Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-11-29

XU. évfolyam. Pápa, 1914. november 29. 48. szara PAPAI LAPOK Papa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a Szerkesztőség ós QoldlierK Oyula papirkereskedése. Kö-tér Telefsn 112 szám LI r n R :•. -ik szám. Feleifia szerkesztő és laptulajdonoa: GOLDBEKG GYULA Kl"ili7 ' es hirdetési dijak a lap ki Adóhivatalából küldendők. A lap ára: SfAni évre lí! kor., félévre <! k., negyedévre 3. Nyilt-iér •oroakénl 40 lillér. — BgyM szám ára •>>> ml Tél előtt. A Monarchia ós Németország népe a nagy idökliüz méltón viselte magát a háború eddigi napjaiban. Komolyan méltóságteljesen fogadta a világháború kitörésének hírét, komolyan és megelégedetten vette hirét dicső seregeink előrenyomulásának, de ugyanolyan nyugodtan és megingás nélkül olvasta azokat a híreket, amelyek az orosz túlerőről számoltak be. Es amilyen türelmesen és méltóságteljesen vett tudomást e két hatalom népe a harctér eseményeiről, ép oly komolyan, kitartással és öntudattal végzik teendőiket benn az országban is. Különösen nálunk Magyarországon van szükség arra, hogy azok, akik teltetik, másrészt pedig azok, akik erre hivatva vaunak, komoly munkásságot lejtsenek ki az itthonmaradottak életének, megél) ütésének biztosítása érdekében. Németország és Ausztria lakosságátiak vagyont helyzete sokkal, de sokkal kedvezőbb, mint a magyaroké. AZ a külömbség, amely köztünk és közöttünk vagyoni, anyagi szempontból a béke idején is megvolt, megmaradt most a háborús időben is. A három ország polgárai közül tehát mi vagyunk legjobban rászorulva, hogy valaki támogassou segítsen bennünket. Különösen most kell az arra illetékes embereknek komolyan hozzáfogniuk a segélyező munkához. A tél már itt van előttünk, és ez a tél még borzasztóbb lesz sokakra, mint az eddigi évek havas, fagyos napjai. Most nincsenek itthon a kenyérkeresők és akik bókében csak éheztek, most éheuhalhatnak, akik akkor csak fagyoskodtak, most megfagyhatnak, ha nincs jótékony kéz. Nehéz, sötét, szomorú hónapoknak nézünk elébe ós e nehéz hónapokat csak a társadalom támogatása teheti könynyebbé. A magyar társadalom bámulatraméltó és szinte váratlan példáját mutatta az együttérzésnek. Szinte nem is remélhettük, hogy ez az azelőtt széthúzó, mindenért nézeteiben eltérő és összekoccanó társadalom igy elfogja felejteni kicsinyes és céltalan félreértéseit, veszekedéseit és a nagy cél érdekében teljes együttérzéssel, egy szívvel-lélekkel fog a szegény néposztályt segítő és felemelő munkában résztvenni. A magyar társadalom valóban szépen és a nagy küzdelemhez méltón munkálkodott a háború első negyedj évében, de tulajdonképeti csak most jön la mtluka nehezebbik része. A háború ! nyomoraihoz a tél nyomora is hozzájárul és a tennivalók valósággal megsokszorozódnak. A tél nyomora mindig gondot okoz a társadalomnak és az államnak, de most kétszereset! nagy gondot kell. hogy okozzon. Senkinek nem szabad ebben az országban éheznie idén, akinek családfenntartóiam harctéren küzd. Hogy egy család kétszeresen áldozzon a hazáért, amig mások nyugodtan, nemtörődömséggel ülnek puha pamlagokon. ,az olyan nagy, égbekiáltó igazságtalanság volna, amilyen nen; méltó egy ilyen igazságos háborút küzdő nemzethez és országhoz. Mindazoknak, akiknek a sors megadta azt a lehetőséget, hogy ezt a világháborút kedvező körülmények között i éljék át, akiket existenoiájukban közvetlenül nem érint, nem fojtogat mindazok• inak első és legfontosabb kötelességük • most azokról gondoskodniok, akit sújt, jnyomorba dönt, szorongat a mai állapot. Ha mindenkinek, aki itthonmaradt, [lehetővé tesszük, hogy valamiképen átlélje e szomorú időket, akkor a háború után egy erőteljes, ép Magyarország fogja a békét élvezni. A baromfitenyésztés és a háború. Irta: gróf Teleki Józsefné. A mostani pénzszük idők, a magas takarmányárak, BZ állami tenyészbaromfi bevásárlások elmaradása arra indítják a tenyésztőket, hogy állataikat eladják. Óva intünk ettől mindenkit. Ne adja el senki törzsállományát, sőt az idei szaporulat értékes állataival gyarapítsa azt, hogy nemesvérü baromfiállományunk ne megfogyva, hanem megerősödve kerüljön ki ebből a veszedelemből. Ha a vihar elül, egészen megváltozott helyzetet fogunk látni. A magyar név ujra| nagy lesz. Az egész világ tele van a magyar vitézség és magyar tudás magasztalásával s ez közgazdasági téren sem fogja eltéveszteni a hatást. A Halkán-államok, az osztrákok, sőt a németek is vettek eddig tenyészbaromfit tőlünk s miután az előrelátható győzelem folytán a magyar nemzet befolyása a bel- és külföldön gyarapodni fog, a magyar kormány bizonyára log találni utakat és módokat, hogy az értékesítési viszonyok a lehető legkedvezőbbek legyenek. A magyar tenyészbaromfinak keleté lesz a szélrózsa minden irányában, ne hagvjuk tehát elpusztulni eddigi sikereinket! Az 1013. évi bpesti kiállítás megmutatta, mit tuti a magyar tenyésztő, ne engedjük tehát elhomályosulni azokat a kedvező benyomásokat, amelyeket a magyar baromfiállomány szépsége a szemlélőben keltett. Ha azt mondjuk, hogy s teuyószbaroniti értékesítésére kedvező kilátás nyílik a háború utáni békés időre, akkor a haszonbaromfitonyésztésre azt állíthatjuk, hogy valóságos aranykor fog bekövetkezni. A kontinens legnagyobb vevői baromfi és tojásban a németek és angolok, inig a szállítók a franciak és belgák nyugaton, keleten pedig mi és Oroszország. Németország a mi nagy szövetségesünk^ bizonyára olyan szövetséges vámpolitikát fog inaugurálni, amely a mi baromfi és tojáskivitelünknek kedvez. Oroszország, a mi legnagyobb konkurrensünk megbénul 9 háború a határszéli területen dul és pusztít, ahonnan talán legnagyobb volt az export. A franciaországi harcok és frank* tireur csaták, de még a háború következtében beállott nyomor úgyszólván kipusztította a baromfiállományt. Nagy hiba volna tehát most a takarmány és eleség drágasága miatt eladni a baromfiállományt. Sőt ellenkezőleg: a haszonbaromfitenyésztőknek most nyilik alkalom állományokat igazán és olcsón megjavítani, AZ eladásra kerülő teuyészanyagot nem volna szabad engedni, hogy fogyasztási célokra eladják, hanem a haszonbaromfitenyésztőknek meg kellene azt venniük. A fogyasztás tenyésztési árakat ugy sem fizet, igy tehát a pepineriák a haszonbaromfitenyésztésnek tesznek nagy, megbecsülhetetlen nagy szolgálatot, ha felesleges tenyészállataiknak haszonbaromfitenyészdékben való elhelyezéséről gondoskodnak, a haszonbaromfitenyésztők pedig megbecsülhetetlen szolgálatot tesznek a közérdeknek, ha az u. n. fajbarornfi tenyésztőit a most beállott holt ponton átsegítik és megveszik számleletti tenyészállataikat. Ez az akció minden községben, minden városban meg volna szervezendő, eredménye pedig az volna, hogy a magyar tenyésztőközönség a háború után igazán értékes s nagy termelöképességü baromfiállománnyal birna. Melegen ajánlom e sorokat a tenyésztőközönség figyelmébe, sőt kérek mindenkit, akihez e pár szó eljut, tegye meg, amit lehet, hogy az eladásra kerülő tenyészállatokat ne fogyasztásra, hanem haszon-