Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-12-12

XLII. évfolyam. Pápa, 1915. december 12. 50. s/ám PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldlierg Oynla papirkereskedése, Kő-tér li.l-ik szám. Telefon. 112 szám Felelős szerkesztő és laptnlajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A »o ára : egész évre lí! kor., íélévro 6 k., negyedévre ;t. Nyilt-tér soronként 40 llllér. — Egyes szám ára N 111. Takarékosság. A kormány egyik legújabb rendelete értelmében eztmtul, december tizedikétől kezdődőié^ nmn szabad fehérsüteményt sülniök a pékeknek, megszűnik a cukrászsütemények egynómelyike és a gourmandok ezentúl kénytelenek lesznek kenyérrel megelégedni. Egyáltalában nem akarunk arról beszélni, bogy van-e valaki, aki hibás abban, hogy az ország nagy termése ily hamar kényszerit bennünket szűkebb adatokra, azl sem keressük, hogy ha van. akkor ki az. egyszerűen konstatáljuk ezt a tényt, és mindjárt megjegyezzük hozzá, hogy egyáltalában nem tartjuk tragikusnak. Szinte nem is kell ilt keresni hibás valakit. Csak egy kis<é gondolkoznunk kell. Azok az egyének, akik ina a katonaságra bizzák élelmezésük gondját, akik a hadsereg tagjai, sokkal rendesebb élelmezésben részesülnek igen nagy hányadban, mint amikor a polgári életet folytatlak. Az ő élelmezésiikre tehál ma az elsőrendű szükségletekből, amilyenek közé tartozik legelsősorban a liszt es a kenyér, sokkal nagyobb mennyiség fordittatik, mint béke időben. A hus drágulása viszont a polgárembereknél is előidézte azt. hogy több olyan élettel táplálkoznak, amelyhez liszt kell. Világos tehál — különösen ha még a nagyszánui hadifoglyokat is hozzászámítjuk, — hogy nem lehetett jobban gondoskodni az országról, mint ahogy az intéző körök tették. Nem lesz zsemle, illetve niár nincs is zsemle. Vannak, elhisszük, akik ezl a tényt nagyon szomorúnak találják, Ii i egy ellenséges újságíró megtudja, bizonyára adatnak sorozza az ország kiéhez-! teleséhez, de a tény az. hogy ez a nélkülözés oly kis kellemetlensége ennek i a háborúnak, amelyet ma már valóban könnyű szívvel elviselhetünk. A takarékosságot mindenben, éleimioikkekben és pénzben nem mi 'Hangoztattuk először. A büszke angol alsóház volt kénytelen legelőször figyelmez-1 tetui az ango! népei arra, hogy háboru van, takarékoskodni kell. Mi nem beszelünk, hanem tettekkel intézzük el a dolgainkat. Igy tettünkj a harctereken és igy teszünk itthon, aj Hioterlandbau is. Nagyon komolyan és őszintén kell felfogni a mai helyzetet amikor a harctereken döntő csapásra készülünk ellenfelein ellen. Klihez a döntő csapáshoz kell össze-' szednünk minden erőnket, és ha ehhez szükség vau arra. hogy mi, akik itthon maradtunk, lemondjunk arról, hogy reggeli kávénkhoz ne együnk zsemlét, akkor ezt is el tudjuk szenvedni. Nincs olyan nélkülözés, amit a mai katonai helyzetben a hadsereg és a haza érdeke ránk ró, amelyet ne tudnánk nyugodtan és öntudatosan elviselni, mert tudjuk, hogy még mindig jobb. mintha a harctéri helyzet volna más, és a háború mérlegének nyelve billenne másik oldalára. Takarékoskodjunk és takarékoskodásunkkal higyjük el sokkal nagyobb szolgálatot teszünk a hazának, mint amennyire azzal magunknak ártunk. Bizonyos, hogy a inai helyzet már nem fog soká tartani, bizonyos, hogy a döntő kar nemsokára lesújt és akkor felszabadulunk minden tehertol, amelyet ez a, háboru a vállainkra hdyezett. De addig takarékoskodnunk kelt, külöuöseu akkor ha ez a takarékoskodás nem is megy tul azon. hogy nem szabad reggelire zsemlét és ebéd után cukrászsüteményt ennünk. Mikszáth-Aimanach I9i6-ra. Mikszáth Almanachja, • magyar elbeszélő irodalom legjava alkotásainak o tormás gyűjteménye, a háboru viharában is megjelent s mutatja, hogy el nem gyöngült, erővel dolgozik, kulturiiiik minden telié sége. A nagy korhoz méltó, érdekesség és szépség dolgában valóban választékos bokrétát kötött legszebb elbeszéléseinkből % szerkosztő, Heiceg Ferenc, testes kötet be fogaivá Nagy Bűdre, Szini Gyula, Rákosi Viktor, Pékár Gyula, Krúdy Gyula, Malonyay Dezső, •ízoinaházy István, bársony István, Biró Lajos, Lövik Károly novelláit, tehát, legkitűnőbb Íróink | níiveit. De ebben Ki évbeu tetézte irodalmunk, ^ viruló aratását, valami ujjal, ami bizonyára tel óg tűnni az Almanach nagyszámú barátainak: i szerkesztő inii'atót. ad a világháborúban oldaliakon küzdő nemzetek, a nénietek, oszt

l«kok, örökök, bolgárok novelía-irodaltnaból, persze innal; legjavából s igy került az Almanach haiábjaira Thomas Mann, Auur Schuitzler. Aehned llikniet és Vas"V Ivan -gy-egy szépségekkel! eljes müve. A díszes tüzér, amelybe ez érléke^ levek kerültek, mutatja, mily szinten áll az a) tultuia. amelyet ellenségeink nem átallották bar-< tárnak nevezni. S mutat még valamit: a magyar rók igy a küllő,d legjobb elbeszélői mellé állítva,! ehetségük és művészetük egész fényében állják! íelyüket. A s/.ép és gazdag kötetből, amely 2 korona, lolti ároS kapható, itt közöljek mutatóba Her•eg Ferenc előszavát. • MikszAtli-Aliiinna.li az 1016. évre. SseftmMtl lerere Pi ion.'. Egyetemes Regénytár. XXXII. évfolyam - 2 kiitete. Singer és Wol/ner kiadása. Ara tliszkoténben ! korona. ZEU-ŐSZÓKöszöntöm a rokonszenves köny vmolyt, aki mához ötven esztendőre véletleuiil a kezéba napja ezt a megsárgult könyvet. Ugy sejteni, i'alami betüéhes tanuló lesz, aki porlepte polcokon keresgélve, régi kötetek közül kihalászta magának Mikszáth Almanachját. Ha megpillantja majd a köteten a tatáiis évszámot, talán némi áhítatos IM>I zongást. fog érezni. Ni, hiszen ez épen a nagy v.lághabom idejében jelent meg! Anno l'J 5. Akkor volt ez, mikor uagynpó nég hetyke kis zászlós volt. Jaj de furcsa lehetett a virágos sapkájával és a sárga labszarvedójével! Nagyapa Boiíicenél és Duberdónál harcolt. nagv manm pedig a hadikórházban ápolt és áttört harisnyát viselt az apáeatejkötöjéhez. Ma lUÜö-öt iiunk, de szegény jó nagyapa, még ma is Doberdónál és Gorlúvuél tart. — Kpen ilyen csataki* őszi elte volt akkor t, mikor én bonvédbakáimmal kémes miére íulilltam az Isonzó pariján, — kezdi a jó '"'leg. Folyton a világháború tülkésbujsiU generálisait emlegeti és nagy gyöngéd* g_>ei szol a régi módi bu\árhajókiol é* as egykori naiv repülőgépekről. < Mekkorát haladt ssots a luditechnika Kedves- iíju barátom, te, aki öivt-n esztendő múlva lapozgatni fogsz ebben it megsárgult könyvben: egy pillanatig se bántson a le ^ ismereted, ha netán némi fölénye* mosollyal hallgattad volna nagyapó isonzói kaladjiűr. Tudd meg, hogy a te nagyapád a maga idejében szakasztott ilyen fölényei mosollyal ballgatt i ss isaszeghi hősök elbeszéléseit es hamar eljön az az idő is, mikor a te unokáid lölényesen megmosolyogják azt, amiért te szenvedsz és vcizel. .M.-n ugy van az jól. hogy az öregek telepedjenek meg a mértfólduiutató kövek mellett, i fiatalok azonban rázzák le lábukról a mult porát ós haladjanak vidáman és keményen a pirkadó jövő télé. Ks mi lenne az emberiségből, ha itéietnipjáig magával hurcolná minden szoni"iu és élelmei es emlékét ? Egy dolgon talán csodálkozni f.«gsz. kedv..-* .'pigon. Hogy az embereknek IUI.",.ben egyáltaában kedvük volt mesét hallgatni! A harctéri udósitóiuk azonban ennél nagyobb csoilat is tolegyeitek! künn • csatatereken, miköiben agyú lömbölt és géppuska zakatolt, édesen csicseregek a pacsirták. Nekünk olykor ugy rémlik, mintha ezt az •gesz, elképzelhetetlenül rettenetes és kimondlátatlanul g\ ,'iszos háborút tulajdonkép.-n a pacsirták és a magyar költök kedveért vívták volna, dás népek gyarmatokért és kikötővárosokért, tatalomért és dicsőségért harcollak, a te nagyipád azonban, kedves ifjú barátom, Doberd.mal ,zórt verekedett, hogy be ne jöjjön az olasz, ioriicenél pedig azért, hogy visszaverje • inmz;át. Mert ha bejön az olasz, akkor ott leuu kipusztít és polentába süt minden pacsirtát, ha ledig bejön az orosz, akkor idátönn a magyar ölt > körülbelül olyan sorsra jut. mint az olasz öldc'ii az énekes madár. Az ur es a parszt esetig megélhetne haza nélkül, de a költő már nem. Ha végig lapozod ezt a könyvet és keresed enne a háboru vaspatkójának nyomait, é*zre ngod venni, hogy a Mikszáth-Aimanach, amely ddig kizárólag magyar elbeszélők találkozó elye voit, az idén megnyitotta ajtaját némileg