Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914
1914-02-22
XLL évfolyam. Pápa. 1914. február 22. 8. szám PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldberg Uyula papirkereHkedéae, Ki-tér 'Jíi-ik szám. Telefcn 1X2 szam A szerkesztésért felelői laptulajdunos: • GOLDBERG GYULA. Klfífizetések én hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: ejféH/. évre 1-' kor., íélévre ti k., negyedévre .'1. Nyilt-tér soronként 4U fiItör. — Kirves szám ára :I0 tili. Iparosaiul! ós a Tavaszi Vásár. Ma már szerencsére megszűnt annak szüksége, ho»y a Tavaszi Vásár érdekében akár iparosaink, akár kereskedőink korében külön agitáció! kellene megindítani. Néhány év előtt az intézmény igazi jelentőségét még magyarázgatni kellett s még kételyek voltak bizonyos körökben aziránt, vájjon a Tavaszi Vásár intézményét érdemes-e fenntartani: van-e annak a hazai ipar és kereskedelem szempontjából jelentősége, teremt**) munkaalkalmat és élénkiti-o a kereskedelmi forgalmat; szóval, hogy nemcsak puszta látványosság-e. amelynek költségeit az iparosok és kereskedői osztály kénytelen fedezni, anélkül, hogy abból neki ti legkisebb haszna is volna. Ma már tul vagyunk ezen. Ma már nem is lehet és nincs szó arról s ina a viták és véleményeltérések hála Istennek már csak a körül a kérdés körül merülnek lel, hogy a Tavaszi Vásárokat, amelyeknek szükségéről és hasznáról minden közvetlenül érdekelt meg van győződve, minő irányban és milyen eszközök kel fejlesszük tovább. Kétségtelenül ez a legnagyobb és legigazibb bizonyítéka annak, hogy a Tavaszi Vásár megfelelt azoknak a várakozásoknak, amelyeket iránta első renTÄRCÄ, Ha ott élhetnék. Valahol egy nagy hegy ormán Ugy szeretnék egy csöpp házat Ahol még a madár is csak Nagy elvétve, — ritkán járhat. Ahova hang nem hallatszik, Ahová föl nem ér lárma, Ahol tiszta — szahad a lég Ahol semmi sincs elzárva. Ugy szeretnék ott tenn élni, Ugy szeretném a nyugságot (Ily jó lenne itthagyni e Gonosz, — önző, — rút világot. A felhőktől Üzengetnék, Valakinek néha napján Istenem! ha ott élhetnék Valahol a hegyek ormán. Szanlo Lipót. AZ IBOLYKA. Kgy elrejtett (ismeretlen Ihulyácska nyilt a réten Oly szerény oly szép virág 8 jö egy itju juhász lányka Könnyen lépdel dalt zeng ajka A rétre tart Ks vigan énekel. Oh hár én lehetnék legszebb Virágja a természetnek. Monda a szép iholyka, Mig a lányka leszakaszt a Szép kehelén elhervasztá. Oh csak addig Mig ottan elhervadnék! Ám a lányka közeledve Reá sem ligyel szegényre A lábával eltiporja Szép fejecskéjét lehajtva. Meghalt a szegény iholyka, De örömmel — Hisz általa halt el. Takitt Tibor. -A-leixc os"b áű.033.. — A .Pápai I. apuk'' oredoti tárnája.— Irta: Korfii Holm. Saídenék meglehetősen unatkoztak páholyukban. Egyszerre azt mondja a bárónő: — Mondd. Alfréd, nem volna jő hazamenni! — Bizouy, jő volna, — mondta Salden keserűen. Már egé«z este dühöngött. — Ilyen unalmasnak tnég sem képzeltem az álarcosbált. Legalább is uéháuy szép kosztümét szerettem volna látni. l>e hihetetlenül unalma*. Nézd például azt a kék és fehér valamit, azt a matrózruhát, amely most jön át a termen. Miiven Ízléstelen. Mindegyik ilyen. — Ugy-e, mondtam előre, Einmv. De te mindenáron ar. álarcosbálra akartál jönni. — De igy meg azt nem értem, miért jártok ti, l'értiak, álarcosbálra és miért mulattok ti itt olyan jól. — Bizony, kedvesem, én sem értein most már. De fiatalemberekre meg sok férjre ÍB, nagy vonzerővel birnak. — Nos és miben áll az a vonzerő? — Azt nehéz megmagyarázni, de igy van. No, de most már tényleg mehetünk, — szolt Salden, aki örült, hogy igy megunta a dolgot, anélkül, hogy valami régi nőismeröse megszólította volna. De már közeledett a vegxrtes pillanat. Az a kékes-fehér valami, amit Kuiiiiv olyan kritikusan nézett végig, belépett a páholyba, kezet nyújtotta bárónak és barátságosan mosolyodva szólt: — Isteu hozott, háróeskám! Na mi az? Nem is nyújtasz kniet nekem? Mi tat Talán haragszol Tavaszi újdonságok Oi \r>r\r\ an S 0 ' ur * divat üzletében OtTBUSZ UenO 6v6 , ßaross-ut 30. sz. nagy választékban megérkeztek és kaphatók: A „Milanói" nemzetköz kiállításon nagy aranyit éremmel kitüntetve. dezői tápláltuk s hogy egy évtized alatt valóra váltak azok a remények, melyek mint megvalósítandó cél lebegtek szemeik előtt. Ezt nem lehet pusztán mesterséges eszközökkel elérni s ha a Tavaszi Vásár nem kapcsolódott volna bele, mint egészséges szervezet ipari és kereskedelmi életünkbe, akkor hiába való lett volna a Iegmeszebbrnenő agitáció, a leghangosabb reklám, a legnagyobb áldozatkészség: az intézmény elsorvadt volna. Mert a nagy agitáeióval, korteskedéssel, személyes rábeszéléssel azt' még valahogy el lehetett volna érni. hogy iparosaink részt vegyenek egyik-, másik esztendőben a Tavaszi Vásáron,, de kétségtelen, h.'»gy ha várakozásaikban csalódtak volna, ha az elért eredmények nem álltak volna arányokban azokkal a kiadásokkal, melyeket hozniok kellett, akkor hiába lett volna minden igéret, nem lehetett volna többé rábeszélni őket arra, hogy a vásáron a következő évben is részt vecvenek. jjí ebben az esetben a Tavaszi Vásár intézménye önmagától j visszafejlődött volna, inert lehetetlenség! olyan agitációt kilejteni, hogy évről-évre j egészen uj kiállítókat toborozzunk a vá-j sár számára az elmaradottak helyett, i's; nem is lenne ennek értelme. Mert a ki-! állítás rendezőinek igazán nem lüződik semmi magánérdeke, vagy anyagi haszna i vásárhoz s a budapesti kereskedelmi ás iparkamara nem vette volna át a renlezés nehéz feladatát, ha a Tavaszi Vásárban nem látná a hazai iparfejlesztésuek egyik leghathatósabb eszközét. Az elmúlt esztendőben tartott Tavaszi Vásár ebben a tekintetben nagy tanulsággal szolgált, ugy a kiállító iparosoknak, mint a vásárt rendező bizottságnak. Az 1913. év súlyos gazdasági válságok közt telt el, ugy, hogy a vásár sikerében még azok is kételkedtek, akik i legőszintébb hívei az intézménynek. A magyar iparososztály életrevalóságát tís gazdasági érzékét mi vem bizonyította jobban, minthogy a legsúlyosabb válságok napjaiban a vásáron való részvételre iparosaink közül <>l,y tömeges volt a jelentkezés, mint egyetlen elö/.ő ásetben sem s hogy lassanként nemcsak gondot okozott a rendező bizottságnak i jelentkezők elhelyezése, hanem ez az LltOrSÓ napokban már teljesen lehetetlenné vált s a hely, mely a vásár számára rendelkezésre allt. elégtelen fett. hs a vásár végén kiderült, hogy iparosainknak volt igazuk, mikor nemcsak, hogy i gazdasági válságtól nem hagyták magukat megrémíteni, hanem épen ellenkezőleg, a válságban is egyik indokát látták annak, hogy a vásáron részt vegyenek. Nemcsak, hogy minden kiállító
