ők. Es most a világégés huszadik hónapjában végre elérkezett már az ideje annak, hogy ez emlékeket felállítsuk, eljött az ideje, hogy a hazaszeretet oltárán elveszett szeretteink emlékét maradandóvá tegyük. A kezelő lépést már megtette egy a hazafias cél szolgálatában álló vállalat. A „hazavédelernbeu elesett hősök emlékét megörökítő vállalat" hazafias, szent programmal lép a magyar társadalom elé. Gondoskodik arról, hogy kiki szerettei emlékét díszes márványtáblán megörökítse és azon aranybetükkel megírja: ki volt a hős és mik voltak a tettei. A márványtáblákou örökmécses is van, melyet az évfordulókon kiki lángragyújt. Ott fognak díszleni e márványtáblák a községek és városok templomain és középületein, hogy mindenki lássa minden nap szeme előtt a hősök emlékét, örökmemeutó lesz ez a jövő generációnak, buzdítás egy uj jjövőnek, egy boldogabb kornak küzdelmeiben. A vállalat a nagy actiót országosan szervezte ós a közel .jövőbeli már a megvalósítás stádiumába lép az emlékek lelállítasa. .és emléktűzek fognak gyúlni az év minden napján szerte az országbari . . . gzermekek és szülők könnyei hullanak néma csöndben, a gigászi harcban félistenként harcolt nagyjaink: elesett hőseink emléke előtt — egész az idők végtelenjéig . . . hisz az emlékezés országa örökké fennmarad, mert a fájdalom ós a szeretet könnyei öntözik talaját. Egy éjszaka Cattaróban C-u-.ro. m&rcui vég-e. A Kivin végtelen sorban teherautomobilok Nagy lekér lámpájuk mint valami óriási szem világit bele a fekete éjszakába. Az egész városban ez az egyetlen kivilágítás. Fekete éjszaka bornl a szük sikátorokra, melyek ma is olyanok, ódon házaikkal, kerekes kutjaikkal a busz lépésnyi széles tereken, mintha színházi kulistszák volnának s az ember, ha belép a régi vár bolthajtásos kapuján keresztül, önkéntelenül is megáll és szinte azt várja, hogy jobbról vagy balról megszólaljon az ügyelő hangja: — Tessék lemetiui a színpadról! Kezdődik ! A Grác városához címzett szálló ivójából még pislog valami lámpaiény, ott katonák isszák a nehéz dalmát borokat, de ez az ivás is hangtalan, nem olyan, amilyent ezek a magyar legények odahaza az Alföldön megszoktak, ahol addig zug a nóta a füstös csárdában, amíg ital akad a pincében. Itt csak ülnek egymás mellett a pirosabroszos asztalok mellett, hajtogatják a poharakat némán és ueház, hazavágyó sóhajtások szakadnak tel a keblekből. Olyan a csend, togy a bezárt ablakon keresztül behallatszik az itca utolsó végén s< táló poszt szeges cipőjének topogása a gránitk< v.kákon. A korcsmárosné, fehérhajú öreg asszony, élig németül beszéj félig olaszul, közbe-közbe lehány szót dahná'ul is mond, ahogy éppen szébe jut. Sima, fekete ruhában, divatjamúlt tölötővel a fején, mintha ebben a régi, sokszázves házban, araetybe csak beleeröszakolták a •illamos világítást. Pietró Pisául korából maradt olua itt, aki a mesés Velencéből bíboros gályán ándult át a cattaréi öbölbe, ahol a peratoi fiiig áu palotákban, a nagy campaliue alatt laktak a elencei urak szeretői. . Perasto, melynek fehér lázai idelátszanak. a mólóra, akkor demimoudoktal volt tele. Pompás házakban, amelyek még na is állanak, csupa ilyen leányasszony lakott teleti kényelemben., Pietro Lombardo, Scamozzi, Jansovino alkották ezeket a hajlékokat s valanelyik kényuruak az az ötlete támadt, hogy izeinbeu kedvese ablakával, a tengeren, simára egyalultatott két kiló sziklafokot s az egyikre sötét ciprusok közé templomot, a másikra örökké lárgálló narancsok és citromok közé hóiehei tolostort építtetett. Két kis paradicsomot a tender közepére. A szemben nyíló tengerszoroson, i La Catenen keresztül jöttek ezek az urak, tddig, amig egyszer egy ravasz dalmát rablóve:ór lánccal elzárta az utat s azontúl nagy dijat követelt minden szerelemre éhes velencei úrtól ízért, hogy keresztülbocsájtja. a két sziklatok tözött alig fél kilométernyi széles szoiosou. Most a Montenegróiak, amig ők voltak a Liovcseuen az urak, szintén a La Catene kijáraát ügyelték mindig s ha hajó akart kifordulni iz öbölbe, rögtön odatüzeltek messzehordó rauciá ágyúikból. A parti városokat nem bánónak, biztosra vették, hogy ez a háború gyöielmeseu végződik számnkra. s a sziklák közé ejtett rongyos falvaikból lejöhetnek majd lakúi •zekbe a bűbájosán szép városokba, amik olya10k onnan felülről, mintha gyerekek szedték ••«•in* ki skatulyákból és rakták volna ide a hócalapu hegyek lábához az örök nyárba. Pedig minden egyes házat külön leszedhették volui igyuikkal a tetőkről, rommá lőhettek volui karcsú haranglábakat, amiken évszázadok soraL megzöidült óralapok mutatják az időt egymást követő nemzedékeknek. Igy azonban épen ma radt valamennyi város s már jönnek is vissza i lakók, akiket a babom elkergetett messzi vidékekre. Gondolák hozzák őket Zelenikáról, ai utolsó vasútállomásról s nappal, mikor ezek i hajócskák jönnek, megrakodva mindenféle holmi val, sokszínű bátorokkal, teritőkkel, paplanokkal olyan ez a kék víz partján a szürkesziklahegyek kel, a.fehér városokkal, rajta az ezerzsinü gon dolákkal, a ragyogó napsugárban, mint valam Meduyáuszky-kép , Még csak kevés lakó van itthon, a házal legnagyobb része üres, kapujukon a rendőrség pecsétje, a ha katonák jönnek, akiket el keli szál lásolni, maga a rendőr megy velük és ö uyitji ki a bezárt kapukat. Egy rendőr van az egéw v árosban. Eredetileg bárom volt, de egy elment katonának, egy -elesett a Lovcsen alján s a harmadik öreg, szakállas dalmát, látja el a közigazgatási teendőket. A közrendre úgyse Ő vigyái most, azt ellátja az őrjárat, amely egész éjszaki cirkál. A professzor házában, melybe a kvártély csináló bizottság helyezett el bennünket, csat a puszta bútorok álltak porlepetteu s a földör szétszórva, néhány száz példáuya egy horvátnyelvű kis könyvecskének, mely az aorisztoszol helyes használatáról emelkedik. A tudós göröj professzor családjának két fényképe is maradt itt Csinos leányai vannak, egyik feketehajú lehet, i másik szőke. Ugyan hol lehetnek most? A Grác ivójában kilobbant a lámpafény Alszik az egész varos, pedig még tiz óra niucs Csak a világítótorony egy-egy fény sávja fut e rövid idöközökbeu a város felett, ahogy a to rouy fordul és szeme végigsöpörve a leket* tengert, most a házak felé néz. A tenger öre ii jsak néhány nap óta működik ismét, sokáig téten volt, hogy célpontot ne adjou az ellenségnek. \mióta a miénk a környéken minden htgy, Tyulladtak ki lámpái újra. Kü'in a vizén kórházíajó áll, azon még ébren vannak I a hátsó f'elelzetéu halkan pengeti valaki a mandolint. Ez iz egyetlen hang a néma éjszakában. VEG]E8 HIRER. — Hány választó van Pápán? Az országgyűlési kép viselő választókat összeíró küldöttségek már teljesen befejezték működésűkor,. A küldöttségek különös gondot fordítottak arra, hogy a hadbavonuttak sérelmet ne szenvedjenek ós eunek a figyelemnek eredménye, hogy a választók száma az 1914. évi eredményhez képest nemhogy csökkent volna, hanem emelkedett. A', összeírás eredménye egyékébnt a következő: az első szavazókör szavazóinak száma 1136 (iM4* ben 1016); a második szavazókör szavazóinak száma 1059 (1914-ben 1018). — Árvaszéki pártfogó- intézmény. Veszprém vármegye árvaszéke pártfogó-intézményt léptetett életbe a ' hadiárvák hatásosabb segítése érdekében. Takáoh Ádám árvaszéki elnök kérelemmel fordult a vármegye közönségéhez, főleg a lelkésckedö papsághoz, a tantestületek és a birtokos osztály tagjaihoz és arra kéri őket, vállalják el az „árvaszéki pártfogó" tisztét s ebből kifolyólag kisérjék figyelemmel a hadiárvák életét, nevelését, ruházatát és a gyámok működését, s tudassák a gyámhatósággal, ha bármi tekintetben hiányt észlelnek. A' nemes gondolat bizonyára a többi vármegyében is visszhangra talál. — Huszárok — mint tűzoltók. A tűzoltó egyesület azt a javaslatot terjesztette a városi hatóság elé, hogy lépjen érintkezésbe huszárezred üt-k parancsnokságával a tűzbiztonság megóvása céljából 16 katonának e oélrs való készenlétbe helyeztetése iránt. A tanács a javaslatnak megfelelöleg megkereste az ezredparancsnokságot, hogy a tartalékban levő huszárok közül 16-ot, lehetőleg volt tűzoltókat, fele részben a laktanyában, fele részben a tűzoltó őrtoronyra készenlétre rendeljen ki. A tanács e kérelme mindenképen indokolt. A férfi lakosság majdnem teljes számban hadbavonult, úgy, hogy a tűzoltó egyesület taglétszáma is anuyirs leolvadt, hogy ma már nem felelhet meg a hozzá tűzött követelményeknek. Már pedig a tűzoltók éberségétől, függ nemcsak a polgárok vagyonának, hanem a köziuté/.etekuek, a laktanyának és a hadikórházaknak biztonsága is. — Hadi Rokkantak és árvák Menház Egyesülete. Az e hó 1-én tartott hangverseny tiszta jövedelme 870/42 korona volt. Felültizete« sül a következő adományok érkeztek be: Esterházy Mária Anna grófnő 50 K, Karlovitz Adoll és neje 50 K, gróf Wallis Gyuláné, Sarlay Gyuláné, Korossy Albert (Ihászi), Braun Dezső, Krausz Vilmosné, Kluge Károlyué, 20-20 K. Kii Józsefné, dr. Fürst Sándorné, dr, Antal Géza, Mészáros Károly, dr. Heroog Manóné, dr. Teli Anasztáz, Kutassy Mária, Loidold János Hibt Dezső, Pap Amélie, Gyurátz Ferenc, özv. |si< liusky Lajoané, Hütter Vilmos, dr. Uoflnet Sándor, Kemény Gyula, Karsay Béláné Klein Oszkár 10-10 K. Szeglety Józsefné, Mayer István 6-6 K. Galamb Józsefné dr. Niszler Teodor Kalmár Károly, Széki Aladámé, ozv. Klein Adolfue, Blazovich Jákó, Holler Konrád, Kohn Adolf cég Koréin Vilmos, dr. Nagy Imre, dr. Kosenthal József, Kis István, 5-5 K. 'Heller Márton, özv, Holi Lásslóné 4-4 K. Golschmied Odöuué, Gaá! József 3-3 K. Stern Iguáctié 2 K. Az egyesülel elnöksége a szíves felül fizetőknek az adományokért, a művészeknek önzetlen közreműködésükért Ötvös urnák a terem díjtalan átengedéséért valamint a közönségnek meleg érdeklődésért leghálásabb köszönetét mondja.