Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-10-10

PÁ PA I LAPOK Pápa varos hatóságának és több pápai s papa-' .dek 1 egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Oywla papirkereskedése, Kő-tér 98-ik szám. Telefoxi 112 száza. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából küldendők. \ A lap ára : egész évre l'J kor., íélóvre 6 k.. negyedévre 3. I Nyilt-tér soronként 40 íillér. — ISgyos szám ára M tili. A Balkán. Ha elgondoljuk, bogy az a világokat megrendítő háboru, mely földünket ma véres leplével beborítja honnét indult ki, konstatálhatjuk, hogy a legvégső kezdőpont a Balkán volt. A két nagy balkáni háborúban kellett már az európai nagyhatalmaknak, különösen Ausztria-Magyarországnak és Oroszországnak szint vallania és e színvallás természetesen a két állam között már akkor bizonyos feszültséget idézett elő. Ez a feszültség, amelyet a Balkán ügyeiből származó érdekellentét idézett elő, — hosszú évekik lappangott és a diplomaták hiába igyekeztek az ellentéteket kiegyenlíteni és feszültséget tompítani, nem sikerült. Mikor azután a szerb narodnisták mozgalma a mi trónusunkig felcsapott, kirobbant az ellentét teljes vehemenciával. Egyik napról a másikra élő értékből értéktelen papirossávált minden szerződés, elröpültek, eltűntek a szavak és teljes káosszá vált az addig rendben szervezetten élt Európa. A Balkánról repült el a tüzcsóva, mely lángba borította egész Európát és a balkáni népek eddig valósággal páholyból nézték az eseményeket. Most — ugy látszik, sőt talán e sorok megjelenésekor már bizonyossá válik, hogy — a kiszámíthatatlan pályájú tüzcsóva visszaszáll a Balkánra. A Balkán már füstölög és rövid idő kérdése, mikor gyul lángra. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a Balkán lángralobbanása döntő befolyással legyen az egész világháború sorsára. Pedig a helyzet mégis ez. A világháborúban eddig taktikai és stratégiai sikerek, valamint az elfoglalt területek nagysága szerint a központi hatalmak vannak előnyben, az entente hatalmai azonban még mindig reménykednek a mi kifáradásunkban és abban, hogy végezetül a Dardanellákat mégis elfoglalják. Ha azonban most a Balkánon alakuló félben lévő helyzet végezetül is meggyőzi az ententehatalmakat, hogy a Dardanellák forszirozása hiábavaló fáradság, mert a tengerszorosok elfoglalása olyan határvéd mellett, amilyent a törököknek egy uj balkáni háboru nyújthatna és biztositana, teljes lehetetlenség. Ha pedig ezt az enlente belátja, be kell látnia azt is, hogy nem győzhet. A mostani nyugati offenzíva azt mutatja, hogy az entente a nyugati harctéren egyebet nem érhet el, mint véres és súlyos veszteségeket, anélkül, hogy a németeket bárhonnét is végeredményeden kiszoríthatná. A keleti harctéren az előnyomulás lassú, de kitartó és céltudatos, ugy, hogy az oroszok minden ellenállási próbálkozása és ellentámadása eredménytelenül összeomlik. A döntést tehát most főleg az enteilt keresi a Balkánon. Visszaszállt a tüzes csóva oda, ahonnan elrepült es ezzel, ugy látszik, elérkeztünk a háboru utolsó fázisához. Hogy ez az utolsó fázis meddig tarthat, mit hozhat és mit eredményezhet, azt természetesen senki sem tudja, de ha az előjelek nem cs altiak, mint ahogy eddig sem csaltak soha — csakis a mi végső, döntő nagy győzelmünket. Vizáradás a felsővárosban. A szombatról vasárnapra virradó éjszakai felhőszakadás következtében a Tapolca és Bakonyér több helyen kilépett medréből és elöntötte a felsővárosnak a Kisfaludy utcán tul levő területét. Valóságos pánik vett erőt ezen vidék lakóin s minthogy tényleg százak vagyonáról és nyugalmáról van szó, érdemesnek tartjuk egész terjedelmében közölni a városi főmérnöknek az áradásra vonatkozó jelentését, a mely megjelöli azokat a módozatokat, amelyek segítségével a veszedelmes helyzeten segíteni s a további bajoknak elejét venni lehet. A főmérnöki jelentés itt következik: Október 2-ről 3-ra virradó éjjel felhőszakadásszerű csapadék volt városunkban és a Bakonyban. .'1-án reggel a Bakonyérpatak vize emelkedni kezdett és d. U. 1 órakor a szövőgyári szakaszon, a Polgár-féle Kisfaludy-utcai teleknél kiöntött és az ár elborította a Kisfaludy utcát, a Hunyadi utca egy részét, a Zápolya, Attila, Döbröntei és Bercsényi utcákat. Benyomult továbbá az Erzsébetligetbe azon a beton-átereszen, mely a vizet a jégpályáról van hivatva levezetni a Bakonyérbe. Kilépett medréből a Kishautai hegy alatt is és ellepte a Kluge—Csillag-féle réteket, a pápa—kisbéri törvényhatósági közúton átfolyva tért vissza a vámháznál az ott már leszabályozott mederbe. A szabályozott várkert—tisztviselőtelep—hódoskai szakaszon sehol sem lépett ki medréből. A Tapolca kiöntött a kis hantái malom előtt levő tahidnál és az Erzsébetligetben. Az ártereken szerzett tapasztalatok a következő sürgős intézkedéseket teszik szükségessé: 1. A Tapolcára vonatkozólag a két kiömlési szakaszon azonnal deszka és löldsáiicból part készítendő. 2. Hasonlóképen a Perutz-gyár területén és a Polgár-féle telek Bakonyérbalpartján azonnal part készítendő, hogy UJabbi kiömlésnek eleje vétessék. *d. A Bakonyér utcában a patak mindkét partja emelendő. 4. A jégpálya vizét keresztező átereszhez egy záró zsilip készítendő, hogy hasonló esetben az addig zárva tartható legyen, inig az ár elvonul. 5. Ugyanilyen záró zsilip készítendő a Kisfaludy-utca azon házánál, ahol az Erzsébetligeti vizek folynak le a Kisfaludy utcai földalatti cső vezetékbe, ahonnan nagy viz idején visszanyomul a Bakonyér vize a Fejes-féle telken az Erzsébetligetbe és a Hunyadi-utcai házakba. ti. Minél előbb szabályozandó a Bakonyér legalsó szakasza a Tapolcabeömléstől a Hungária gyárig, mert a most szabályozott felső szakaszon a viz gyorsan tud lefutni, az alsó szakaszon pedig feltorlódik és kiont. Ezek a főmérnök javaslatai, amelyekhez a magunk részéről csak anynyit füzünk hozzá, hogy ez intézkedések halasztást nem tűrő, sürgős foganatosítását egy egész város rész sok száz lakójának legeminensebb érdekei teszik parancsoló szükséggé, amely elől a városi hatóság semmi körülmények között sem zárkózhatik el. A közönséghez! A nemzeti megpróbáltatásnak e vérzivataros korszakában, amelynek reníetését esztendeié biriuk immár növekvő Bevonulók részére