Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915
1915-01-03
Ettül kezdve uapról napra inindjubbaii elhidegült a becsületes, de kissé nehézkes mérnök iránt, aki végre el is utazott a fürdőhelyről. A nő eléggé rokonszenvezett a mérnökkel, de finom ösztönével megsejtette, hogy a férfi komolyan veszi a dolgot, söt a házasság reményével is áltatta magát. A leány pedig csak most akarta az életet és annak gyönyöreit megismerni, miután lerázta szigorú, szinte fanatikus atyjának nehéz igáját, aki csak legutóbb halt meg, mint a hercegi udvar lelkésze. A lelkész tekintélyes vagyont hagyott leányára, aki most egy öreg, gyenge uagvnénje védelme alatt élvezni akarta ifjúságának minden örömét. Becsvágyó, magasra- I törő álmai voltak. Miért ne lehetne Cothember-i ger grófné, hogy a belga udvarnál fényes szerepet jatszhassou? Hiszen a kis hazai, hercegi udvar estélyein és ünnepélyein is résztvett, ahol ő fensége gyakrau kegyes megszóllitással tüntette ki. Mindezt büszkén beszélte el a belga grófnak, j amikor estenden a tenger partján andalogtak karöltve. De egy szép napon a gróf bucsu nélkül, hirtelen elutazott és csupáu uévjegyét hagyta hátra ezzel az izenettel: „Adieu — au revoir!" Ez volt a no első csalódása, mely után azonnal hazautazott, hogy otthon helyreállítsa lelkének megbillent egyensúlyát. De hirtelen kitörtek a borzalmas események, amelyek rohamosan követték egymást. Egész Európa lángra lobbant. A vöröskeresztegylet, — amelynek tanfolyamát már előzetesen, mindjárt a bérmálás után elvégezte — a harctérre küdte, egyenesen Belgiumba. Es ö szívesen ment, már csak azért is, hogy lelki fájdalmaira enyhítő vigasztalást találjon, az emberszeretet munkájában. Es most itt találja imádóját, aki olyan komoly szándékkal közeledett hozzá, betegen, sebesülten a kórházban, fejénél egy cédula, mely az jeleuti, hogy Rudolf tartalékos hadnagy, Lüttichuél súlyosan megsérült mellén. Az éjszaka tűrhetően telt el, a beteg csak néha jajdult fel hangosan. Eszméletét még nem nyerte vissza, nem ismerte meg környezetét, de az orvos meg volt elégedve állapotával. — Ezt az embert meg kell mentenünk ... inert valóságos hős! Azt mondják, ugy harcolt, mint az ördög és kitüntetésre is előterjesztették. Johanna nővér remegett az aggódó izgatottságtól . .. Tehát hős volt. . . valódi katona... egész férfi! Ha most a nyegle, felületes belga gróiocskára gondol, a szégyen pírja szökik az arcába. Most, érezte csak, hogy a sebesült tiszthez a rokonszenvnél és részvétnél sokkal melegebb érzelmek fűzik ós elfordult, hogy előtörő könnyeit senkise láthassa. Oh, milyen szívesen, milyen odaadással őrködik most a sebesült kínos lázálmai felett! A tizedik napon a tiszt felismerte ápolónőjét, rámeredt tétovázó tekintetével, azután ismét lehunyta szemeit és ... mosolygott. Hiszen lázszülte álom volt a kedves látomány! . . . Johanna nővér gyengéden nyújtotta feléje az orvos által rendelt erösitöszert és lágy hangon suttogta: — En vagyok, barátom, nem csalódott. Mint ápolóuövér gondozom és biztosithatom, hogy me S io fl gyógyulni! A beteg arcún meglepetés, öröm és nyugtalanság váltotta fel egymást! A huszadik napon a törzsorvos alaposan megvizsgálta a beteget és így szólt: — Sikerülni fog! Most már bizonyos, hogy életben tarthatjuk! Lám, mit tesz a gondos ápolás és az aszepszis! Igen, igen, — az orvosi tudomány, az utolsó évtizedben még csodákat művi I! Johanna szive hangosan dobogott és minden csepp vére az arcába szökött, mikor az őszinte, kissé durva, de jószívű orvos folytatta ós a beteghez így szólt: — Kn csak a kötelességemet teljesítettem, de Johanna nővérnek halával tartozik élete megmentéséért, in >rt ö többet tett, mint kötelessége lett volna A beteg hálásan szorongatta ápolónője kezeit. A tekintetéből látszott, hogy szeretne valamit mondani, de hallgatott, nehogy őrangyala érzékenységét egy szóval is megsértse. Johanna észrevette a beteg habozását és segítségére sietett. Lassan, óvatosan a múltra terelte a beszédet, megemlékezett együttes sétáikról, a komikus, kis belga grófról és végül azt kérdezte, hogy vájjon most az is megvédi-e hazáját 'i — Az — az a léha piperkös'.' Azt hiszem, az első gránátlövésnél már megszökne a harctérről. Ez volt az első érdes szó, mely a beteg ajkairól elhangzott. A tiszt és az ápolónője csakhamar megértették és megszerették egymást ós a törzsorvos szinte elámult, amikor a titoktartás pecsétje alatt elárulták neki, hogy eljegyezték egymást. — No persze, — igy dörmögött. — sok bolondos dolog megesik a háborús világban! Kü-j lönbeu gratulálok, hadnagy ur! Vőlegény és a: vaskereszt lovagja! Két kereszt egyszerre, nem ' lesz ez sok, kedves hadnagy ur? Milyen kedvesen ostobák a szerelmes fiatalok ! Kezet szorított velük és elégedetten távozott. A szerelmesek megindultan tekintettek egymásra és a gyógyulófélben levő beteg boldogan tárta ki karjait menyasszonya felé . . . _ VEGYES HIREL A háború krónikája. — 1914. — December 23-25. A Kárpátokban folyik a harc s különösen a Latorca és a Nagyág közt folynak heves küzdelmek. A király Krausz Alfréd altábornagyot az 5. hadsereg vezérévé nevezte ki. December 11-töl 20-ig 43.300 oroszt ejtettünk roglyul, a monarchiában levő összes orosz foglyok száma 200000. A németek visszaverik a franciák támadásait. Perzsa kurdok és török csapatok megszállták egész Asserbeidzsamot. Djcember 26. Keleti Poroszország határán visszaverték az oroszokat. Galíciában ujabb nagy haderővel támadnak az oroszok. Nagy török győzelmek a Kaukázusban. A nyugati harctéren semmi hír. Ausztrália nem kUld ujabb csapatokat Európába. December 27. A Kárpátokban a helyzet nem változott. A németek előrenyomulása a B/.ura és Ravka-szakaszon. Az oroszok Varsó felé vonulnak vissza. A balkáni harctéren tart a nyugalom. Görögország nem nyújthat segítséget Szerbiának. December 28. A Visztula balpartján a szövetségesek támadásai tovább fej lödnek. A Biala és Dunajec között az oroszok támadásait visszavertük. A déli harctéren teljes a nyugalom. A „ 1 lamidie" török hajó megrongált egy orosz páncélos cirkálót és 2 aknalerakót elsUlyesztett. A francia offenzíva az egész vonalon kudarccal jár. December 29. Galíciában nagy csata vau fejlődőben. Az oroszok támadnak de sikertelenül. A balkáni harctéren a montenegróiak élénkebb, de eredménytelen tevékenységet fejtettek ki. Batumot a törökök részben körülzárták. December 30. A szövetségesek Vazsi felé nyomulnak : Lovic és Skieruievice a németeké. Az uzsoki szorosnál sikerült az tllenség elönyomulását megállítani. Gorlice körül az oroszok súlyos veszteséget szenvedtek. Nyugaton és délen nyugalom van. December 31. Lengyelországban 0 hét alatt I3li ezer orosz került fogságba. Varsó körül tovább folynak a harcok. Bukovinában és a Kárpátokban az oroszuk támadásra készülnek. A németek állítólag áttörték á francia harcvoualat. A francia offenzíva általáuos sikertelensége. — A pápai Loauyosyesület közgyűlése. A szokásos időnél jóval későbben: december hó 27- én tartotta meg évi reudes közgyűlését egyik legmozgékonyabb kulturális egyesületülik: a Leányegyesület. A gyűlést dr. Fürst Sándorné eluöknő nyitotta meg és vezette, kinek lelkes hangú szavait a gyűlés zajos éljenzéssel fogadta. Egyhangúlag s köszönettel vették tudomásul Baldauf Gusztáv szépen megirt titkári jelentését s az egyesület buzgó pénztáruokának : Sági Sománénak jelentését az egylet pénztári állapotáról. A titkári jelentés nem csupán az egyesület mult téli békés, kulturális tevékenységéről számolt be: a felolvasó délutánokról, a két nagy reprezentáns estélyröl stb., hanem arról a nagyszabású, speciális munkásságról is, amelyet a Leányegylet tagjai fáradhatatlan elnöknöjük iniciativájára a háború első hetétől kezdve kifejtenek. Kezdődött ez a munkásság azzal, hogy a mozgósi'.ás forró havában a pápai állomáson átvonuló felvirágozott katonákat üdítő italokkal látták el. Majd mikor szomorú vonatok sebesült katonákat hoztak vissza, élelmi cikkeket, cigarettákat vittek ki az állomásra. Kivették a maguk részét a hadbavouultak családjainak segélyezésére indított gyűjtésből, az „aranyat-vasért" mozgalomból s különösen buzgó munkásságot fejtettek ki a tagok a katonák téli felszerelésére, ruhauemüek, párnák, vánkosok gyüjtésó.^ '.unyuló akcióból. Az egyesület va<-i uiak felét a nemzeti kölcsönre jegyezte. teremtett a harcban munkaképtelenné vált katonák segélyezésére. Hetenként kétszer esti összejövetelen tépést csináltak az egyesület tagjai, nagy számmal vannak köztük vöröskereszté- ^>olónök, legutóbb pedig tudósító irodát tt az egylet. — A közgyűlés a választmányt a következő tagokkal egészítette ki: Abelesz Bözsi, Fischer Edit, Szelestey Margit, Tóth Anna, Koréin Flóra, Seelenfreund Renó és Rosenherg Margit, köny vtárnokká megváiasztattak l Wittmann Rózsi, Kohn Irma és Schwarcz Mariska* — Gyász Mély gyász érte magyarbéli Jankó László tanitóképezdei tanár nejét: szül. Jerfy Hermint. December 28-án ugyanis meghalt nagynénje: özv. Baccarcich Sándor lovag v. b. t. t., lovassági tábornok, m. kir. testörföliadnagy özvegye életének 78. évében. Temetése mult hó oO-án ment végbe óriási részvét mellett. — A 24-27 eves népfölkelök behívása. A hét folyamán a hatóság városunkban is kifüggesztette az 1887, 1888, 1889 ó» 1890-ben született és a legutóbbi népfelkelői szemlén fegyveres szolgálatra alkalmasnak talált egyének behívására vonatkozó hirdetményt. A felsorolt ú»-folyambelieknek 1915. évi január hó 16-áu kell bevonulniuk. Egyes ujságközlemények szerint a 28- 31 éves népfelkelőknek február hóban, a 32-35 éveseknek március hóban kell bevonulniok. — Uj sebesültok. Kedden délután 2 órakor ujabb 140 sebesült érkezett a vátosuukban levő szükségtartalék-hadikórházakba. A sebesülteket, kik valamennyien léntjáró, tehát könnyebb betegek, már az állomáson csoportokba osztották s igy vonult be a szomorú menet, mindegyik csoport i számára kijelölt kórházba. Legnagyobb részük az északi harctéren sebesült meg, vagy lett beteg. — Az ingatlanok átruházása utáni pótilletek. A városi tanács a főszámvevő javaslatára elhatározta, hogy a/ ingatlanok átruházása után szedhető városi pótilleték kiszabásával egy királyi adóhivatali tisztet fog megbízni, tekintettel arra, hogy a jelenlegi személyzet az adóhivatali munkát elvégezni nem képes. — A jéggyár forgalma. A városi állatorvos a tanács legutóbbi ülésén terjesztette elö a városi jéggyár 1914. évi forgalmáról, A jelentés szerint a jéggyár multóvi termeléséből 5854 korona 55 fillér áru jég fogyott el. A tauács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette.
