Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-09-24

PA PA I L A POK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal | Goldberg nyula papirkereslre lese, F8-tér Äi-ik szám. Telefon. 112 izám FelelSi szerkesztő A* laptulajdonol : GOLDBERO GYULA. Klőllzetösok 6s hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre Vi kor., félérre 6 k., negyedévre ?. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 39 HU. A szervezett társadalom. A románok orvtámadása Erdély határszóli megyéinek egész lakosságát megmozdította, úgyhogy ma szinte az ország minden része teli vau erdélyi menekültekkel. Emlékezzünk azonban vissza. Mikor az erdélyiek menekülése megkezdődött, alig volt valamiféle intézkedés, amely akár a fővárosban, akár az ellenségtől távoleső, az orvtámadás által egyáltalában nem érintett megyékben és városokban a menekültek fájdalmait, szenvedéseit enyhítette volna. Most MÁR természetesen mindenütt történt gondoskodás arról, hogy a menekültek elhelyezést és élelmet kapjanak és nem hisszük, hogy ma volna menekült, szenvedő erdélyi embertársunk, aki ne részesülne a társadalom jótékonyságában. Elismerjük azt is, bogy a társadalom és a hatóságok mikor lelrmerték a veszélyt, az elképzelhető legnagyobb gyorsasággal megszervezték a szükséges szervezeteket, azonban ebből a mostani néhány napos zűrzavarból, amely sok embernek mérhetetlen és indokolatlan szenvedést okozott a jövőre nézve egy rendkívül fontos következtetést kellene levonni. A háború legfontosabb követelménye — azt az eddigi tapasztalatok alapján megállapíthatjuk — egy minden irányban, minden vonalra kiterjedő pontos és alapos szervezettséggel. Ez képezi a hadsereg alapját is, de csak ez hozhatja meg a győzelmet is. Az entente állandó kapkodása, tervszerűtlen* sége és szervezetlensége a legjobb bizonyíték ez állításunk mellett. Az állam és a hadsereg szervezete mellett a társadalomnak is szervezve kell lennie. Tudjuk nagyon jól, hogy sokféle társadalmi szerv működik ma már az országban, amelyeknek mindenek az az együttes célja, hogy a háború okozta sebeket begyógyítsa, sőt ilyen sebek fakadását megakadályozza. Azonban éppen az erdélyi menekültek esete bizonyítja, hogy e szervezetek tagozottsága, sőt a szervezetek egész berendezése nem felel meg a háborús követelményeknek. A háború ugyanis a meglepetések játéka. Soha sem tudjuk, hogy a háborúban mit hoz a holnap. Nem tudjuk a harctereken és nem tudjuk itthon. De a hadsereg szervezete olyan, hogy bármelyik pillanatban ellensúlyozni tudja a veszélyt, a hirtelen meglepetés okozta bajokat, ugyanilyen szervezetet kellene létesíteni a társadalomban is. • Látjuk nagyon jól, hogy a társadalom mily gyorsan, sietett anyagilag egyes újságok felhívására az erdélyi menekültek támogatására. A helyzetnek azonban olyannak kfllene lenni, hogy a társadalom meglévő szervezetei minden meglepetés, vagy minden váratlan baj esetén a maguk erejéből tudjanak segítem, intézkedni és a társadalom fellobbanó segítségé, vagy anyagi tárnod gdtása előtt már maguk részéről előle-' gezzenek minden támogatást úgy erkölcsi mint anyagi téren. . Ez volna a legjobb mód arra, hogy az országban olyan psetek, mint az erdélyi menekülés szomorú esetei ne forduljanak elő. Hogy mi módon kellene a társadalmat egységesen szervezni és szolgálatában állítani a háborúnak, az fontos ugyan, de olyan részletkérdés, amelynek kifejtéséhez és' megtárgyalásához egy hírlapi cikk hatarai szűkek, azonban mi csak fel akarjuk vetni az eszmét azok számára, akik a társadalom mai háborús szervezetének érén áltanak. A szervezettség és az egység adja az erőt és ez oltalmaz meg bennünket a harctereken is. Tudjuk, bogy ma az egész ország harctér és ezért ugyanennek ssegységnek, ugyanennek a szervezettségnek itthon is meg kell lennie, ha azt akarjuk, hogy a győzelem biztosan a mienk legyen. Hindenburg népszerűsége. Irta: Kadó István. Elvitathatatlan tény, hogy Hindenburg, ma a legnépszerűbb ember a kettős szövetségben, de tény az is, hogy Hindenburg neve még az ellenséges országokban is a legtiszteltebb nevek közé tartósuk. Hindenburg azoknak a ritka embereknek egyike, akik három nap alatt megszerezték a halhatatlanságot. Nincs olyan nap, hogy a német, osztrák és magyar sajtó hasábos cikkeket na hozna róla; ahol arcképét vetítik — színházakban, mulatóhelyeken — ott felállással és zajos tapssal ünnepli a közönség a háború legnagyobb hősét. Népszerűségére azonban mi sem jellemző jobban, mint az áradatként hozzáérkező levél, amelyet a német lakosság minden rendű és rangú tagjai írnak neki. E levelek között természetesen legkedvesebbek, legbájosabbak és Hindenburg népszerűségére legjellemzőbb azok, amelyeket iskolás leányok irnak neki. Aköoigshüttei iskola tanítónője néhány ilyen levelet egy berlini szerkesztőség rendelkezésére bocsájtott. A kis leányok nagyobbrészt Königshüttében (Felső-Sziléziában) laknak, amelyet tudvalevőleg veszélyeztetett az orosz invázió. K. Edit igen udvariasan igy ir a marsallnak : Igen tisztelt Hindenburg Ut ! Nagyon köszönöm Önnek, hogy olyan ügyes és hazunkat olyan jól megvédelmezte. Remélhetőleg nem jön többé ellenség az országunkba. Mi jól megvagyunk védve. A Redenhegység felett gyakran láthatók repülök. De ezek nem elleuségesek. Amikor a uagy győzelem volt, uem volt előadásunk. MiudenUtt fellobogózták a házakat. Most is lobogódiszben állanak. Éljen jó egészségben és csak püfölje el őket. S. Katalin igen érdekes köszönőlevelet irt Hindenburgnak: Igen tisztelt Hindenburg Ur! Ön már nagyon öreg és mégis oly sok oroszt ejtett foglyul. En nagyon örülök, ha az oroszokat elfogják. Naponta imádkozom, hogy ne veszítsünk. Ha az Isten mindig ilyen uagy győzelmekkel ajándékoz meg bennünket, akkor bizonyára nem fogunk veszteni. Amikor 10,000 oroszt ejtettünk foglyul, nem volt előadás az iskolában-Est csak Önnek és kitűnő katonáinknak köszönhetem. Most is a nagy győzelmek után szünetelt az előadás. Kérem ssépen fogjon el nemsokára megint oroszokat és ne hagyja magái kérem agyonlőne a. bolond oroszoktól. Önt is üdvözlöm sokszor. Ugyancsak sok ós kedves naivitás van a következő levélkében is: Hindenburg! Mindnyájan nagyon hálásak vagyunk, hogy kikergetted az ellenséget Keletporoszországból. Éljen a legmagasabb kegyből Hindenburg tábornok. Csak püföld jól el az oroszokat, hogy majd ne kezdjenek, megint háborút. Sajnos, az én bátyám nem kerül már • harctérre. Mindig azt mondta: Csak rajta az oroszokra. Csak rakd el jól az oroszokat és az angolokat. Boldog karácsonyi ünnepet és jó vacsorát kívánok neked. Még naivabb egy nyolcéves kisleány levele, amely a következőképen hangzik: Egy kia oroszt kérek Öntől. Hogy néz ott ki a harctéren? Megsebesült már ön? Ast hallottam, hogy Ön nagyon ügyes. Sok katona van még Oroszországban? Remélhetőleg nemsokára béke lesz. Kérem írjon minél előbb. Más leányok levelükben megköszönik, hogy atyjuknak nem kellett a harctérre menni. Amikor az ágyúdörgés Königshüttében is hallható volt — irja az egyik leányka — varamennyi barna és szőke leányka félve gondolt Hindeubarg úrra és azt kívánták, hogy ö jelenjék meg s hogy tiltsa el az oroszokat a lövöldözéstől és büntetésből sokat fogságba ejtsen. Vaunak természetesen komolyabb és meghatóbb levelek is, mint például a következő : Kedves Hindenburg Úr! Mindenekelőtt köszönöm Önnek a győzelmet, hogy az oroszokat elverte. A jó Isten védelmezze meg Önt és az egész hadsereget és adjon Önnek szerencsét mindahhoz, amit ön kivan. Én mindig örülök, hogyha új győzelemről jön hir. Nagyon örülnék, ha az oroszok, franciák, angolok és portugálok veszítenének. Remélhetőleg a háború már nem tart sokáig és az összes papák, bácsik, rokonok és fivérek egészségben térnek haza. Kedves Hindenburg úr, ha találkozik az apámmal vagy a bátyámmal, legyen oly szives és adjon nekik Vas-