Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-03-15

11. szám jm PA PA I L A POK Pápa város hatóságának es több pápai B pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőset', és kiadóhivatal : Goldherg Qyula papirkereskedése, Kíi-tér 'JÜ-ik szám. Teieícr. szára. A szerkesztésért felelőn lapttilajdnnos: GOLDBERO GYULA. Kifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ár*: eijés/. évre 11! kor., félévro H k„ nagyedéVM 8 Nyílt-tér soronként 40 lillór. — Kgye* s/.ám ára BO HU. Március Idusa. A legszebb emlékeink íüződnek ebhez a naphoz, nem közvetlen emlékezések, hiszen alig van már a jelen nemzedékben valaki, aki a nagy idők nagy eseményeire élénken vissza ne emlékezhetne. A letűnt idők azonban megfrissül-1 nek a kegyelet nyomán a még élénk! követlenséggel él minden magyar ember szivében. Minden magyar-ember, aki szereti hazáját, szereti a szabadságát, szereti azt, hogy a magyar mint magyar éljen itt e honban, akinek a hagyomány nem puszta képzelet csupán, hanem tanúság a jövőre nézve. Aki igy gondolkozik,I annak március tizenötödike jelentős és fontos nap, mert akkor viradt fel a ma-J gyár szabadság. Ks soha nem válik frázissá egy irás a mely irődik március tizenötödikéről és soha nem válik üres mulatsággá ej^V emlék ünnep, amelyet e nap tiszteletére szánunk. A nagy napok emlékei önkénytelenül felidézik bennünk az összehasonlítás gondolatát. Azt kérdezzük magunktól,] hogy a közszabadságnak és alkotmányosságunk megerősítésének mi köze volt ahhoz, hogy mi most élvezzük ezeket. Es vájjon csakugyan élvezzük-e? azt az alkotmányt, amelyet a nagylapok számunkra készítettek. Kérdezzük magunktól, vájjon érdemes volt-e nagy küzdelmet kivívni ezért az alkotmányért, amely talán semmivel sem jobb az előző alkotmánynál. Fejlődést ezen a téren alig veszünk észre és azért mindigaktuális a kérdés és mindig aktuális az összehasonlítás is. Ez azonban ne tartson bennünket vissza attól, hogy máreius idusát szívvel-lélekkel ünnepeljük, inert ha az összehasonlítás mérlegén a mi időnk serpenyője jóval kevesebbet is nyom, a nagy idők súlyánál, a vissza emlékezés mégis egy fontos tényezője a mozgató erőknek, amelyeket a haladás eszméje megkövetel. Nekünk vissza kell gondolnunk a nagy napokra és. rá kell eszmélnünk arra a szellemre, amely e napok embereit mozgatta és éltette. A nagy napok nagy embereket adtak a magyarságnak, nagy költőket és nagy harcosokat, elszán! |H)»itiku»oka. íettro kész közönséget. Milyen gyönyörű, milyen megrázó, milyen csodás napok voltak ezek. Leráztuk magunkról az abszolotizmus jármát, ketté törtük a bilincseket, amelyek megkötötték a nemzet akaratát, uj Magyarország támadt, ha nem is gazdasági értelemben, de ami ennél is fontosabb szellemi értelemben. A paraszt emberré lett megint, szabad emberré, aki most megint olyan szabadon mozoghatott, olyan kevés lekötöttség mellett, mint honalapító Árpiid korában. De jött a feudális kor. amely ezt a gyönyörű fajtát a magyar népet gúzsba kötötte. Igy sínylődött ez a nép évszázadokon át. kis- és felső nemesség által letiporva, megalázva, gúzsba kötve. Az elnyomatás olykor erős lázzadásban tört ki, de a nemességnek mindég volt annyi hatalma, hogy leigázza a népet, amely hus volt a busából, vér volt a véréből. A negyvennyolcas napok azonban megmutatták, hogy ebben a népben is olyan jerő lakozik, amelyet érdemes a fejlődés [útjára engedni, érdemes szabadságot adni e népnek és a nemesség viszont nem érdemli meg. azt a tenger sok privilégiumot, amelyet kiszolgáltatott magának, mások elnyomatása árán. Megmaradt, ugyan a márciusi napok nagy szabadság vívmánya, törvény előtt vali) egyenlőség, az megmaradt, de azért még messze vagyunk attól az időtől, a melyet a negyvennyolcas idők napjai megvalósítani akartak. Van ugyan jog és egyenlőség, azért mégis vigan burjánzik a korrupció a közélet minden terén, a jog nem mindenkié, csak az erőLevéltöredékek. 1. Ptihaselymü, csipkéi, fehér pongyoládat Klöveszem sokszor, — ezerszer is egy nap! — Csókolgatom sirva,-vergődve . . . kínlódva .. . Milyen más volt minden, milyen más volt teg| nap! II. Az atelier nyitott ablakán Be lóbogat a mandulafa ága, Betéved egy-egy lehullott virága Ks téged kérdez asszonyom ! Hogy hová tűntél és merre jársz, Hogy visszatérsz-e valahára?! Hulló könnyem telel szavára: Ku nem tudom ... én nem tudom . . . III. Műtermemben télig-kész vásznak, Abbahagyott, vázlatok, képek . . . ..Magdolna" festett csillogó hajára I.' i hull az alkony búcsúzó sugara .. . A szemei busák, — égő kékek. — Itámmerednek könnyesen teddön : „Sohse lesz kész az én csipke kendőm?IMilyenre fessem, lilára?-kékre? . . . Asszonyom! Jöjj ! <>li jöjj ! — az égre . . . IV. „Gangesparti sötét cypruságak" A „Terpsichore." „Léda" és az „Kj

u Vádolnak, korholnak. — tivornyázó lettem ! — Mióta te nem vagy, semmit se festettem . . . Asszonyom, édes! — vissza kell, hogy térj! I A szemeimet perzseli a tűz, Az ajkamat kiverte a láz . . . Nem kell az absinth ! — nem kell nekem semmi! Kimegyek innen ! — Örökre. . . pihenni.. . Asszonyom, édes — jójszakát! Flau Z*oka. % Fáj nékem az élett Csöndes alkonyatok !>us szomorúsága Hegedüzokogás, lombok sárgulása, Hervadás, — pusztulás, — átvirrasztott éjek... Fáj nekem az élet ! Ha szemembe néztek, amit benne láttok, Kihamvadt remények, — ellobogott lángok, Halvány rag3'ogása bágyadt, rezgő fénynek . . . Fáj nekem az élet! Fáj az, hogy szeretlek nagy, szent imádassál, Ksztelenül, — vadul, — örült lángolással . . . A csókod is fájna, meg az ölelésed . . . Fáj nekem az élet! Flatt Zaóka. Lemondás. Arra tifelétek milyen most az élet? . . . Szebb-e jobb-e mint itt . . . Kékebb-e a menuy|bolt... Csillagosabb az éj ? . . . Pirosabb a hajnal? . . . Fényesebb a reggel, — tündöklőbb a nappal? Jobb-e ott, mint itt volt?! Van-e aki váljon, aki téltsen, óvjon, Aki az utadra virágszirmot hintsen? . . . Meleg-e a csókja? . . . Puha-e az ajka. Kingató-e. lágy-e két ölelő karja? . . . Áldja meg az Isten ! Flatt Zaoka. Tavaszi újdonságok Sfr^iiQv t\(?r\n ango1 uri divat öz,etében JirdUOz: U <£ í 1U Győr ßaross-ut 30. sz. nagy választékban megérkeztek és kaphatók: A „Milanói" nemzetköz kiállításon nagy aranyig éremmel kitüntetve.