Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-02-13

PÁPAI LAPOK Pap« város hatóságának ós több pápai a pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik- minden vasárnap. 8zerketzt6s«g 4» kiadóhivatal: Qoldt>er«r Gjuia pepirkereskedé-ie, Kö-ior 'üt-ik azám. Teieíon. 112 sziia Felelős szerkeszti és laptulajdonoa: GOLDBERG GYULA. KlíStizetéaek f>n liirdetési dijak a lap kiadóhivatalához kiildendOk. A ap ára: egész évre 19 kor., félévre 6 k., negyedévre t, Nyilt-tér auroukéut 41) tülér. — ügyen száiu ára 30 tili. . Uj hadiadó. Amint mindenfelé elterjedt a hir, a kormány újra meg akarja adóztatni a húszezer koronás jövedelmet. Ujabb hadiadót akar kivetni azokra a polgárokra, akik a háború alatt is tübb mint húszezer korona jövedelemmel bírnak. Bármennyire is ellenzik ez az intézkedés az egységes adózás elvével és rendszerével, nem hisszük, hogy lenne valaki az országban, aki ezt az uj hadiadót ne helyeselné. De — szerintünk nemcsak azok helyeslik, akik húszezer korona jövedelemmel nem rendelkeznek, tehát rajuk az uj adó terhei nem súlyosodnak, hanem azok is, akik az uj adót is fogják fizetni. Meg vagyuuk győződve róla, hogy mindenki átérzi azt, hogy most már valóban nem a hadseregek egyedül fogják eldönteni a háborút, mert amit a hadseregek elintézhettek, eldönthették, azt a mi hadseregünk elintézte. A hadiszerencse a mi oldalunkra fordult éa innen nem is fog elfordulni. Ellenben a háború tovább küzdésére és dicsőséges, minél előbbi befejezésére, gazdasági, anyagi eszközök kellenek. az adózó polgárok legnagyobb része hadbavouult ós testével, vérével, erejével szolgálja az államot, kereseti és egyéb adókat tehát seiuraioaetre sem fizethet. Azuk ellenben, akik itthon maradtak, sut nemcsak itthon maradtak, de anyagilag igen jó helyzetben vannak, vagy abba kerültek, kötelességüknek kell, hogy érezzék, hogy ezt az uj hadiadót megfizessék, és teljes erejükből kivegyék részüket az állam nagy terheiből. Nem hisszük, hogy lesz valaki az országban, aki egy pillanatig is helytelennek vagy jogtalannak tartja ezt az adót, amikor — mint Helfi'erich mondta -» utolsó sújtó csapásra vau felemelve ez ököl, amely eddig már oly erős csapásokkal iliette ellenségeinket. Ami hadseregünk megállt a front legnagyobb részén, egyrészén pedig még előnyomulóbau is van, és ahol megállt, ott nem birják visszanyomni, ahol pedig előrenyomul, ott nem birják megállítani. A harctereken való helyzetünk kedvező és e kedvező helyzet fenntartásához feltétlenül szükség van arra, hogy a hadsereg semmiben sem szenvedjen hiáuyt. Ezt pedig csak az biztosítja, ha az államnak elegendő összeg áll rendelkezésére, minden tekintetben. - Az uj hadiadó tehát feltétlenül szükséges valami, amire létfentartásunkhoz vau szükségünk. De nemcsak szükséges, hauem. jogos is. Legelsősorban is azoknak kell tamogatuiok anyagilag az államot e nagy küzdelemben, akik egyrészt a háborúban is megmaradtak tekintélyes jövedelmük mellel, másrészt esetleg még éppen a háború lendített fel és amely igy a háborús helyzetből tetemes hasznot huz, egészcti természetes és nemzetgazdaságilag teljesen jogos gondolkodás tehát ez, hogy ilyen jövedelmeknek egy részét feltétlenül rendelkezésére kell bocsátani az államnak. Meri az államnak a háború alatt nemcsak a kiadásai nagyobbak, mint bókébei), hanem terhei növekedtek horribilis módon, de a bevételei viszont igen nagy mértékben csökkentek. Hiszen Hogy készül a béke. A háború a politikának más eszközökkel való folytatása és a béke az uralkodó jogviszonyok állapota az egyes államok közt. Ez utóbbi állapotnak a visszaállítása, a diplomácia legnehezebb feladata: a békekötés. Kívülálló barátok segítsége nélkül, ha még oly forró óhaja is mindkét félnek, a hivatásos és érdekelt diplomaták aligha tudják megoldani. Ha már a viszonyok az államok közt meglazultak) & normális állapotot egyszerű konferenciával nem lehet helyreállítani. Ezt a tneglazulást, elszakadást jelezni lehet, egy határozott hadüzenettel, mint ahogy Anglia és Németország tette, egy válasz nélkül hagyott ultimátum lásd központi hatalma kontra Oroszország, avagy a helyzetet függőben hagyni, mint azt Olaszország tette Németországgal. A szükséghez képest ügyes közvetítők, — természetesen semleges területen - az ellenség hangulatát kipuhatolják, nem kötelező ajánlatokat leszuek és a hallottakról megbízóikat értesitik. Ezeket a pro és kontra tett ajánlatokat, valaiuiut nyilatkozatokat közlik félhivatalos mártásban a 3ajtó orgánumokban. Azonban az ilyen cikkek olvasásához okvetlenül szükséges a hitelesség megállapításához,

1 hogy a lapot ós munkatársait ismerjük. • Nagyon helytelen leune, ha az ilyen! „próbanyulacska" tárgyalásoknak valaki. felülne, mert a tényleges tárgyalásaiktól| ezek még nagyon messze vannak, még ha ezen eszmecserét az úgynevezett politikai személyek már rég megkezdték is volna. A történelein szerint a békekötéseket — különösen rokon uralkodó családok közt — a jó és okos fejedelmi hitvesek gyakran elősegítették. Ma, sajnos azt hiszem hogy az ellenfelek érdekei nagyon is eltávolodtak egymástól és a lelek egymás iránii gyűlölete oly mély lett, hogy a békét, igy bizonyos értelemben, suba alatt nem lehetne megkötni. Igy tehát a történelem szabályai szerint nem marad más hátra, mint hogy az egyik fél, avagy egy semleges hatalom ajánlja a hadviselőknek a béke megkötését. Az első eset csak akkor lehetséges, ha a győztes ugy ajánlhatja fel a békét, hogy egész biztos a dolgában, ugy diktálhatja a béke pontjait, ahogy neki tetszik, avagy a legyőzöttuek félnie kell a teljes megsemmisüléstől és ami még menthető, igyekszik menteni. (Lásd Montenegró; viszont Belgium és Szerbia elmulasztották.) Ezelőtt az uralkodók maguk találkoztak, hogy megbeszéljék a jövőt. Emlékezetes Viilafraiica-ban kötött béke az 1859-es esztendőben, hol az osztrák ós francia császárok személyesen irták alá a békeszerződést. Ha azonban egy semleges állam lép fel a porondra, mint békekötő, ugy vagy olyan hatalmasnak kell lennie, hogy ráerőszakolhassa a felekre az akaratát, vagy pedig előbb mindkét párt akaratát kell bírnia, hogy a világ előtt a békéitetős szerepet eljátszhassa. Egy ilyen megbeszélésnél, illetőleg tárgyalásnál a diplomaták ügyességétől függ, hogy az ellenfelek hadiérdekeit mindig közelebb hozhassák, kellő tapintattal kihagyni és elhallgatni az ellenkező pontokat, melyeknek ragaszkodásához a további tárgyalások lehetetlenné lennének. Lehetőleg minél kevesebb pontot vesznek fel a diplomaták, hogy legalább a fegyverszünetet ne bolygassák és ilyenkor van a diplomatáknak nem csak az ellensége s diplomáciával való tárgyalásai, hanem a saját állambeli hadvezéreivel is erős küzdelmei. Leghosszabbak a tárgyalások, ha több szövetséges volt a háború. A hét éves háború után minden egyes állam - minden állammal külön kötött szerződést. A harminc éves háborúk és a napóleoni hadjáratok mind rendkívül hosszas béketárgyalást igényeltek. Mielőtt a végleges szerződést alá iruák a felek, sürgönyök, levelek, memorandumok százai-ezrei röpködnek ide-oda, inert miudeu legkisebb dolgot pontosan és praecizeu meg kell állapítani, nehogy valami utólag félreértésre adhasson okot. Ilyenkor le-