Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-07-04

Orót Esterházy Pál a paranosörtiszti szolgálatot kényelmesnek és vesz lyteleniiek találván, a „Schü'zeubrigad" megalakításakor kérte a pa­rancsnokát, hogy öt is ossza be a lövészárokban harcolók közé, mert uem akart magának semmi privilégiumot, ugy és ott akart harcolni, a hol a többi szegéuy ember, közvetlenül szemben az ellenséggel. Mint főhadnagy egy gyalogos magyar szá­zadot vezényelt — a Liusingen hadseregében — győzelemről győzelemre. Mikor felebbvalói lát­ták, hogy milyen tulvakmerö, bekommandirozták a törzshöz. Ekkor kihallgatásra jelentkezett pa­rancsnokánál és azt kérdezte, hogy vájjon va­lami hibát követett-e el, a miért megfosztják a századparancsnokságtól és visszakommandirozzák az ezredtörzshöz? — Ha nem kivannak megbüntetni, — úgy­mond — akkor kérem visszahelyezésemet a a gyalogsvadion élére. Kórésót teljesítették és ö továbbra is részt vett a legelső trontharcban. A napokban itthon járt az ezredéből Jan­kovich-Bésán Endre huszárfőhadnagy, a ki an­nak a dandárparancsnoknak a parancsol tisztje, amely dandárban Esterházy szolgait Felkereste gróf Esterházy Pál vejét, gróf Andrássy Gyulát és elmondotta, hogy a brigadérosa oldalán táv­csővel június 19-ón végignézett egy rohamot, a melyet gróf Esterházy Pál vezetett. Elmon­dotta, hogy hihetetlen vakmerőséggel vezette a századát Duratic mellett rohamra és egy ezer méter magas hegyre százada élén egy buzogány­n} T al a kezében elsőnek rontott fel és ö ugrott be legelőbb az oroszok lövészárkába. Akkor még Esterházy Pálnak semmi baja nem történt, de megjegyezte Jankovich-Bésán, hogy Esterházy hősiesen, de tul kockázatos haláhnegvettéssel harcol. 27-én kapta meg gróf Andrássy Gyula báró Podmaniczky Béla 7. huszárezredbeli főhadnagy­tól a szomorú hirt, hogy gróf Esterházy Pál egy njabb harc közben június 26-áu Dzievietniki község melett roham közben hősi halált halt. Gróf Esterházy Pál már régebben megkapta a Signum laudist és a vaskeresztet. Városunkban hétfőn délután futótűzként terjedt el a gróf hősi haláláról szóló szomorú hir. Az uradalmi épületekre azonnal kitűzték a fekete zászlót, majd nemsokára a városházára és számos magánházra is. Mészáros Károly polgármester a következő táviratban fejezte ki a város részvétét: Méltóságos Esterházy Pálné Andrássy Ilona grófné úrnőnek Budapest. Legnagyobb megdöbbenéssel értesültem szeretett, felejthetetlen, nagyrabecsült grófunk, első polgárunk hősi haláláról. Fogadja méltóságos grófné Pápa város kö­zönségének nevében legmélyebb részvétemet. Vigasztalja meg mély gyászában a minden­ható jó Isten. Mészáros Károly, polgármester. A táviratra a következő válasz érkezett: Mészáros Károly polgármester Pápa. Felejthetetlen emlékű Pal grófunk Galí­ciában történt hősi halála alkalmával Pápa város közönsége nevében nyilvánított szíves részvétét őméltósága igen köszöni. Jóságos grófunk ott ideiglenesen eltemettetett. Wtflflt, jószágfelügyelö. A király részvéttávirata gróf Esterházy Pál özvegyéhez. A király Paar gróf lovassági tábornok fö­hadsegédje utján a következő részvéttáviratot intézte a hősi halált halt ifjú gróf Esterházy Pál özvegyéhez, született Andrássy Ilona gróf­nőhöz : Esterházy Ilona grófnőnek Budapest. Ö felsége a legőszintébb sajnálattal ér­tesült Pál grófnak, Méltóságod a becsület mezején hősiesen elesett fórjéuek elhunytá­ról és a grófuét legkegyelmesebben arról biztosítja, hogy a rendkívül súlyos veszte­ség miatti tájdalmát teljes szívből ós leg­bensőbben osztja. 6 felsége a Mindenható­tól erőt könyörög Méltóságod számára, hogy töretlenül viselje ezt. a keserű megpróbálta­tást. Vajha a grófuéuak némi enyhülést adna az a felemelő tudat, hogy a megboldogult a haza dicsőségéért és nagyságáért áldozta lelkes készséggel életét. Legfelsőbb megbízásból: Paar lovassági tábornok. * BűnJ/y Miklós jelentése. A gróf haláláról a Magyar Hírlap június 2-iki száma még a következőket közli: Távirat érkezett az északi harctéren levő Bántty Miklós gróf hadnagy, országgyűlési kép­viselőtől, aki Esterházy Pál gróf hősi halálának megkapó részleteiről számol be. Az ifjú hős Dziedietniki mellett esett el, galioiai földön, sere­geink diadalmas előrenyomulása közben. Június j 2ti-áu, szombaton, délután három és négy óra között érte öt a halál iszonyú ellenséges sortűz közben. A táviratból kiderül, hogy iiju Ester­házy Pál gróf, aki a mozgósításkor hadnagyként vonult be, százados lett. Főhadnaggyá való elő­léptetésére emlékszünk, de századosi rangjáró! csak halálhírével együtt vehettünk tudomást. Nem lehet tudni, hogy ez a rendkívüli előlépte­tés, háborúban is szokatlan előremenetel, köz­vetlen halála előtt érte, vagy pedig halála után adták meg neki ezt a di"zt, de bizonyos, hogy ez a körülmény is az ő rendkívüli vitézségéről, télelmet uem ösmerö bátorságáról tanúskodik. Ennek a hősiességnek köszönheti halálát, amely­csodálatos volt, mint egy hősi legenda. És egy hősi éuek volt minden óra és minden perc, amit dicsöségeseu elmúlott aösünk n harctéren töltött. Elete, sorsa, halála büszke ós fénylő emléke a magyar katona páratlan és felmérhetetlen eré­nyeinek. Jelesek jelese, bátrak bátra volt Ester­házy Pál gróf. Vakmerő lovas, bátor katona csa­patának lelkes vezére, aki gyakran — kezében egy szál buzogánnyal — vágott nagy rendet az ellenség között. Halála, fájdalmas és dicsőséges halála, egy szép vitézlő étetnek volt korai, de méltó vége. Halálának körülményei még fájdal­masabbá, de egyúttal szebbé is teszik azt a legendát, amely sokáig fog élni a magyar szi­vekben egy fiatal huszárszázadosról, ifjú Ester­házy Pál grófról. Bánffy Miklós gróf a következő, Stryjböl keltezett táviratban küld értesítést Esterházy Pál gróf hősi halálának körülményeiről: Esterházy Pál gróf huszárkapitány jun. 20-áu, délután három és négy óra között a 7-ik huszárezred gyalogosztagját a dziediet­niki templom irányában támadásra vezette az orosz sáncok ellen. A rohamban előnyomuló osztag bal szárnya már elérte az ellenséges állást, anélkül hogy az ellenség tüzelt volna. Esterházy gróf szomszédaihoz fordult és azt mondta, hogy ugy látszik az ellenség megfu­tamodott. Ebben a pillanatban az oroszok negyven lépésnyi közelségből sortüzet adtak. Esterházy gróf holtan bukott a földre. Négy­huszárja, aki holttestét az ellenséges tüzelés kerületéből ki akarta menteni, mellette esett el. Az elesett, hőst csak estére találták meg katonáink és másnap 27-én délelőtt a laszli­dolnai temetőben ideiglenesen nyugalomra helyezték. Esterházy Móric gróf, aki a Böhm­Ermolli-féle hadseregnél van, gondoskodik a végleges koporsóról és az elesett hős holttes­tének esetleges elszállításáról. Bántiy Miklós gróf hadnagy. * A hős katona halálában is igazi tanújelét adta rettenthetetlen bátorságának. Negyven lépés­nyire közeledett az ellenséghez, amely — mintha előre sejtette volna, hogy milyen rettenthetet­len dalia közeledik feléje — orvul elbujt előle. És a szeretett vezér a jó parancsnok emberi jó tulajdonságáról tanúskodik, hogy négy huszárja is hősi halált hal mellette, csak azért, hogy holt­testét biztonságba hozza. Vitéz katona, jó ember volt az, akit ennyire szerettek. A gróf holttestét f. hó 3-áu hozták Pápára; a vasúti állomáson Kriszt Jenő esp. plébános segédlettel beszentelte a holt­testet, mely után az Esterházyak gyász­kocsiján a pápai kegyúri templomba szál­lították és helyezték díszes ravatalra. A gyászba borult grófi családok a kö­vetkező gyászjelentést bocsájtották ki: Galáuthai és traknói gróf Esterházy Pálné, született osikszentkirályi ós kraszna­horkai Andrássy Ilona grófnő, ugy saját, mint anyósa özv. galáuthai és frakuói gróf Esterházy Móricné, született Stockau Paula grófnő, dicső emlékű Erzsébet Császárné és Királyné palotahölgye, és sógornői ga­láuthai és frakuói Esterházy Mária grófnő férjezett sárvári és felsővidéki gróf Szé­chényi Péterné és galáuthai és frakuói Esterházy Fanny grófnő, nemkülönben az összes rokonság nevében mélységes fájda­lommal tudatja, hogy hőn szeretett férje, illetve fia, testvérük és jó rokonuk méltó­ságos Esterházy Pál gróf galáuthai báró és frakuói örökös gróf, Pápa és Ugod örö­kös ura, cs. és kir. kamarás, a magyar fő­rendiház örök jogon tagja, cs. és kir. tart. százados a II. Vilmos német Császár és porosz Király nevét viselő 7.-ik huszárez­redben, a Signum laudis tulajdonosa, a vas­kereszt II. osztályú vitéze, folyó évi június hó 20-án, életének 32-ik, boldog házassá­gának T-ik. évében, csapatát rohamra ve­zetve Dzievietuiki mellett hősi halált halt. Az engesztelő szent miseáldozatokat Buda­pesten július 2-án tartották délelőtt 11 óra­kor a fereuczrendi atyák belvárosi temp­lomában, az összes kegyúri templomokban pedig július 5-én délelőtt 9 órakor fogják a Mindenhatónak bemutatni. Temetése t. hó 6-án délelőtt 10 órakor lesz Gannáu. Hogy éljünk nyáron. Tulaj donképen majdnem érthetetlen, hogy az emberek már rég nem jöttek rá, hogy nyáron másképen kell élni, mint télen. Nyáron könyebben öltözünk, mert ea a nyári melegebb időszaknak jobban megfelel, legerebben, könnye­debben viselkedünk, de az étlapunkat nem változtattuk meg, pedig a termó­szet^valósággal tanit rá bennünket, hogy meg kell változtatni Az orvosok mindig kiváuják, hogy nyáron más legyen az étrendünk ós életmódunk, mint télen és a szanatóri­umok ennek az orvosi kívánságnak tesznek eleget, mikor az étrendet egész különlegesen, a télitől teljesen eltérőleg, állapítják meg. Ez a változtatás, a hús­talan koszt jegyében történik. A köz­érzetre ez a kura, amelyre néhány sza­natóriumban nagy figyelmet fordítanak annyira, hogy például egész étkezések csak salátából és gyümölcsből állanak, igen jó hatással van azáltal, hogy a táp­lálkozás egész más összetételből kerül ki. i Ezeket a hat-nyolc hétig tartó hus-

Next

/
Oldalképek
Tartalom