Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-01-23

PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságiinak es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik mi n rl e n v a • á r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Gyula papír kereskedése, Kő-tér °.;i-ik szám. Teleícn. 112 száza Felelős szerkesztő ÉL taptulajdono*: GOLDBERG GYULA. előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához kiildeudfik. A lap ára: egész évre II kor., félévre 6 k., negyedévre 8. Nvat-'ér soronként 40 lillér. — l2?yos szám ára M fiit. Vászonáru és tiszta gyapjúból készült kelme újdonságainkat, mert korábbi vételeinkből erednek előnyös áron ajánlhatjuk. KRAUSZ és KORÉIN divatárunagykereskedők. Alapítási év 1848 A vámunió és a mai ipar. — Irta: Szavav (iyiila. -Előre vetik képükéi a jövendők életének irányadó óriás.ti: a fegyveres világszövetségek ós a munkál világgazdálkodási területek. Benne vagyunk az elsőben s belé kell jutnunk a másodikba. A gondviselés igy rendezte sorsunk, hogy történelmünk belekapcsolódjék a központi hatalmakéba, melynek magva, ereje, erkölcse Németország. A linderen dicsőséges helvre küzdöttük fel magunkat, a szimpátia Németország és Magyarország között teljes. Ez a kölcsönös szimpátia mozgatja a gazdasági egységbe való sorakozás rugóit is és kedvező tereket nyujt a rugók mozgásának az a begyökerezett magyar tudat, hogy Ausztriával való s immár félszázados gazdasági testvéreskedésünk a barátságtalanság jegyében áll. Mikor a német vátnutdó jelszava először tette meg útját a birodalmak felett magasan, az alatta levő népek (minden szakértő munka és szátnilgatás nélkül) őszintén, egyszerűen azt mondták : A vámunió csak jó lehet, mert a gazdálkodásmik nyújt életet, nagy területen mozgó biztosított életet nyújt és pedig a világ leghatalmasabb nemzetének, a mi jó barátunknak oldalán. A vámuniónak meg kell lennie tehát. Ekkor jöttek - a gyáriparosok élén az ipargazdálkodási élet szakavatott tudósai és azt mondták: Akik a vámuniót akarják, nem tudják, mit beszélnek. Az unió kizárt dolog, államjogilag és gazdasági érdekeinket tekintve, egyformán lehetetlen. S folytak tanácskozások, Budapesten, Bécsben, Berlinben s a kik arra elmenlek és a kik arról hazajöttek, egy összemosolygó tábort alkottak, melyből ilyen megjegyzések estek ki: — Rendben van. Eltemetlük. Abszurdum is voll. Es tényleg annak látszott, legalább erről az oldalról. Most egy éve még a bécsi cenzúra törölte a Neue Freie Presserből Láne-zy Leo karácsouyi cikkét, mert a vámunióról volt zsó benne. A nemzetközi küldötteknek is bizonyos határok közé volt szorítva szava. Annál szabadabban, szélesebben és hangosabbau folyt a tárgyalás abban az irányban, hogy a vámunió Magyarország iparát teljesen tönkre tenné. Történnie kellett valaminek, amivel időben összeesik Matlekovits nagyszabású előadása az Országos Iparegyesületben. Jelen volt teljes megjelenő íbiszében a magyar gazdasági kormányzati és tudományos világa. Es a fényes, tudományos, nemzetgazdászdi tanulmány, magas és örök 'igazságokat állapított meg, melyeknek veleje az volt, hogy a vámunió nem is lehetetlenség, nem is öngyilkosság. Csak vigyázatot és állainmüvés/.i munkát igényel. Ks a Matlekovits előadása óta egé-j szen megváltozott a szelek járása, a vélekedések nyilvánulása. A vámunió megoldható, sőt talán megoldandó. Az általános szimpátiákat most már támogatja a magasabb szükségesség. Az elkerülhetetlenség. Ennek hangulata alatt bátorságot 'meríthetünk, hogy megmondjuk, miben 'téves a mai magyar gyáripar vészhairanghuzása és sötétlatása. A ma élő gyáripar egy részének, j !jó részének, tényleg veszélyes versenyt támaszt a német ipar. De viszont hatalmas területet is nyit számára s a mi kárt szenved észak- J ról, megnyerheti haszonban délről, mert a vámunió mai fogalmában már Bulgária és.Törökország is benne van. Azonfelül: nem minden iparágra káros a vámunió, csak egyesekre. Másokra azonban hasznos. Igy a nagy agrár érdekekre. Ugy specializmus az állami védelmet nem lehet, hogy különkülön minden iparagot ni3gvódjdn. AA ipartermelés a kapitalizmus egyik vál-j lalkozási munkája. A kapitalizmus felhagy a munkával egy helyen (ahol a helyzet kedvezőtleni s munkába log m isutt (ahol a helyzet kedvező.) E mellett a történelmi államhivalás 1 védelme alá eső magyar ipar nem egy és ugyanaz azzal az iparral, ami ma Magyarországban van. A megvédendői magyar ipar az, amely jó részében mégr nincs is meg, ami azonban megjöhet, sőt a minek meg kell jönnie. A mai magyar ipar egy részének panasza a fenyegető veszély ellen jogos, bár részleges és önző. A panaszkodó ipar érdekelt. Csak egy kis reális része a megteremtendő „magyar ipáidnak ós saját érdekeltsége hangoztatásával nem jogosult egy nagyobb és általánosabb ipari fejlődés megteremtését akadályozni. Kárpótlást, kérhet csak mágiinak olyan intézkedést, mely kártalanítja | helyzet, rászakadó nyomását egyénileg őt, mig a viszonyokhoz képest átszervezkedik. Kis- és magánérdekek nem akadályozhatják a nagy és általános államgazdasági kialakulásodat. A gazdasági tudom íny és államművészet ItereSSe ki a maga csendes napjait és bizza rajok a német vámunió megalkotását. Mennyibe kerül egy hősi halott? A hősi halál szomorú tényét, az emberek igen természetesen mindig a lelki momentumok szempontjából nézik. A katonaság számára azonban minden katona csak egy szám, e szamokn k vau költségvetése és e költségvetésben szerepel a liösi halál is. Az 1870/71-es porosz-francia halomban Franciaország kerek két milliárd frankot, adott ki a háború alatt és egy milliárd iraukot a szétrombolt tárgyak helyrehozására, valamint a polgáremberek karának megtérítésére. Ezenkívül öt milliárd frank hadikárpótlást >« adott Franciaország Nemei országnak és legalább két milliárd frankra lehet becsülni Frauciaország veszteségét kamatokban és egyébb jövedelmekben. Már most a németeknek a háborúban 28,000 embernyi veszteségük volt, tehát a franciáknak minden egyes hősi halott 2<S0,000 márkába került. Az orosz-török háborúban 1877-beu 17000 oroszt öltek meg a tö ökök és igy minden egyes orosz 2-0,000 márkájába került a török állomnak. Viszont Oroszországnak az orosz-japán liáborubau minden egyes japán elesett katona miatin 280.01)0 márkájába került. Igy számit V. J. llanmanu, neves német statisztikus a frankfurti Umschau legutóbbi számában. Psröín tábornok, írja Baumann tovább, »kit nemrégib n rögtönitélö bíróság lövetett igyon és aki különben a francia tüzérség meg(zerver.öje volt, egyik régebbi >;ikkében azt állította, hogy ezek a számok kissé magasak. Ka azonban Haumaim szerint tévedeg. A eleuleu lolvó habomban a költségek inéc inkább