Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-11-28

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s papa-vidoki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereakedéae, Főtér 23-ik szám. Telefon. 112 szám Felelßs nzerkesztö és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Klöfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre IS kor., félévro 6 k., negyedévre 3. Nyilt-tér soronként 40 liilér. — Kgyes szám ára 30 1111. A milliárdok harca. Valamikor régen, egy szép augus: tusi délelőttön egy előkelő angol u nadrágzsebébe mélyeszteti kézzel a: mondta, hogy habom kell neki. Tői az ő szavától függött minden. A bék> Európa békés fejlődésének lehetőségi illetve a háboru, a pusztulás, a vérpi tak, ós ezrek szomorúsága, fájdalmi Neki a háboru kellett. Es meg is mondti hogy miért megy bele könnyű szivv< a háborúba. Mert csak győztesen k« rülhet ki belőle. Páholyból fogja végi nézni az angol nemzet, miképen mai óangolja szét egymást Európa több népei, páholyból fogja nézni és ahc kinyilik egy száj, amely elégedette mer vele lenni, ezt a szájat betömi majd arannyal. Mert hiszen pénz vai elég, és a háborút az nyeri meg, ak nek az utolsó ezüst golyó van a rat tárában. Ez pedig nem lehet más csa Anglia. Hát ugy látszik, hogy lehet má valaki is. Ma már Anglia bárhogy vc nakodik is, kénytelen kiszállni a pc' holyból. A jegye máshova szól. A föld szintre, vagy talán még oda sem. Mos már általános védkötelezettség, kényszer sorozás — tehát olyan szavak, amelye ket Angliában ki sem volt szabad ej teni, mindennaposokká lettek. De az utolsó ezüstgolyó glóriái fénye is mintha kezdene elhomályosulni Igaza volt Greynek, ezt el kel ismernünk, a háboru végére az utolsc ezüstgolyó nagyon nagy hatással, talár döntő befolyással lesz és Anglia mégis vagy talán éppen azért fogja elveszteti a világháborút. Ma már Anglia Amerikában keres kölcsönt, kapni azonban már nem kap de a pénzértéke is alacsonyabban áll mint bármikor. Nálunk és Németország ban pedig — ugy-e nem kell mondanunk — semmiféle felelős tényezőnek nem jut eszébe, hogy bárhol külföldön keressen kölcsönt. Mi azt hittük, talán első napokban igy is emlegettük, hogy a világháború a milliók harca lesz. És ime, most kiderül, hogy nem a milliók, hanem a milliárdok harca. És ahogy a milliók, amelyek mint kiderült kisebbrangu tényezők, a túlsó oldalon voltak nagyobb számban, ugy a milliárdok ugylátszik minden nemzetgazdasági tudomány és megállapítás ellenére is minálunk állnak nagyobb mértékben rendelkezésre. Legalább ezt bizonyítja a harmadik német hadikölcsön és a most lezáródod - harmadik osztrák-magyar hadikölcsön. , Olyan összegeket eredményeztek ezek 1 a kölcsönök, amelyekre csak az szái mithatott, aki a szövetséges népek áli dozatkészségét, hazaszeretetét egészen közelről ismerte. Az entente tagjai tehát • seinmiesetre sem. De valószínűleg nem számítottak ) erre a semleges államok sem, amelyek I egy része semlegességében is inkább • az ententehoz húzott, mint hozzánk. Most azonban hadseregeink olyan • valóban korszakalkotó sikereket aratlak i az utóbbi időben az egész vonalon, hogy ezek a sikerek és hadikölcsöneink nagyszerű eredménye, ugy a semlegesek véleményét, mint a tartózkodók 'szimpátiáját, valamint a végső győzelem napját felénk fordították. Az entente utolsó ezüstgolyója már • guruiúfélben \mi és ha az is elgurul, ahogy az entente katonai és tüzérségi Í fölénye már régen elgurult, akkor kö• vetkezik a'béke napja. Mackensen Ágoston. A szerbiai offenzíva és balkán győzelmeink Mackensen tábornagy nevéhez fűződnek. A háborúnak erről a nagy hőséről Berlinben most egy igen érdekes könyv jelent meg, amely Mackensen életével és egyéniségével foglalkozik. Meg tudjuk ebből a könyvből, hogy Mackensen, aki 1849. december 6-án született, tulajdonképpen a gazdálkodói pályára készült. Mikor azonban az 1870-71-es porosz francia háboru kitört, Mackensen, mint a halálfejes huszárezred önkéntese a harctérre került, ahol rövid időn belül megszerezte a vaskeresztet és a hadnagyi kitüntetést. A háboru után Mackensen ismét visszatért polgári foglalkozásához és tanulmányait 1873-ban be is fejezte. Ugyanebben az évben mint tartalékos hadnagy végig csinálta első gyakorlatát a mikor ezredese felszólította, hogy aktiváltassa magát. Mackensen eleget tett e kérésnek és 1873. május 13-án megkezdte aktiv katonai szolgálatát. Úgyszólván katonáskodásnak első percétől kezdve kitűnt, hogy a gondviselés is hadi pályára szánta, mert kiváló tulajdonságai alapján rohamosan haladt előre. Különösen feltűnő volt ezek sorában rendkívüli emlékezőtehetsége. Igy történhetett azutáu, hogy bár soha jólétében semmiféle katonai nevelőintézet növendéke nem volt, sőt még a \ hadi iskolát sem végezte el, már 1877-ben ja nagy vezérkarhoz való behívásra fájlalták méltónak, hova azonban tényleg csak három év múlva rendelték be, 'mivel akkori alacsonj

r katonai rangfokozata miatt még nem lehetett vezérI kari tiszt. És ettől kezdve egvmást köivették életében a katonai kitüntetések .1 1893-ban Mackensen már annak az ezrednek a parancsnoka, amelynél egyíkor mint önkéntes szolgáll. De e két |időpont közé temérdek munka esik. Mint ezredparancsnok, igen *;ok érdemet szerzett s bár szigorú katona, nem feledkezik meg tisztjeinek és a legénységnek kényelméről sem. Egyebek közt az ő saját tervei szerint készült a hires langfurthi huszártiszti kaszinó, melynek nincsen párja egész Németországban. A tisztekkel szemben szigorú, do jóindulatú parancsnok. Egyáltalában nem dohányzik. Ennek oka az, hogy mikor egy izben az 1870-71-iki háboru alkalmával egy fontos jelentéssel valamelyik csapat vezérkarhoz küldték, hol a fárasztó lovaglása után megérkezve jelentést akart tenni, a tisztek elsősorban nem a jelentésre voltak kíváncsiak, hanem mindenekelőtt azt kérdezték tőle, hogy tud-e nekik szivart adni? Ez anynyira leverő hatást gyakorolt rá, hogy soha sem gyújt rá. A rövid ideig tartó táncot viszont kedveli, mert azt tartja, hogy a lovaglás és a tánc az izmokat erősiti. Vilmos császár 1898-ban szárnysegédévé nevezte ki és Berlinbe rendelte. A rákövetkező évben megkapta a nemességet és ála suite szolgálattevő tábornokká lépett elő. Két év múlva pedig a két testőrhuszárezred egyesítéséből létesített dandár parancsnoka lett mint tábornok. Mint a császár szárnysegédje, Maíkensen természetesen elkísérte fejelelmi urát 17 évvel ezelőtt a szentföldi ítra és Norvégiába is. Katonai pályája izonban ezzel még nem érte el tetőpontját, mert 1908-ban lovassági táboriokká és a XVII. hadtest parancsnokává épett elő. Ez a hadtest, mely a Viszula mellett állt őrt, háborúban igen öntos feladatokra volt hivatva s ezért slsőrangu hadvezért kellett élére állítani. Mackensen érezve nagy felelőségét, igyekezett is azt kiválóan harckésszé tenni. E tekintetben nem ismert fáradságot, iengeteget utazott például, hogy szem-