Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-05-09

1 kai tontosabbak, mint a táinadóak és a halál szo­katlan döbbenetes, majdnem stílustalan esemény, amely a sorokat megbolygatja és legtöbbször megállapítja az ütközetet \agy megfutamítja a sereget, ami az ó-koriaknak nagyon is természe­tesnek tetszik. A sebeket pedig megszámlálják, leírják, megénekelik és könnyel öntözik, mint jelentős tüneteket. Ellenben a tiltások, amelye­ket nem igen illik bevallani, a gyászos pánikok igen gyakoriak és az agg költő gáncs nélkül ad róluk számot, mint közönséges incidensekről, amelyeke: as isteneknek kell tulajdonitani és tniudeu háborúban eiötordulnak. Ez körülbelül az ó-kor bátorsága. De anél­kül, hogy itt megállapodnánk, anélkül, hogy hosszasabban időznénk a középkor és a renais­sance csatáinál, ahol a condottierik legvéreng­zőbb ütközeteiben alig-alig maradt a harctéren húsznál több áldozat, tekintve egyenesen az Em­pire nagy háborúit. Itt a bátorság kezd hason­lítani a mi bátorságuukhoz, de mégis jelentős különbségek vannak. Mindenekelőtt csak hiva­tásos katonák verekszenek. Nem az egész nem­zet verekszik, csak egy küldöttség, egy háborús bizottság, amely, igaz, egyre nagyobb és nagyobb lesz, de sohase jut addig, hogy mint ma, minden 18—50 évig való fegyverképes fóríit magába fog­laljon. Azután is mindenekelőtt minden háború két vagy három ütközetben dölt el, azaz két vagy három nagy pillanatban, rendkívüli erőfe­szítésben, vagy néhány óra alatt, legfeljebb pe­dig egy nap alatt, amikor is kiszökkeut minden energia, minden hősiesség, amelyet a készülődés és várakozás hosszú napjai alatt halmoztak fel. Aztán győzelem vagy vereség, de vége volt, megjött az elernyedés, a megoldás, a nyugalom, kiki hazatérhetett a tűzhelyéhez; csak egyszer kelleti farkasszemet nézni a végzettel; és tudták, hogy a legborzalmasabb Misákban is egy esettel szemben, husz vagy harminc esetben megmene­kedhetnek a haláltól. mondjátok, hogy volt választása, hogy a veszély­es a küzdelem kikerülhetetlen volt, hogy véde­kezuie kellett vagy megdöglenie; és hogy ily esetekben nincsenek gyávák. Nem igaz: volt, mindig volt és vau választás. Hogy megmentse az életét, csak engednie kellett volna az ellen­ségnek ; a támadó nem irtotta volna ki; nem oly hősiességről van szó. amelyet a kétségbeesés te­remt, a sarokra szorított állat hősiességéről, amely vakon küzd. hogy egy pillanatig legalább kés­leltesse a halál jöttét. F|GFRJ_HIREL_ Most minden megváltozott és maga a halál sem hasonlatos a régebbihez Valaha szemtöl­szernbe látták, tudták honnan jön és ki küldi. Szörnyű volt az arca, de emberi volt. Ismerteti a szokásait is, hosszú álmait, rövid ocsudását, rossz napjait és veszedelmes órait. Ma a halál miuden borzalmához, a titokzatosság elviselhe­tetlen rémülete is hozzájárul. Niucs többé arca, nincs többé szokása, nincs többé álma, nincs többé szüuetje. Mindenütt leselkedik, ölésre készet), mindenütt jelen van szétszórtan, megfoghatatla­nul és tömören, hízelgőén és tunyán, szétfolyóau, erőszakosan megszámlálhatatlanul, a látóhatár minden pontján, kibújva a földből és leesve az égből, fáradhatatlanul, kikerülhetetlenül.elfoglalva a tért, elfoglalva az egész időt, napokon, hete­ken és hónapokon keresztül, egy pillanatnyi meg­szakítás, egy percnyi pihenés nélkül. Az ember megy vagy alszik és benne van végzetes hálójá­ban. Tudja, hogy a legkisebb mozdulat jobbra vagy balra ugy hogy a fejét lehajtja vagy lei­emeli, és hogy a törzsét meggörbeszti vagy ki­egyenesíti, megállítja vagy magára vonja tekiu­tetet és villámát. Niucs példa még arra, hogy a semmiség hatalmai igy uralkodtak. Eddig senki se hitte, hogy az ember idegei állni tudják az ilyen próbákat. A legbátrabb ember idegei meg vannak acélozva arra, hogy egy szemvillanásnyi ideig elviselje a halál gondolatát, de nem arra. hogy a halál állandó varasában éljen. A hősies­ség egy tar és egy hegyes sziklatetö volt, amelyre az ember felmászott, de rögtön lejött, mert a sziklaormok nem lakhatók. Ma egy végtelen sik mező. amely épp oly lehetetlen, mint a szikla­ormok, de ahonnan nem lehet lejönni. Igy az emb-r. abban a pillanatban, mikor ugy rémlett, hogy el van csigázva, hogy el vau puhulva a jóléttől és a civilizáció bűneitől, mikor a legbol­dogabb volt és szükségképpen a legönzöbb is, mikor kevés a hite és hiába keresett uj eszményt és mikor egyáltalában nem látszott képesnek arra, hogy leiáldozza magát egy eszméért, hirtelen soha nem látott veszély meredt elébe. És ne — Miniszteri biztosok. A vallás és köz­oktatásügyi minisztert ininisziszteri biztosi minő­ségben a pápai ref. tanítónőképző intézet vizs­gáin Vértesy Gyula dr. kir. tanfelügyelő, az ir­galmas nővérek pápai tanitóuüképzöjében Papp Sándor nyug. kir. tanfelügyelő, az állami tanító­képző intézetben pedig az újpesti kir. tanfel­ügyelő lógja képviselni. — Városunk es Wen nos Jenő halála. Városunk polgármestere a mult heti tanácsülés­ben jelentette be, hogy "Wenues Jenő udvari ta­nácsos, Győr város érdemekben gazdag polgár­mestere április hó 27-éu elhunyt. A városi ta­nács a legmélyebb részvéttel vette tudomásul a gyászhírt ós jegyzőkönyvileg reudelte megörökí­teni, hogy Pápa városa, mint szomszéd város Győr szab. kir. város közönségének és tanácsá­nak gyászában teljes mértékben osztozik s a pó­tolhatatlan veszteség lelett szívből jövő, őszinte, igaz részvétét nyilvánította. — Kitüntetés. Őfelsége a király septi­baconi Toókos Gyula, a 7. honvédhuszárezred­ben létszám fölött vezetett, vezérkarhoz beosz­tott századosnak az ellenség előtt tanúsított vi­téz magatartása elismeréséül a hadi diszitményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adományozta. — Menetszázad. Csütörtökön este 7 óra­kor megint egy menetszázad — augusztus óta ki tudja, hányadik? — indult a harctérre vitéz honvédhuszárjainkból. Kilenc hónapja elmúlt már annak, hogy az első századokat búcsúztattuk, mennyi rengeteg vér, tengernyi könny ömlött már azóta! De azért huszárjaink époly virágosak vagy tán még virágosabbak voltak, mint _ hó­nappal ezelőtt, époly jókedvűek, ép ugy daloltak, a cigány épugy muzsikált, mikor a vonat a ren­geteg nép üdvrivalgásai közben elvitte őket messze: muszkakergetökül. Isten áldja, Isten hozza őket! — A hadbavonultak családjainak ál­lami segélyezése. A veszprémi m. kir. pénzügy­igazgatóság a lapokban utalta ki az államsegélyt 85 olyan családnak, melyeknek családtentartója március hó 15-éu vonult be a katonasághoz. A 85 család államsegélye folyó évi július hó l-ig 10437 korona 14 fillért tesz ki. — Befejezték a rekvirálást Pápa város területén a gabona és lisztrekvirálási munkála­tok teljesen befejezést nyertek és erről a ható­ság jelentést tett ugy a földinivelésügyi minisz­ternek, mint a főispánnak. A gabona és liszt át­vétele a miniszteri meghízott által foganatban van s az eddigi átvételt csak a zsákok hiánya gátolta. — A kórházvonatok jégszükséglete. A magyar államvasutak pápai főnöksége meg­kereste a városi tanácsot, hogy utasítsa a jég­gyár kezelöségét, hogy a melegebb idő beálltá­val a katonai kórházvonatok jégszükségletóuek kielégítésére utalványok előzetes bemutatása nél­kül is szolgáltasson ki jeget. A tanács utasította a városi állatorvost, hogy az állomásfőnökség kérelmére elismervény ellenében adjon ki jeget s a kiadott jégmennyiségről vezesseu nyilván­tartást. — A színészek és a háború Az orszá­gos szinészegyesület tagjai közül ez idő szerint in teljesítenek katonai szolgálatot. — Füsttolen nap. A Pápai Leányegye­sülethez fordult az Auguszta alap vezetősége azon kérelemmel, hogy rendezze Pápáu májas 1-én a „Füstteler. nap"-ot. Az Auguszta-alap a befolyt jövedelmet a Rokkant katonák segélye­zésére fordítja. — Ezen humánus célra eszközölt gyűjtést a legnagyobb készséggel vállalta a Leány­egylet vezetősége. Azonban a Jótékony Nőegylet már korábban megiuditotta az akciót május 2­ára egy utcai gyűjtéshez. A Leányegylet elnök­sége nem akarta keresztezni a Nőegylet ezen nemes akcióját, hogy 1-én elébe vágjon egy gyűjtéssel — sőt teljes buzgalommal vett részt a gyűjtésben — igy a „Füsttelen nap"-ot pün­kösd napjain tartja. Csakis a központból érke­zett jelvények vagy sajátkezű aláírás ellenében szabad pénzt elfogadni. Kariovit z Adolf .ur 20 K-ás arannyal váltotta meg a „Füsttelen Nap" adóját. Nemesszívü adományáért fogadja hálás köszönetünket A Leányegylet elnöksége. — Városi liszt kapható: a keresztény fogyasztási szövetkezetben és Luuzer Mórnál, továbbá Fleischer Géza. Koritschoner József, Koritschoner Adolf, Puchinger József és Szűcs Lajos üzlethelyiségeiben. - • Ez utóbbi helyisé­gekben az elárusitás ideje: délelőtt fél 7—12 ós délután 3—4 óráig. — Gyuratz Ferenc dunántúli ág. ev. i püspök —i mint annak idején megírtuk— a nia­I gyar nyelv tanítása körül legjobb eredményt el­i ért megyebeli tanító megjutalmazására 20 K-t l küldött a veszprémi kir. tanfelügyelőnek, aki a jutalmat Baor Margit volt akai, most tündér­majori tanítónőnek itólte oda. — A Tapolca elfogása. A városi tanács a rendőrkapitány javaslatára a Tapolca vizfogá­sának idejét folyó évi május hó 22-ének délután G órájában, megeresztésónek idejét pedig május hó 29-ónek délutáni 0 órájában állapította meg. Egyben felhívta a partbirtokosokat, hogy a viz­fogás ideje alatt gondoskodjanak a Tapolca med­rének kitisztogattatásáról. — A vak katonák segélyalapja javára báró Hornig Károly veszprémi bibomok-püspök dr. Grosz Emil egyetemi tanár kezeihez 5000 koronát juttatott. — Hogy kell sütni a kenyeret P A vá­rosi lisztből a következő szabályok betartása mel­lett lehet jó kenyeret sütni: A kevert kenyér­lisztet nem szabad forró vízzel leforrázui. Nem szabad a kenyértésztába sok burgonyát beletenni, legfeljebb 4 kiló kenyérliszthez fél kiló főtt bur­gonyát lehet venni. Nem szabad a kenyértésztát lágyra hagyni, jól ki kell dolgozni és nagyon vigyázni kell arra, hogy a tészta nagyon meg ne keljen, mert különben keserű lesz a kenyér és darabokra válik szét. Nem szabad nagy kenyeret sütni legcélszerűbb 3-4 kilós kenyér sütése, mert nagyobb kenyeret a pék kemence nem süt át. Nem szabad a kenyeret a sütés napján telszegni, hanem legfeljebb 1 nap múlva. — Nincs ragályos állatbetegség. A vá­rosi állatorvos a tanács legutóbbi ülésén bejelen­tette, hogy az 1915. március 25-én tartott lóosz­tályozás alkalmával a tavaszi lószemlét is meg­tartotta és ez alkalommal meggyőződést szerzett, hogy a Pápa város területén levő lovak között semmiféle ragályos betegség nincs. — A baromflüzérek ellen. A városi ta­nács utasitotta a rendőrkapitányt, hogy a kihá­gási uton több ízben büntetett baromfikereske­dők neveit terjessze a tanács elé, amely ezeket a piac területéről ki fogja tiltani. Ezzel kapcso­latban ismételten megállapíthatjuk, hogy a ba­romfikereskedöknek a falukon folytatott üzelmei ma is szünet nélkül folynak. Ugy látszik, a ha­tóság tehetetlen velük szemben. Pedig e rendkí­vüli időkben gondoskodni kellene — és ha a ha­tóság akarna, tudna is gondoskodni — rendkí­vüli eszközükről, amelyekkel meg lehetne aka­dályozni a húsnak ily módon való mesterséges megdrágítását. — A Balatoni Szövetsog gyűlése. A Balatoni Szövetség a napokban tartotta közgyü­lését Budapesten. A közgyűlést Batthyány Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom