Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-10-31

PAPAI LAPOK -.Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. $*Ít' minden vasárnap. Szerkesztőséé, és kiadóhivatal: Goldberg Oywla papirkereskedése, Kő-tér üíí-ik szám. Telefest 1X2 szám Felelős szerkesztő és luptnlajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiudóhivataláhos küldendők. A lap ára : egész ővro II kor., félévre G k., negyedévre 3. Nyilt-tór soronként 40 lillér. — Egyes szám ára BO üli. Halottak napja háborúban. A lest megsemmisülése Íölött diadalmaskodik • halhatatlan lélek. A nyugalom kertjének kapuján díszeleg a szent igéretszó: „Feltámadunk!" S amikor szivetszaggató bucsut veszünk szemét leliunyt kedvesünktől, amikor megszűnik a remény, hogy a földön még egyszer viszontláthassuk az elköltözöttet, akin annyi meleg szeretettel csüngtünk: vigaszt csak a hittől remélhetünk, attól a hiltől, hogy boldogabb honban fogunk találkozni azial, akitől annyi fájdalommal kényszerültünk válni. Csendes temető, múlásnak otthona, áhítatunk zarándok helye: mily szép az enyészet homor költészete. Csendes, nyugalmas, békességes temető, menynyire megnagyobbodtál egy esztendő alatt! Európa minden világlápul harci zaj, közbül meg halotti csend. Messze a hazai rögtől, idegen földön, oh mily sok vitéz alussza örök álmát! Halottak napján emlékezzünk meg róluk hálás kegyelettel, — róluk, kik szivük meleg vérével pecsételték meg hazájuk iránti hűségüket, — róluk, akik egy nagy, egy dicső eszmének : a hazaszeretetnek áltlozták ifjú, reményteljes életülot. Sajog a szivünk, ha megszámláljuk az elveszetteket, kiket gyászolnuuk kell! Gyászolnunk egy álnok had, egy összeesküvő banda gonoszsága miatt. De vau igazság! Halottak napján készül az elvetemedett pereputy szemfedője. Zűrzavar, gyámoltalanság kapott lábra az antant országaiban és a megrökönyödés abban az arányban nő, amint napról-} napra bizonyosabbá válik az összeomlás a Balkánon. Az ántánt parlamentjeiben és sajtójában a jövőért való aggodalom valóságos orgiákat ül. Kormányok veszedelmesen inognak, miniszterek gyanúsan megbetegednek. Csúf, kellemetlen szél fúj ós az ántánt pipogya államférfiúi sorra mind meghűlnek: egyiknek megfájdul a szeme, amin előbb sem látott tisztán, másik a dardanellai ködtől inlluenzát kap. harmadiknak annyirra forr a feje, hogy sietve ki kell tenni a szűrét friss levegőre, — a földrengések hazájában pedig a legpoetikusabb meteorólgiai sem lehet elérni, hogy a föld ne inogjon a miniszterek lábai alatt. Bevonulók részére Ugy látszik. ínég a szél is az igazság léié fordul: oclatér az igazság, ahonnan a gazság elindult. A világkavarodás, mely a Balkánon kezdődött, ismét viszszatér ebbe a szélcsapta zugolyba, s az antant vezetői épp ugy buknak el, mint egymásután dőltek össze az orosz várak. Miglen magyar-osztrák, német és bolgár szövetséges seregek haláldöfést mérnek a királygyilko-okra, az ántánt nagy kétségbeesésébe!' uj vezérlérfiakat készül kiállítani a porondra. Meg fogják-e keresni, meg fogják-e találni ezek az uj emberek azt az utat, mely az ántánt nemzeteit a nagy bajból kivezetheti P Mert bizony nagy a baj. Halottak napján temetőhöz hasonlít az antant helyzete. Angliában kipkedés-kapkodás. Mind komolyabbá válik az aggodalom amiatt a veszedelem miatt, mely Indiát és Egyiptomot fenyegeti. Franciaország kénytelen beszüntetni offenzíváját, melylyel semmi eredményt sem ért el. Szerbia immár alig kerülheti el katasztrófáját. iv négyesszövetség diplomáciája vereséget szenvedett a Balkánon. Oroszország csüggedt vereségei és veszteségei miatt. Olaszország hűtlenségére méltó büntetés vár. És hiába folyik tengernyi vér a Düna és az Isonzó mellett, a (ihampag^ neban és a Morava völgyében. Az antant vezérpolitikusai még azzal sem vigasztalótihatnak, hogy országaik valami váratlan, elkerülhetetlen csapásnak estek áldozatul. Országaiknak semmi j bántódásuk nem lett volna, ha békében hagyták volna szomszédaikat, akiknek legideálisabb kincse a béke volt és az is fog maradni, még győzelmük után is. Halottak napján elhantoljuk az antant izgága okvetlenkedésél és örömünnepet ülünk, hogy feltámadt az igazság! A nagy drágaság. Ki hitte volna még egy-két év előtt, hogy egyes cikkek, legfőképpen az élelmiszerek árai oly rettenetes magasságot érjenek el, mint aminő most sújtja) a fogyasztókat. Ha ezelőtt néhány fillérrel emelkedtek az árak, a közönség nem fogj'ott ki a panaszbél. „ Rémséges "-nek nevezték akkor a drágaságot és nem is sejtették, hogy az a mostani drágasághoz viszonyítva valóságos kismiska. Hiszen az előbbi „drágaság" árai 2—800, sőt 400 százalékkal is emelkdtek. Persze, hogy most a közönség még jobban panaszkodik és keresi a nagy drágaság okait. Nem sokat keres, hamar megtalálja: mindennek okai a haszontalan élelmiszeruzsorások. Vizsgáljuk meg egyszer higgadtan ezt a súlyos vadat! Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az élelmiszerek drágulásának közvetlen oka a háború. A katonaság élelmezése rendkívül sok élelmiszert von el a polgári közforgalomból, a termelés megcsappan és a háborús mozgalmak közt lehetetlen elkerülni, hogy sok élelmiszer teljesen el ne vesszen. Az élelmiszerekben különösen a húsban, a katonaság fokozott húsfogyasztása következtében — hiányok állanak be, aminek szükségszerű következményekép az áraik felszöknek. Csatlakozik ehhez még egy fontos körülmény, melyről a felületesen Ítélők — sajnos, a közönség nagyobb része teljesen megfeledkeznek. Ez a pénz értékének csökkenése, melyet háború idején a leggazdagabb állam sem tud elkerülni. Kevesebb értékű pénzért csak kevesebb árut lehet kapni, inásszóval: drágább lesz az áru. Mindezek a háború természetes árIrágitó következményei, amiket mesterséges uton bűnös üzérek fokoznak. 3 az az. ami méltán felháborítja a fogyasztókat. Természetesen mindenki hajlandó nagasabb árakat fizetni, ha belátja, hogy ízeket a háború indokolja. De meg kell győződve lennünk arról, hogy a drágatagot a háborít, nem pedig lelketlen izérek körmönfont kapzsisága okozza, mii által felesleges megszorításokra kényszerítenek bennünket. Szívesen nélkülözünk, ha a hazáért kell nélkülöztünk, de nem akarjuk magunkat nélkiiözéseknek alávetni, csak azért, hogy iz uzsorások szűk köreinek zsebeit péuz:el tömjük. A cukor, a burgonya, a rizs