Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915
1915-12-05
PAPAI LAPOK Pápa varoB hatóságának és több pápai s pápa--. 1 doki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasai-nap. Szerkesztőség es kiadóhivatal : Gotdberg Ovula papirkeroskedése, Kő-tér lí3-ik szám. Telefon 112 szám FelelSs szerkesztő és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. KlSflzetésok és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendSk. A i-p ára : egész évre kor., félévre 6 k., negyedévre 3, Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kijyes szám ára I!Ü lill. ott is, előadások, vitatások, pénzgyüjtés stb. mutatja az actio megindítását. .Jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy városunk lakói is kiveszik részüket. liőhin Ignácz polgártársunk, nemes szivének, sugallatát követte, midőn polgármesterünknek megtette már ismertetett ajánlatát, hogy boldogult fia emlékére alapítvány t tesz, egy rokkantak cihrlywsére molgééó mrnhely céljaira. Köszönet, hála neki, az ő nemeslelkü alapítványa indítja meg azon lavinát mely nem rombolni, hanem alkotni fog! Az első lépést továbbiak fogjak követni: lelki szemeim előtt áll egy alkotás, melynek keletkezéséhez a város lakosságának minden rétege hozzájárul. Ez panteonja lesz Papa hőseinek, díszterme a holtak emlékének kegyeletét szolgálja, munkatermei a rokkantaknak kenyeret adnak, lakosztályai az árvák otthona, igy legyen! A gyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: Hétfőn délttláo nagyarányú actio indult meg városunkban: bizottság ült össze, hadi rokkantak és árvák menházának alapítására. A bizottság tagjai a következő urak: Mészáros Károly, Gyurátz Eereuc, Tar Gyula, Teli Anasztáz, Kristóííy Gyula. Baldauf Gusztáv, Jilek Férem-, Blau Henrik, Böhm Ignác, Böhm Samu, Ripoch Vilmos, dr. Ballá Róbert, dr. Iloffuer Sándor, dr. Rosenthal József. A mozgalom alapját Böhm Ignác vetette meg, ki a mult héten polgármesterünknek tudomására hozta, hogy a harctéren elesett fia emlékére kis épületet emelne, melyben több keresetképtelen hadi rokkant otthont találna. A megalakult bizottság ezen alapon továbbmenve, nagyarányú menház felépítését tervezi, mely egyrész hadi rokkantaknak otthont, de kenyeret is juttatna, másrészt hadi árvák ellátását és nevelését biztosítaná. A gyűlést hatásos beszéddel dr. Rosenthal nyitotta meg s felkérte Böhm Ignácot szándékának előterjesztésére. Böhm előadta, hogy boldogult fia halála előtt bajtársai utján kérette szüleit, hogy holttestét hozzák haza. Ezt azonban az akkori körülmények meg akadályozták. Hogy a boldogult emléke mégis fennmaradjon, a szomorú atya alanak meg kell édesíteni az ünnepi estét. Gondoljunk katonáinkra és szerezzünk nekik nagy ós szép karácsonyi ünnepet. A magyar társadalom — ki kell jelentenünk — sokszorosan bebizonyijtotta, hogy nem kell figyelmeztetni, nem kell presszionálni, saját kezdeméjnyezóséből, saját jószivére hallgatva ;reudelkezósére áll minden jótékouycólu [mozgalomnak, részt vesz minden segitö [akcióban. De most larácsony előtt tizjszeres kötelessége mindenkinek megj tenni azt, hogy rendelkezésre bocsát [mindent, ami tőle telik, hogy katonáinkínak szép karácsonyi estéjük legyen. ;Ne legyen egy oly magyar katona sem, jaki ne érezze, hogy valaki odahaza |gondol rá, hogy az itthonmaradottak hálájukat legalább kismértékben igyeikéznek leróni iránt?, aki saját testével, lelkével és vérével őrködik a magyar hazán. F.bből a karácsonyi estéből fogják meríteni katonáink azt az erőt, amely I végső diadalhoz kell és amely arra szükséges, hogy a jövő karácsonyt mái valóban körünkben ünnepelhessék meg Hadi rokkantak és árvák menháza. Megnyitó beszéd az alapító bizottságnak 1915. november 29 én tartott gyűlésén. Mélyen tisztelt Uraim! A most folyó háborúnak, bár reméljük, hogy győztesen fogjuk befejezni, feltétlen vesztesei is vannak : azon szerencsétlenek, kik roncsolt testtel hagyták el a harcmezőt, s azok, kik a harcban kenyérkeresőjüket vesztették el. Minkettőjükről gondoskodni az államnak volna * kötelessége, ámde a szerencsétlenek nagyszáma, s a háboru okozta óriási költségek kamatositása lehetetlenné teszi, hogy az állam oly mértékben gondoskodhassék róluk, mind az kötelessége volna. A társadalom kötelessége lesz tehát pótolni az állani segélyzését, együttműködni hogy a rokkantak a lehetőség szerint újra beolvadjanak a társadalom hasznos tagjai sorába, az árvák pedig neveltessenek, oktattassanak, hisz ők részét kiveszik a jövő Magyarországnak. A társadalom e feladatát vállalja is. Szerte az országban, itt is, Katonáink karácsonya. A második háborús karácsony ünnepe következik el reánk néhány nap múlva. A második karácsonyt fogjuk itthon ünnepelni és e második karácsonyon is gondolataink messze fognak szállni, tul ez ország határán, messze kopár földekre, ahol őrt áll a haza fiatalsága, a haza ereje, ahol ércfalat tdkot fiaink melle és véd bennünket, akik itthonmaradtunk. i\. mult évi karáesony szomorú, minden eddiginél szomorúbb karicsony volt. Menekült hazánkfiai töltötték meg a főváros és a nagy vidéki városok utcáit, fiaink vérrel öntözték a Kárpátok lejtőit és e vérfolyammal állották el az oroszok útját. Tudtuk, meg voltunk győződve arról, hogy a Kárpátok valóban őrei lesznek a nagy magyar alföldnek és a magyar hazát nem lógják kozákhordák lovai legázolni, de mégis, mégis bizo nyos remegés fogta el lelkünket, amikor a hivatalos jelentésekben napról napra magyar nevekkel, magyar városokkal találkoztunk, amelyek mind harcterekké változtak, amelyeken pusztított, tombolt a háboru minden réme és veszélye. Es mégis megünnepeltük a karácsonyt. Kissé összébb bujtunk, kissé hallkabban beszéltünk és minden más karácsonynál többet gondoltunk az eljövendő karácsonyokra. Hű katonáinknak és erős szövetségeseinknek köszönhetjük, hogy az idei karácsonyt örömteljes, diadalittas szívvel ünnepelhetjük. Nem kell elsorolnunk ismét azokat a változásokat, amelyek a mult karácsony óta történtek, mindnyájunk elméjében és szivében aranybetükkel van az felírva. Csak arra akarjuk most. karácsony előtt néhány nappal figyelmeztetni közönségünket, csak arra akarjuk felhívni minden magyar figyelmét, hogy kiknek köszönhetjük ezt a nagy eredményt, ezt a nagy megkönnyebbülést, a végleges győzelem bizonyságát. Csak katonáinknak, akik igaz hazaszeretettel bizonyították be, hogy mire képes a magyar vitézség. Amikor megkezdődnek a karáesnny i gondok, akkor ne magunkra goudoljunk elsősorban, hanem katonáinkra, az apákra fiukra, akik künn küzdenek a távoli harcmezőkön. Nekünk, akik itthon vagyunk, elég karácsonyi ajándék már az is, hogy itthon lehetünk, de katonáink-