Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-10-08

Mindenhonnan hallani, ahogy az ajtók nyíl nak. Minden ház nyitva hagyja a kapuját. Ak még az utcán van belép a legelső kapun a mit útjában talál. Köröskörül láthatatlan emberek szellem8zerü lépte hallatszik, amint a veszélyes felső emeletekről a földszintre tartanak. Észre lehet venni, hogy Velencében már megszokták az ilyen látogatásokat. Azután csend lesz. A gőzösök a CanaleGraudeu megállanak útjukban, kialusznak a hajó lámpások, a hajók a hidak alá bújnak, amelyeket fehér gözfelhőcske leng körül, mintha az alant rejtőzök remegő lélegzete szállna a magasba, Egy evezöcsapás sincs többé, egyetlen bárka sem halad előre. Az emberi élet minden jele elhalt Velence üresnek, elhagyatottnak látszik, nagyobbnak, mint valaha. A leirhatatlan izgalom, amely úrrá lesz rajtunk, az élő jelenből valami földöm túli világba varázsol bennünket. Egy ágyúdördülés szakítja meg a csendet Ez a második jel! Rögtön utána egy sziréna vészes bugása rikkolt a fülünkbe. Távol és közel mindenhol a szirénák hangja hallatszik. Vad, kétségbeesett, kínos haugok panaszos kórusa Azután újra mély, terhes hallgatás. Lassan, titokzatosan, súlyosan, mint azokban a rémes hosszura nyúló éjjeli órákban, amelyekben lidérc nehezedik reánk, úgy múlnak a percek! Velence! Velence! Jönnek a gyilkosaid ... Már itt vaunak!... Az egész levegő cikk-cakkos vonalban haladó fénysugaraktól szikrázik ! Mindenfelől rakéták szállnak föl, széles csíkokat szántanak az égbolton, a gépfegyverek vad kattogása tombol Rövid időközökben élessortüzek követik egymást olyan zajjal, mintha az eget akarnák keresztül hasítani. A látóhatár éles tüzvillámoktól lángol, és Velence sötét vonalai még élesebben, még feketébben válnak ki, mint előbb. Dübörögve száll ki az ágyutorkolatokból egyik dörgés a másik után. Szakadatlanul srapnellek robbannak, borzalmas zajjal, magasan a város fölött. Az éjszaka: egymást keresztező fénysugarak szikratengere. Miden lángol, minden dörög, egyazon pillanatban egyforma hevességgel, amely már nem fokozódhat. A háború egész dühöngése egy másodperc alatt itt termett. Néha-néha erösebb, vadabb, kínosabb dördülések, hangzanak ki a tomboló hangviharból. Reszket alattuk a föld. Ezek az ellenség robbanó bombái. Azután még egy dördülés vonul át a városon és minden boltozat, minden kupola megremeg és visszhangzik, mint egy óriási gong, amelyet hirtelen megütöttek. Közben egy pillanatra hirtelen csönd. A város védői fölneszelnek és hallgatódznak. Az ellenséget nem látják, az éjszaka sötét. Néha kirajzolódik egy-egy elleuséges repülőgép alakja, egy röpke pillanatra a hold korongja előtt, de ez ritkaság. Hangfogókkal igyekeznek körülbelül mngállapítani, hogy hol van, vagy legalább is hol volt az ellenség, mert a hang nagyon sokáig hatol le a mélybe. A láthatatlan repülőre pedig nem lehet célozni. Legföllebb az útját lehet elállni, tüzes sorompókat eléje állítani, amelyeken nem tud áthatolni. Kénytelen útjából kitérni, és a bombáinak rémes hatása csökken, mert nem tud pontosan célozni. Minthogy a repülök sem látják egymást éjszaka, egyik ellenség a másikat kergeti és pedig, hogy ös'ze ne ütközzenek, hat-hét kilométernyi távolságban. Ha az arzenál felöl jönnek, akkor a Giudecca-sziget irányában tűnnek el. A pillanatnyi tünetekben tisztán hallani az eltávolodó eii-uiség egyre gyengülő zaját és egy — még bizonytalan l.auybol felénk siető — új ellenség piopel.erének egyre erösbbödő lármáját. Az ágyútüzelés rövidke szüneteiben is titokzatos zizegés és mormolás hallható : a gránátszilánkok, srapuellgolyók, acél- és ólomtörmelékek zúgnak és mint láthatatlan éjjeli lepkék buknak le a kanálisok fekete vizébe. A tűzeső egyre vadabb, az ellenséges bombák egyre sűrűbben csapkodnak le. Négy-öt buli le gyors egymásutáuban. Láugcsóvák, füst, romok jelzik a helyet, ahol lecsaptak. Nehéz fekete felhő terjeng a város fölött, rátelepszik a háztető tengerre, átvonul a lagunákon, mindent sUrü fátyolba takar, gőzös, bűzös harci atmoszférába. Néha-néha a vizbe is hull egy bomba, ilyenkor hosszú, magas hullámok hátán csapkod a part felé a láng, a hidak megremegnek, a gőzösök meginognak, a házak erkélyei ropogva zuhannak le a mélységbe, a számtalan fekete goudolat tántorogva jár a vizén, tarka összevisszaságban hullámzik. Egy éles füttyentés — ezúttal nekünk szól. — Éppen a fejünk fölött száll egy bomba... Óriási robbanás. Megmozdul alattunk a föld A közelünkben csapott le bomba, alig száz méternyire a Márkus-templom mögött száll föl a füstoszlop. Egy kiáltás nyíllal végig a Piazzán. San Maroo! San Marco! A hirtelen ijedtség és fájdalom kihajtja a tömeget az oszlopsorokból, bogy megbizonyosodjanak arról, vájjon a templom ég-e. Az első emberi hangok, melyek bosszú várakozás utáu hallhatók, a velenceiek régi csatakiáltása: San Marco! A katedrális sértetlen. A tömeg elvonul. Újra kezdődik, immár ötödször, a légi bombázás. Lassan, ütemesen tizenkét bomba csap le egymásután. Hogy van az, hogy ezek a hangok olyanok a tűinek, mintha messzi idegen világból jönnének... Talán már azt érezzük, hogy ebben a harcban valami emberfölötti és örökkévaló vau ? Ks valóban, mintha egy magasabb, pártatlan biró emelte volna tel szavát, elnémul a lárma. Tizenkét ellenséges repülőgép repült el Velence fölött. Csönd van... és még nagyobb csönd lesz. A percek örökkévalósággá nőnek. A szirének elhúzott, éles sikítása, amely a veszedelem elmultát jelzi, úgy hat, mint a megváltás. A lámpások újra halvány fényt szórnak a sötét utcákra, amelyek lassan-lassan megélénkülnek. Mindenfelől tódul a tömeg, senki sem tér pihenőre, mielőtt a saját szemével meggyőződött ,-olna arról, hogy mi történt. A hidak és a kes;euy utcák feketéllenek az emberektől, akik ,-égteleu hossza gyászmenetbeu vonulnak a romjolás színhelyére. Velencére egyetlen bomba sem hullhat, hogy ne pusztítana el szép 'dolgokat. — Megkezdik a rekvirálást. Dr. Véghely Kálmán alispán a termelök buza-, rozs-, kétszeres-, árpa- ós zab-feleslegének közszükségleti célokra való rekvirálását elrendelte és a rekvirálás kezdetének határnapjául folyó hó 3-át állapította meg. E naptól kezdve a vásárlási jogosultság megszűnik, a vásárlási igazolváuyok érvénytelenek. A saját, házi és gazdasági szükségletet meghaladó tsrméuykószlet a Hadi Term. rószvénytársaság-é, e felesleggel a termelő nem rendelkezhetik, azt fel nem használhatja, fel nem őrölheti, meg nem etetheti, fel nem dolgoztathatja el nem idegenítheti, hanem tartozik felhívásra a H. T. bizományosának átadni. Az eltitkolt készletek után a rendőrség és pénzügyőrség nyomozni fog. A rendelet áthágói szigorúan büu tettetnek. — Mennyi lisztre van városunk lakosságának szüksége. A városi lisztirodában már befejezték a számításokat a lakosság lisztszükségletének mennyiségére nézve. Ezek szerint Pápa város egész lakosságának a hivatalosan megállapított adagok figyelembe vételével folyó évi augusztus 16-tól 1917. évi augusztus 15-ig 1.633.402 kgr. vagyis több mint 163 waggon lisztre van szüksége. — A bevonulások elhalasztása. A polgármester a következő hirdetményt bocsájtotta ki: „Közhírré teszem, hogy a 20100/elu. 1916. számú m. kir honvédelmi ministeri rendelettel az 1866-tól 1884 évig terjedő születési évfolyamú népfelkelők bevonulása elhalasztatott, és pedig azok az évfolyamok, amelyeknek október 2-án kellett volna bevonulniok, 3-ára, — az október 10-ére behivottak pedig november 16 ára tognak uj hirdetmény utján behivatni. jEzen uj bevonulási határidők az önkéntes belepés folytán besorozott egyénekre is érvényesek Egyes népfelkelők azonban a szükséghez képest behivójeggyel előbb is behívatnak. Az október 2-ára, illetőleg 10-ére kiállított behívójegyek érvénytelenek, helyettük ujabb behívójegyek fognak kiadatni. — Eltűnt katonák. A nagykanizsai népfölkelő parancsnokság hivatalos értesítése szerint a következő pápai katonák eltűntek: Kleva Elek születési éve 1889. eltűnt 1916. VI. 20.-án; Visinger Géza, születési éve 1876. eltűnt 1916. VI. 1-18 között; Zsiray József, születési éve 1887. eltűnt 1916. VI. 1-18 között; Polgár János, születési éve 1877. eltűnt 1916. VII. 11.-31. között. — Köszönetnyilvanitas. Kluge Károlyué úrasszony a városi népkonyha javára 50 kgr. burgonyát ós egy nagy kosár zöldbabot volt szíves ajándékozni. Az erdélyi menekült szegények nevében hálás köszönetét és elismerését fejezi ki Mészáros Károly s. k. polgármester. — Erdömunkáaok felmentése. Közhírré teszem a 18200 (elu. Mg.) A.-1916. számú honvédelmi miniszteri rendelet alapján, hogy a tűzifa, bányafa, talpfa, cellulózófa, faszén, műés haszonta, termelésénél és ezek szállításánál, valamint a közfürészeknél és tűzifa nagyvágóknál, továbbá az erdészeti építészeteknél alkalmazott, a honvédelmi, vagy hadügyminiszter, továbbá a honvéd kerületi és katonai (hadtest) parancsnokságok által meghatározott időre felmentett erdőgazdasági munkások, fuvarosok, és alkalmazottak, üzemi tisztviselők, munkafelügyelők, gépészeti személyzet, valamint az emiitett faanyagok termelői, akiknek felmentése 1916. október elseje, és 1917. márczius 3l-ike között lejár, a fent hivatkozott rendelettel 1917. évi április hó l-ig hivatalból felmutatnak, illetve felmentésük eddig az időpontig folytatólag hivatalból meghosszabbíttatik. Ezeu felmentettek kötelesek ezen felmentés meghosszabbítása céljából a város katonai ügyosztályában jelentkezni, mely alkalommal vonatkozó katonai, illetve felmentési okmányaikat magukkal hozui tartoznak. Pápán, 1916. évi október hó 8-án. Mészáros Károly s. k. polgármester. VEGYES ÍM Sírok rögére rózsát hintsetek I* Dnyeszter vizébe forró vér csorog. Hull a szivekből. Habzik az árja. Sok magyar ifjút elföd örökre Tépett Gácsország bíborpalástja. Suttogó szellő jár a mezőkön. Jajgat a szélvész sirok tetején, Sok ezer kis lány kedvese meghal S elszáll a szívből ezernyi remény. Gyászos óráknak zokog a lelke. Hulló köunyektöl nedves a párna. Szerelmes lelkük a hőst, a bátrat Csókos ajakkal hiába várja. Gácsország földjén ezer pici sir Véres hant alá rejti tetemünk . . . Meghaltak — ó, jaj, — mind a szép fiuk. Hulló virág lett drága szerelmünk. Szenvedő leányok, ne sírjon az ajk! A hősök álmát ne zavarja meg! . . . ...Véres sirhalmuk zúzott rögére] Bíborban égő rózsát hintsetek! .. . Trajtlar Gáza. •Egy sebesült dalaiból.