Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-03-26

13. szám J PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasár nap. 8zarkaaztősag é> kiadóhivatal: Goldberg Üyula papirkereakedéie, Kő-tér 2'5-jk azam. Telefon 3.1.2 szám Felelős «rerkeaztö éa laiitulajdoooa: QOLDBERG GYULA. Előfizetések éa hirdetési dijak a lap kiadóbivateliho* Ithldcndoic. A lap ára: egész évre t'J kor., félévre 6 k., negyedévre 3. Nyilt-tér aoronkéut 40 fillér. — Kgyes szám ára SQ 811 Átmenet a békére. A háború vérzivataros huszadik hónapjában, mikor a német és osztrákmagyar ágyuk Franciaország kapujának, Verduunak falait döngetik, mind többször és többször hangzik el hivatalos, tekintélyes ajkakról a béke szó. Ugylátszik valóban megelégelte már a világ ezt az irtózatos küzdelmet, és azok, akik bátran, szégyenérzet nélkül tekinthetnek az elmúlt eseményekre és az elért eredményekre, tehát a központi hatalmak vezetőemberei, szintén komolyan és őszintén gondolkodnak már afelett, hogy mi lesz, ha a viharos, zavarodott, rendkívüli állapotból a béke nyugadalmas rendszeres idejébe kell átmenuünk. Legutóbb Helfferich, a német birodalmi pénzügyi államtitkárja, birodalmi kiucstárosa mondott komoly és mélyértelmü szavakat arról hogy az átmenet a békére milyen lesz. Megállapította Helfferich, hogy a nagy tömegek, az egész nép, mindenki nagyon téves ábrándot fest maga elé, nagyon téves illúziókban ringatja magát, ha azt hiszi, hogy a békekötés már azt is jelenti, hogy minden rend helyreáll, az állam újra fizetőképes lesz beruházások szempontjából, megkezdődnek a közmunkák, leszállnak a drága árak, lesz minden élelmiszer kellő mennyiségben. Mindez nem lesz meg egyhamar. A békekötés nem fog olyan hirtelen rendet teremteni, ahogy a háború nem teremtett hirtelenében feuuakadásl semmibeu. Hiszen a hiányok, a nehézségok nem a háború első heteiben kezdődtek, hanem csak hónapok mulaával és ugyanígy egészen bizonyos, hogy a rend is csak hónapok, sőt talán évek multával fog helyreállni. Helfferich hangsúlyozta azt is, hogy az esetleges hadikárpótlást egyelőre nem lehet figyelembe venni. Ennek a mondatnak el kell hangzauia a világ négy tája felé, el kell jutnia az angol, fraucia, orosz és olasz fülekbe is, mert ugy hisszük, ebben a mondatban van a béke csirája lefektetve. Az enteute meg vau verve ez kétségtelen, de viszont éppen e vereség okozza azt, hogy teljesen kimerült anyagilag is. tíziute lehetetlen elképzelni, hogy egy két éves mindent felemésztő háború, amelynek egyik legfontosabb tényezője, az államok anyagi teherbírása volt, hadisarcos békével végződjék. Hiszen akkor az illető állam, amelynek e háborúban mérhetetlen öszszegü hadisarcot kellene üzetuie, teljesen kimerülne, már pedig a német kereskedelemnek ós iparnak, épp ugy, mint a mi mezőgazdaságunknak ós fejlődőben levő iparunknak vásárlóképes piacokra lesz szüksége a háború után. A német józanságot mi sem bizouyitja jobban, mint hogy a hadikárpótlásról csak, mint esetlegességről beszél. Lehet, hogy tudunk szerezni hadikárpótlást, de hiszen az orosz-japán háború békeszerződéséből is hiányzott a hadikárpótlás ténye, mégis létrejött a béke. Nekünk csak legyőzött, de nem elszegényedett országokra vau szükségünk, győzelmünk révén megszereztük magunknak a piacokat, megszereztük magunknak a kereskedelmi lehetőségeket, de a békére való átmenet, az ország helyreállításának, az uj rend megteremtésének költségeit magunknak kell fedeznüuk. Helfferich nem irtózott attól, hogy uj adók behozatalát jelentse be ós mi nem irtózunk attól, hogy magunk mondjuk, uj badikölcsönre van szükség, a béke hadikölcsöuére. A legutóbbi hadikölcsöu kibocsátása alkalmával Helfferich mondta azt, hogy még egyszer kell a központi hatalmak népeiuek megnyitniuk a zsebeiket, most már mi mondjuk a mégegyszert. Mógegyszer adjunk oda. amit odaadhatunk az államnak, hogy ha már volt mivel kivívni a győzeloiet, legyen mivel kivívni a győzelmet, legyen mivel kivívni a bókét is. A negyedik hadikölcsön lesz az utolsó erőfeszítés, amit hoznunk kell a béke érdekében, és ha tudtunk áldozatokat hozni a diadal, a győzelem érdekében — ós ez áldozat ugylátszik jó volt, mert hiszen meghozta a diadalt — akkor még mennyivel szivesebben kell miudnyájutikuak áldoznunk a béke kedvéért. i\ központi hatalmak vezetői becsületes liferánsok. A győzelem hadikölcsönóórt liferálnik a győzelmet, a béke hadikölcsünéért biztosan szállítani lógják a békét. A szépséghiba. A monarchia és Némotország elfoglalta Üroszlengyelországot. Bulgária segítségével eltöröltük Szerbiát a térképről. A monarchia meghódította Montenegrót és maholnap kezünkben fogjuk tartani egész Albániát, veszélyeztetve Olaszországot. A németek beim ülnek Belgium és egy jódarab Franciaország is kezünkben vau. E hatalnes eredmény mellett is még akadnak laikusok, akik felfedezik azt a kis szépséghibát, mely a galiciai határ mellett húzódik, mely „még mindig" orosz kézen vau. Az a vékony sáv ott a Strypa mentén nagyon sovány kis zálogocska az eutente kezében ós a hadi eredmény mérlegének serpenyőjében alig nyom valamit. Mégis szőnyegen foroghat ez a kérdés, hogy hát vajon a dicsőséges szövetséges csapatok nem is akarják visszafoglalni ezt a területet. E kérdés a legjobban megmagyarázható egy, a nagy közönség előtt valószínűleg nagyobb rétegekben és általánosabban ismert hasonló helyzettel. Az olasz háború elején a hadvezetőség kiürítette a doberdói fensik és az olasz határ közti sávot, mert belátta, hogy az a pozíció nem alkalmas egy erőditvényi vonalnak a felépítésére. És a következmények igazat adtak. Fényeseu beigazolódott pompás hadvezetőségüuknek zsenialitása. A majdnem egy éves olasz háború alatt egy talpalattnyi földet sem foglalt el tőlünk a hitszegő Itália. Ma is csak az vau birtokábau, amit önként, a fentebb említett okból átengedtünk. Vajon a legutóbbi orosz offenzívak dühe nem-e éppen ugy összeomlott a kitűnő Pilauzer-Baltin hadseregének ércfaláu. mint az olaszok összes eddigi eredménytelen offenzívája ? Remélem sokakuak sikerét megmagyarázni a galiciai kérdést. Tévedés azt hinni, hogy e harcuólküli napok tényleg a piheués napjai is. A galiciai sok kilóméteres fronton a hadseregparaucsnoktól az utolsó népfelkelő muukásig éjjel-nappal szorgalmasan dolgoznak. Miudenkinek a helyén kell lenni. A szállítások óriási nehézségükbe ütköznek Galícia ezen részében. A vasúti kultúra fejletlen még. A terep szállítási célokra rendkívül alkalmatlan. Sziklás és sáros, egészségtelen és sok helyen feldúlt. A szekerek végtelen sora jön-megy az utolsó vasúti állomástól a várakhoz. Mert ezek az erődítések tulajdonképpen modern várak. E régi értelembe vett várak ma már nincsenek sehol; mondhatnánk automatice megszűntek, illetőleg a magyar osztrák W/a és német 42-sek szüntették meg. A belga Namur. Liege, stb. váraknak szomorú példáján okultak meg az összes hadbaálló felek és beláttak, hogy ilyen nagy kaliberű és horderejű lövegek ellen fabatkát sem érnek. A hadi technikának uj ága fejlődött ki. a tereperőditéa művészete. Mert igazi művészet ez, hogy miképen lehet tüs-