Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-02-27

PÁ RAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Üoldberg üyula papirkereskedése, Kö-tér 'JU-ik szám. Telcí:r. 112 atxáaaa. Fclelíis szerkesziS éa laiitulajdouos: GOLDBBRG GYULA.. Klfilizolések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 1- kor., félévre 6 k., negyedévre H. Nyilt-tér Móronként Ut lillér. — ligyes «.-. uu Ara 30 fl'l. A középeurópai államok gazdasági egyesülésének kérdéséhez. Irta: tiiul Károly kir. tan., a Technológiai Iparmúzeum igazgatója. Egy áttekinthetőség ós megvalósíthatóság tekintetében rendkívül bonyolultnak mutatkozó kérdés a jelenlegi élet-halál-harcban politikailag összeforrott közép- és déleurópai államok gazdasági egyesülése. Lássuk csak, miről is van itt szó. Németország a világ legszervezettebb és legfejlettebb iparával és kereskedelmével, máris rendkívül intenzív mezőgazdaságával és állatenyésztésével szemben áll Ausztriával, az ipari fejlettségnek szintén bizonyos magasabb fokáu álló országgal és Magyarországgal gyönge és még mindig labilis alapon álló iparával, kiterjedt, de még aránylag alacsonyabb fokon álló mezőgazdaságával és állattenyésztésével. A két, illetőleg három állam pedig megint szemben áll az iparilag még gyönge Bulgáriával ós Törökországgal, amidőn azonban az előbbi államban a mezőgazdaság és állattenyésztés terén már bizonyos haladás észlelhető, mig Törökország elsősorban osak mint bizonyos nyersanyagok beszerzési forrása gyanánt jöhet tekintetbe. Németország aránylag olcsó gyártási költségeivel, rendkívül fejlett közlekedésével és kereskedelmével iparának védelmére nem szorul. Könnyen agyonnyomja azonban ez a többi érdekelt állam fejlődő iparát, nemcsak ezen államok határain belül, de még az esetleges egyéb ez államegyesülés többé-kevésbé kizárólagos gazdasági hatáskörébe tartozó országokban is. Németország a mezőgazdasági termékek, főképen a gabonafélékben bevitelre szorul. Az e téreu fölmerülő nem túlságos nagy szükségletét a többi érdekelt államból fogja elsősorban hozatni, az állattenyésztés köréből azonban szárnyasoktól és ezek termékeitől (tojás) eltekintve már nem igen szorul az esetleges gazdasági egyesülés egyéb tagjaira. Rászorul azonban majd bizonyos, az iparában szükséges nyersanyagokra, amelyeket — föltéve, hogy a jelenlegi állapot az ellenséges államokkal még a jövőben is hosszabb ideig fönnáll főképen bizonyos ércekre, fémekre, ipari' zsiradékok, ásványolajok termékeire ós textilanyagokra, utóbbiaknál például gyapjúra, pamutra, len és kenderre, stb. Ezek egy részét ugyan a jelenleg még semleges európai és tengerentúli orszá-i Igokból, de — kivált a háború után bekövetkező kor első időszakában — a vele szövetséges államokból, főképen oroszországból fogja beszerezni. Sehogysem tudjuk elképzelni a francia-német háború óta kifejlődött | középeurópai váuiszerzödések iránya i mellett, amelyet úgyszólván mindig Németország diktált, Valamint az iparfejlesztésnek szélűben elterjedt jelszava mellett, mikép fog négy, illetőleg öt (

Oly heterogén, egymástól gazdaságilag határtalan mértékben eltérő gazdasági 'elein, aminők a kérdéses államok, egymás mellett fönnállaui oly föltélelek melllett, hogy mindegyik a nagyon ellérő, gyakran ellentéles érdekeit külön-kü ön kellően, a gazdasági fejlődés teltételeiével megóvja. Tegyük fel, hogy vannak az érdekelt államoknak oly gazdasági szakferíiai, akik képesek ezeknek az államoknak jogos gazdasági igényei közötti ellentéteket kiküszöbölni, illetőleg akik képesek oly szerződési föltételeket kieszelni, amelyek minden egyes állam gazdasági érdekeinek megfelelnek, akkor is rendkívüli szervezeti változások volnának szükségesek, hogy a közös hatalmas gazdasági organizmus hibátlanul működjék. Legelső föllélei volna a közös külkereskedelmi politika ami azt jelenti, hogj a gazdasági egyesülés kifele közös 'vámtarifával, árujegyzékkel és egységesvámkezelési eljárassál rendelkezzék. 'Vájjon el tudjuk-e képzelni, hogy a kérdéses négy állam mindegyike közös vámtarifával és következőleg árujegyzékkel érdekeit külön-külön megóvhatja. A világforgalom, amely a béke bekövetkezése után előbb vagy utóbb be fog következni, maga után vonja azon-! bau azt is, hogy a gazdasági egyesülés államegységei egyéb külországokkal isj vámszerződéseket kell hogy kössenek. Melyek lesznek ilyenkor azok az elvek, amelyeket a/, egyesülés tagjai követni tartoznak egyrészt a jelenleg] semleges, a háború befejezése után tehát valószínűen jóindu'atu államokkal szem-, ben ós mely elvek vezéreljék a gazdasági egyesülés egyes elemeit a valóest*I nűen kevésbé jóindulatú, jelenlegi ellenséges államokkal s/emben? Avagy ezeket a vámszerződeseket is a nagy gazdasági egyesülés közös fóruma fogja meg1 állapítani? Hol van az a közgazda, aki

| a vátnszerződésekben előforduló ezer-; féle aprólékosnak látszó, de azért nagy jelentőségű és néha egyes államokban egész foglalkozási osztályok existenciáját súlyosan érintő téleleket és érdekeket helyesen megbírálhatja akkor, amikor négy államról van szó? A tervezett gazdasági egyesülésben levő államok nagyon eltérő ipari fejlettsége aligha türi azt, hogy az egyesülésnek közös külső vámtarifája legyen. De az átmenet is az utolsó időszak vámtételeiről .uj, — mindenesetre nagyon eltérőkre — nagy méretű zavari fog előidézni egyes gazdaságilag, kivált iparilag gyöngébb államokban. Itt is érvényesülni tog a természetes jog törvénye, hogy az erősebb győz. Ha ligyeleinbe is vesszük, hogy itt is — mint azt eddig is a váuiszerzödések radikálisabb változásainál lapasztalluk — az el&ő zökkenések és kisebbuagvobb zavarok után idővel mégiscsak kerék vágásba kerül majd az egyes érdekelt országok egész gazdasági mechanizmusa, mégis félünk, hogy az itt tervezendő bonyolódott gazdasági szervezetnél az átmenet a gyöngébb államokra nézve nagy kárral fog járni és meg fogja akadályozni igy is, hogy azok ipara normális arányokban fejlődjék. A gazdasági egyesülés maga után vonná azt, hogy egész gépezetének kormányzásával minden egyes tagjának kiváló gazdasági szakféríiait magában foglaló felső szervezet foglalkozzék. Ennek egyik főgondja volna az egyesülés első időszakában sűrűen, de később is (oly vás előálló ellentétek és zavarok kiküszöbölésével foglalkozni. Az a fontos kérdés is az ember elé tolul itt, vájjon mily hosszú időszakra szóljon a gazdasági egyesülés? Ha előre látnók ennek hosszú időtartamát, egészséges megoldás lehetne a ma már előtérben lépett munkamegosztás elvének továbbfejlesztése. Avagy nem lehetne-e itt minden egyes állam érdekét olyképen megóvni, hogy esetleg a rendelkezésére álló nyersanyagon alapuh) nagyarányú termelési speoializálást, illetőleg koutingálást megállapítsák? A világipár fejlődésének okvetlenül ez lesz a legfelsőbb és legtökéletesebb foka és majdau be is fog következni. Hogyan tehetjük olcsóbbá a disznóhúst? Itta: >'. SchuU katmmi élvlmiwesi In/tu». Wüuiur»doif, Azok a rendkívül magas árak, amelyeket ma disznóhusért, zsírért, vajért és tejért tizelünk, hi egyáltalán tudunk kapni részben az elmaradt külföldi behozatalra, részben pedig a belföldön