Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-08-22

hogy Olaszország beavatkozása bizonytalan időre meghosszabbította a háborút... A béke, amely ugy látszott, hogy közeledik, távolodni látszik . . .* A római pápa ugy látja, hogy a béke, mely után ö is vágyakozik, melynek létrejöveteléért, mindent megkísérelt, nem közeledik, hanem távolodik. Lesújt ez a vélekedés! Egy egész esztendővel azután, hogy megindult a világrengető iörgetégnek rettenetes áradatja! Pedig ha pár hónappal ezelőtt már imádkostank a békéért, mennyivel több okunk van j erre az imádságra most. pár hónap utan. Okunk? Hiszen ép az a bökkenő, hogy a béke után áhítozó vágyakozás okai csak a lelkekben vannak meg, az emléket pedig az események egész ^ irtózatos rengetege lelógja a háboru szamára. „Elég volt már a szenvedésből, a pusztulásból, a milliók elveszteti siránkozó gyászból ;

u nyögik, sóhajtozzak, imádkozzak a leikek. „Még! nem jött el a béke ideje, mert még nem intéződtek el a háboru okai :* okoskodnak az elmék. Es tovább száguldoznak a háboru vad furiái. Angolok, franciák, esküdöznek, hogy még csak ezután jön a java ; hogy az ö erőik még csak ezután fognak igazán érvényesülni s büszke j önérzettel hirdetik, hogy addig le nem teszik a] fegyvert, amig ki nem vívják végleges gyözelműket, r.zalatt pedig verjük, oldozzuk az orosz hadsereget és se angolok, se franciák, se olaszok j egyetlea csatatéren se boldogulnak. Gyász és! kárhozat üli meg a világot. De azért a világ mintha belebolondult volna a saját maga tragikumába: egyre növeli, fokozza, mélyíti a maga gyászát és karhozatát. Ugy tolakodik az elmémbe a kórdós, hogy miért? De magamnak se merek erre a kérdésre felelni. Mert senki emberfia ma nem lehet ol}-an önhitt, hogy megbízzék a maga gyarló elméjében, amikor erről a kérdésről okoskodik. Elvégre is minden hadakozó nemzet a initga érdekeit és a maga érzelmei szemüvegén át nézi a dolgokat és lökép a maga dolgait. Honnan vegyem én a bátorságot ahhoz, hogy Ítéletet mondjak angolok, franciák, oroszok, olaszok, szerbek meg a többi velünk ellenséges állam és nemzet törekvéseiről? Az a rettenetes elfogultság, mely megvadította a lelkeket, mely keresztülgázolt hiteken, elveken és felfogásokon, mely vérbe, tűzve fojtott fönséges áramlatokat és nemes illúziókat, mely úrrá tette minden nemes érzés és szenvedély fölött a gyilkos gyűlöletet: lehetetlenné teszi a tisztánlátást és az okis bölcselkedést. Minden nemzetnek a saját maga fájdalma a legsajgóbb. Minden nemzet előtt a saját maga törekvése a legigazságosabb. Minden nemzet a maga vágyait és illúzióit tartja legbecsesebbeknek. És ezért nem is tudunk, nem is lehet a háboru okainak igazságai, vagy hazugságai által alkotott útvesztőben eligazodni. És ezért hagyom saját magam előtt is felelet nélkül azt a rettenetes nagy, szinte idomtalanul rejtélyes kérdést, hogy miért? Ámde más a béke kérdése, mert a béke minden jó emberre nézve áldásos, megszentelt jóság. A békére mindenkinek szabad törekednie, sőt kell érte fáradozni. Minél inkább szenvedjük at a háboru borzalmait, minél nagyobbra nő a háboru által okozott károk rémséges tömege: annál erösebben gyűlöljük meg a szenvedés és kárhozat forrását, a háborút és annál jobban, melegebben, szerelmesebben áhitozzuk a békét. Hiszen tulajdonképeu a háboru is .vsak azért van, hogy béke legyen; hiszen tulajdonképeu a háborúnak végső célja is csak a béke. Minden nagy háboru a maga tüzén égeti el a háborús szenvedélyeket a a maga tüzével edzi meg u békeszeretetet. Mindenkiben. A csatatereken egymást gyilkoló katonákban ép ugy, mint az idehaza gyászolókban éj ^zenvedökbeu. Nemcsak jogom van ahhoz, hogy a háboru legvadabb rémségei köz">t> diadalmak örömmámorában, vagy vereségek fölött érzett keservekben áhítozzam a béke után, hanem egyenesen lötelességem, hogy tegyek is érette, ha tehetek. • e hisz épp az a baj. hogy nem tehetek, együnk em tehet. Legföljebb hirdet hetem, hogy a háloru rossz, a béke pedig jó; legföljebb imád[ózhatok: oh áldásos, jóságos béke, jöjjön el a e országod! Ks szentül meg vagyok győződve, hogy bbau a több mint tucat államban, amely most háboru gyötrelmeit szenvedi s anuak a sziute aegszámlálhatatlau nemzetnek közhangulatában, íelyuek liai ott véreznek, pusztulnak a csataereken : mindenütt épp ugy lobog a béke után gö szent vágyakozás, mint az én lelkemben. Ws nem gyöngeség, ez nem a harcias virtusok íegfogyatkozása, hanem egyszerűen csak a uélülözött jónak megszerzése. Tudom ós mégurMU, hogy háborúskodnunk kell: végtelenül üszke vagyok nemzetem harcias erényeire ; tuom és megértem, hogy végig kell küzdenünk rettenetes harcot, de mégis kárhozatosuak tar3m s vallom a háboru megpróbáltatását. Gyüyörködüm szépségeiben, amikkel körülaggatjuk, rvemlek a sikereknek és diadaloknak, amikben u.I!I sohase lett volna ennyi részünk, ha nem sakadt volna ránk ez a háboru, de szeretnem, a a háborúskodó világ föleszmélne es azt monaná: Már elég volt • vérengzésből, fogjunk mberségesebb, szebb, produktivebb, tisztább luukahoz. Irigylem a semlegeseket. Nemcsak azért, tért nem háborúskodnak, hanem azért, hogy; gyeneseu akcióba léphetnének a békéért. Es yülölni tudom őket azért, hogy ínég sem tesik, hanem lesben állnak él varnak a prédára, tely majd nekik juthat a nagy osztozkodásuál. Már esztendeje, hogy a háboru tart. Ez latt az esztendő alatt mennyi békeremónység illadt bele keserű csalódásba. Oh pedig, hogy' apas/.k, i.it imk bele holmi kalendáriumi, meg >rmészeti terminusokba! Majd a tél véget vet háborúnak: no maid a tavasz, de az aratást lár békességben végezhetjük. Elmúlt minden jrminus, rettenetesnek maradt egy egész eszj

ndö. Es még mindig nem látjuk a borzalmak égét, jó Benedek pápa meg ugy látja, hogy a éke még távolodik. Immáron babonás félelemnél tartózkodom minden békejóslástól. Türjüuk s várjunk. Arra gondolok, hogy 18411-ben a ;alambok pálljanak ibékepárt) és a flamiugck tártjának (háboru-párt) nyilt versengése bizony gyöngítette a nemzet erejét. Hát most ne legyünk e galambok, se flamingók. De őszinték lehetüuk •a őszintén meg is mondhatjuk, hogy vágyva ágyakozuuk a béke után. Szatmári Mór. VEGYES HinEL — A király Bzületesnapja. Augusztus 18-át a magyar nemzet ünneppé avatta, mikor s apostoli királyunk I. Ferenc József születéslapját ünnepli. Minden évben lelkesen ünnepelte i nemzet ezt a napot, de az idén különös gonial, szeretettel éa örömmel készült hozzá, hogy ') felségének a 85-ik születés napját méltóan fényesre emelje. A koronás királyuuk születésnapját városunk közönsége is megünnepelte. A házak zászlódiszt öltöttek és a plébániatemplomban ünnepi istentisztelet volt. Az ünnepi misét Kriszt Jenő esperes távollétében Németh Imre káplán celebrálta fényes segédlettel, amelyen a helyőrség tisztikara és városunk összes hatóságai képviselve voltak. Délben a helyőrség tisztjei díszebédet rendeztek a tiszti étkezdében, ahol a tisztikaron kivül városunk összes hatóságai ii hivatalosak voltak. A diszebéden a szokásos pohárköszöntőt Szőke Bálint őrnagy állomásparancsnok mondotta a királyra, melyet a jelenlevők állva hallgattak végig és háromszoros éljeuzéssel ürítették ki poharukat ö felsége egészségére. — Drágasági pótlók. A tauács mult izombati üléséu foglalkozott a XI. és X. fizetési jsztályokbn sorozott tisztviselőknek drágasági pótlók iránti kérelmével, melyet mult heti számunkban ismertettünk. Elhatározta a tanács, íogy a kérelmet újból a képviselőtestület elé erjeszti, megállapítva annak a sürgős voltát, niutáu — mint a tanács határozata mondja — ,a tényleges drágaság következtében a tisztvitelök és alkalmazottak megélni és téli szükségetük egy részét biztosítani képtelenek." L'gyan•sak kimondta a tanács sürgősséget a városi lapidijaaok hasoutargyu kérelmére is. — A közélelmezési iroda a jövő év>en. Most már bizonyos, hogy a lakosság tullyomó részének liszttel való ellátásáról a városiak kell a jövő évben is gondoskodnia. Ez sok rodai és ellenőrzői munkát igényel, ezért szükége mutatkozott az élelmezési iroda további éuutartasáiiak, sőt kiegészítésének es ujjá szervezésének is. A városi közélelmezési bizottság egutóbbi ülésén a polgármester indítványára ilhatározta, hogy e célból szervez ügyelői állást M 35U0 K, 1 ellenőri állást 1200 K, 1 irodaónöki állást 1000 K fizetéssel, alkalmas azon;ivül egy irodavezetőt 3 K és 2 napidijast 2-2 v. napidíjjal. A bizottság felügyelővé Hajuócky iélát, ellenőrré Csillag Dezsőt és irodaföuökkó ^angráf Zsigmondot választotta meg. — Sorozás. Hétfőn, f. hó 23-tól kezdve . hó 26-ik lesz megtartva a 43-50 éves korig erjedő népfelkelők bemutató szemléje a Csatornaitcai állami óvodában. A be matató szemle a lövetkezö sorrendben lesz megtartva: Hétfőn, !3-án az 1872 és 1871 évi, kedden, 24-én az 870 ós 1869 évi, szerdán, 25-én az 1868 és 1867 iví, csütörtökön, 26-án az 1866 és 1865 évi zületésüek kerülnek népfelkelési bemutatásra, íatonai viszonyát igazoló okmányait mindenki ngye magával és azt a bizottságnak mutassa be. ^ bemutató szemle mindenkor reggel léi 8 óra:or veszi kezdetét. — A hazáért! Pénteken délután eltemetük Hajnóczky Dezsőt. Elsiratni már régen elsirattuk, akkor, mikor május havában elérkezett liozzánk és mély fájdalomba bontotta lelkünket liösi halálának könnyeket fakasztó gyászhire. Azóta ott pihent ilju teste idegen ország vóriztatta földjében. Most hazahozta a szülői és lest véri szeretet. Hogyha már a zord végzet kegyetlen rendelése folytán uem ölelhetik keblükre többet a kedves ifjút, legalább fogadja imájába és nyújtson neki örök pihenő helyet az a drága anyaföld, amely majdan a mi testünket is magába fogja zárni s melyért annyi derék magyar fiu drága vére között kiömlött a Hajnóczky Dezső ifjú vére is. Hazaszállított tetemét a kálváriái kápolnában ravatalozták föl s onnan vitték sok ezer szempár könnyezése mellett végső nyughelyére, miközben a kar szomorú gyászdalokat énekelt, a 7-ik honvédhuszárezred kirendelt diszszakasa pedig megadta az elesett ifjú hős tiszteletére a diszlövést. Most már ott pihen Hajnóczky Dezső a sirját borító rengeteg koszorú s virág alatt. Legyen nyugvása könnyű, álma édes! — Signum laudis. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartása elismeréséül jeszeuicei Jankovich László m. kir. 7. honvédhuszárezredbeli alezredesnek a hadidiszitményes 3 osztályú vaskoronarendet díjmentesen adományozta. Ugyanezen alkalomból elrendelte, hogy nádasi Nádosy György 7. honv. huszárezredbeli alezredesnek és dr. Kardos Karolj' hadtápmenetezredhez beosztott 20. honv. gyalogezredbeli népfelkelő főhadnagynak az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálataik elismeréséül a legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adassék. — Köszönetnyilvánítás. Kerpel Gusztávné urnö 20 K, Bülitz Henrik ur 20 K. és Ungár Mihályné urnö 10 koronát voltak szívesek as izr. nöegyletnek ajándékozni, melyárt hálás köszönetet mond özv. Krausz Vilmosáé elnök