Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-03-19

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai i pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Qoldberg Gyula papirkereskedése, Kő-tér 23-ik szám. Telefon 13.3 szám Felelős szerkesztő és luptulajdonos: GOLDBERG GYULA. K.lőllzetégek én hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre 12 kor., félévre (5 k., negyedévre 3. Nyilt-tór soronként 4u nllér. — Kgyes szám ára M tili. Tavasz előtt. (R. I.) Hogy mit rejt az idő méhe magában, azt senki sem tudja. Talán, akik a kormányszékekben ós a vezérkari irodákban ülnek, azoknak van valami sejtésük arról, hogy az elkövetkező hetek mit hozhatnak, talán azoknak több reményük lehet a normális viszonyok helyreállítására, de hogy mi, a nép, a lakosság, nem tuduuk semmit a jövőről, az bizonyos. De nem is baj, ha nem tudunk. Mindnyájan tudjuk, hogy a nagy küzdelem, amelynek részeseivó lettünk, csak a mi diadalunkkal, a mi győzelmünkkel végződhetik, tudjuk, hogy minden nap, minden óra csak közelebb hozhat bennünket az ünnepnaphoz, amelyen kivirit újra a vidámság az arcokon, viszontlátás és öröm könnyei fognak ragyogni a szemekben, minden perc csak közelebb hozza az áldott és várt békét. Ebben a reményben nézünk az elé az uj időszak elé, amelyet március hoz számunkra. Neusokára a kalendárium hivatalos szava szerint tavasz lesz és a mult tavasz is örömöket, megnyugvásokat, biztosítékot hozott számunkra. Átküzdöttük a telet és ezzel ismét a küzdelem helyett a termékeny munka időszaka következett el reánk. A magyar haza az agrárország, és az agrárország életének, megélhetésének, fennmaradásának lehetőségót a tavaszi munka biztosítja. Tudjuk nagyon jól, hogy ma miuden mezőgazdasági munka nehezebb, mint bármikor volt, hiszen a legerősebb, legjobb munkáskezek a haza, a föld védelmében küzdenek messze csatatereken, de éppen ezért fokozottabb, megfeszitettebb munkával kell a tavaszi heteket kihasználni. Emlékezzünk csak vissza a múltévre. A mi agrároszáguukban a tejjelmézzel, búzával folyó Kánaánban már január végén kukoricakenyeret kellett ennünk, mert a termés nem volt jó s mert a terméssel nem gazdálkodtunk elléggé. Most már másnak kell lenni a helyzetnek Az idei tél és az idei tavasz kezdete megmutatta, hogy tud ez az ország takarékos lenni, tud beosztani, ha kell és tud eleget termelni, ha erre meg van a megfelető igyekezet. Ne bizzuk el maguukat, hogy a magyarok Istene megsegít benünket, mint ahogy még eddig megsegített, hanem dolgozzunk, mindenki a maga hatáskörében, hogy az enteute lagalávalóbb, de egyszersmind leggrandiózusabb haditerve, a kiéheztetési terv, továbbra is mondjon csütörtököt ugy, mint ahogy eddig csütörtököt mondott Hatóságaink lassan megtalálták a móáfat annak, hogy megakadályozzák hatósági intézkedésekkel lelketlen uzsorások és önző emberek spekulációját, azoknak, akik nem árdrágítók és nem liszt és gabona elrejtők, arról kell goudoskodniok, hogy az ország valóban el legyen látva a jövő évre is gabonával és élelmiszerokkel. Neu tudhatjuk, .senki sem tudja meddig tarthat a háború. Jobb lelni, mint megijedni, mondja a magyar közmondás és itt a félelmet jelképezze az előrelátás, a gondoskodás arról, hogy mindenkinek legyen ennivalója, hogy senki se éhezzen, akkor az ország ellenálló képessége továbbra is törhetetlen lesz. Mindnyájunk közös érdeke, hogy a tavasz hetei ne múljanak el tétlenül, hauem megfeszitett erővel folyjon a tavaszi munka, akkor továbbra is nyugodtan, öntudattal haladhatunk kitüzütt cé lünk, az áldásos béke felé, amelyet ig;j biztosan el is fogunk érni. A hadsereg és a gazdálkodó nép. Akinek csak némi kis érzéke vat a mezőgazdálkodás iránt, s aki ismer a mezőgazdaság jelentőségét egy bekét mint háborús időben, szinte tágult ke bellel olvastatta Hazay báró honvédéiul miniszternek legutóbb kibocsájtott ren deletét, amelyben azt teszi közismertté hogy a hadvezetőséggel egyetórtésbei mily mértékben fogja a mezőgazdaság munkálatok elvégzésére a katonaságo ott ahol szükséges retidelkozésre bocsáj tani. Ebben a rendeletben valóban h van fektetve az a régóta ismert de vaj ni ritkán hangoztatott elv, hogy • magyal mezőgazdaság Ugye a honvédelem ügye A hon védőinek tehát erkölcsi köteles ségük segítségére jönni a mostoha hely zetbeu levő mezőgazdaságnak. Lényege a rendeletnek az, hogj minden olyau katona, akiuak mezőgazd; hivatása van és nincsen a legszéls< harcoló fronton, a tavaszi és nyári gaz dasági munkák végzésére igényt tártba szabadságra, de oaak ugy, ha önmag, is erkölcsi kötelességének tartja ezt i szabadságidőt kizárólag sajátmaga, falu beli gazdatársai, esetleg más falubcl gazdaemberek földjének megmivelésér fordítani. Azt mondja tehát a minisztei adok embert sőt igásállatot is a föld megmiveléséhez, de föltétlenül szükséges hogy ezek az emberek idejüket a nagy cél elérésére íorditsák. Amelyik katona nem erre fogja felhasználni a szabadságát, azzal majd katonásan el is fognak bánni. Itt vau tehát a rendeletnek sarokpontja, amely a rendeletnek értékét hihetetlenül nagyra tudja emelni. A földmivelés céljaira rendelkezésre boesájtott muukáskezeket ugyanis irányítani kell. Ha a honvédelmi miniszternek módja volna minden katona mellé ugy a szakasz, mint a századparancsnokát odavezényelni, akkor több mint bizonyos, hogy a mezőgazdasági munkák fennakadás nélkül folynának és a szabadságolt katoua becsülettel el is végezué a maga munkáját, amiből nemcsak önmagának, de a köznek is nagy haszna vau. Arról vau tehát szó, hogy a "mezőgazdaság iránt nagy érzéssel biró hadvezetőség által olyan bőkezűséggel rendelkezézre bocsájtott munkaerő el ne fecséreltessék. S vájjon van-e erre mód ? . . . Van igenis. Egy korábban kibocsájtott kormányrendelet életre hivta a vármegyei, járási és helyi munkabizottságokat s ezeknek messzemenő jogot adott. Korlátlan beleszólást a mezőgazdasági munkák irányításába. Bizonyos mértékig a gazdatársadaltni szervezeteket is felruházta ezzel a joggal a kormány. Csakis ezen a munkabizottságok utján lehet katonai lovakat, hadifoglyokat kapni, egyszóval a kormány amikor a hadsereg nélkülözhető erejét a mezőgazdaság szolgálatába állította, már eleve számított arra. hogy a munkánál az irányítást a társadalom veszi a kezébe. Most már tehát itt a legfőbb ideje, hogy ezek a bizottságok a kibocsájtott rendelet szellemében megkezdjék a munkájukat, nyissák ki I szemüket, s ahol csak egy parányi bevetetlen föld, vagy megmunkálatlan van ne hagyják azt parlagon. Ukos munkabeosztássi>l arra törekedjenek hogy minden gazda, de különösen azok, ahol igazán nincs otthonmaradt munkaerő segítséget kapjon. A társadalom és a hadseregnek ez a közös együttműködése minden körülmények között meg fogja teremni a maga gyümölcseit. Március 15. Immár másodszor köszöntött ránk március idusa, mióta határainkon megdördültek az ágyuk és megvillantak a fegyverek. Miközben mi itthon fér.y-ü ünaeps 'g*k i'ot*b*U ••leVeniletttik fel a