Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-10-25

XLI. évfolyam. Pápa, 1914. október 25. 43. szám Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőse^ es kiadóhivatal : Goldberg Gyula napirkereskedése, Kő-tér ü!l-ik szám. Teleísrs. 112 szám Felelős szerkesztő és laptulajdonos: GOLDBER6 GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre 11 kor., íélévro <> k., nogyedóvro 3. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szán ára 30 QU Meddig tart a háború? A legnagyobb, legégetőbb és legnehezebb kérdés, amely bennünket ma nyom és amely ma a vállunkra nehezül az, hogy meddig tart a háború. Mikor a népeknek ez a hatalmas mérkőzése megkezdődött és az egész világ lángbaborult, akkor az emberek azz;il biztatták magukat, hogy egy európai há ború, amelybe az összes számottevő európai nagyhatali. ak belekeverednek, nem tarthat tovább négy hétnél. Es ime, ma már harmadik hónapja tart a háború, sőt már a harmadik hónapnak is a vége felé járunk és a háborúnak még esak legelső fázisait fejezték be a hadviselő felek. Szó sincs róla, teljesen igaz, hogy ez alatt a három hónap alatt nagy események történtek, hogy egy gazdag, független államot, Belgiumot a háború letörölte Európa térképéről, Szerbiát mi fojtottuk saját vérébe. Franciaország északi várai egymásután estek a németek kezébe, és Anglia megmegremeg a Zeppelinektől való íélelmében. Ennyit produkált a kettős szövetség az első három hónapban és ha ezekhez az eredményekhez hozzászámítjuk, hogy Oroszországot, a pökhendi és gőgös muszka medvét, megállítottuk nagyhangon bejelentett lehengerelésében, akkor megállapíthatjuk, bogy a kettős szövetség eddig dicsőséggel végzett. De ezek a diadalok mind — ugylátszik csuk bevezető eseményei a háborúnak. Arra a kérdésre azonban, hogy meddig tart a háború, ezek az események és sikerek semmiféle választ nem adnak. Nem adnak, mert nem adhatnak, mint ahogy nem adhat erre a kérdésre választ senki. Ez a legtökéletesebb, leghomályosabb kérdés, amely most. mint sorsdöntő kérdőjel feketéllik mindii3

r

ájunk előtt. Minden ipari és kereskedelmi tevékenység lendületét elvágja ez a kérdés, senki sem tudja, hogy vagyonát i— akár garasai, akár milliói vannak i hogyan ossza be, hogyan használja fel, senkisem tudja belefogjon-e valamilyen vállalkozásba, vagy hagyja-e i>bba azt, amibe belekezdett, hiszen nem tudja, hogy ezek a háborús zavarok meddig tarthatnak. Mi bátrak vagyunk és megadjuk az eírvetlen lehető választ erre a kérdésre. K/. az egyetlen válasz ugyan nem oldja meg a kérdést, de megkerüli és igy ad megoldást. Hz a megkerülés pedig az, hogy teljesen mindegy, mennyi ideig, meddig tart a háború. Nem szabad semmit sem függővé tenni attól, hogy soká lesz-e béke. vagy holnap leteszik-e az ellenlelek a fegyvert, AZ. amit a háború első háívinl 1 ii'n i 'l Ji i-'i l»'l II •• l.'ót Ii \'í>t <IM >•>•< tll'ií. dukált, elegendő biztosíték arra, hogy ez a háború már csak a mi nagy, általános győzelmünkkel végződhetik. Már pedig ez a fontos, nem pedig a háború időtartama. Ha a háború hoszszabb ideig is eltart és a szövetséges seregek diadalt-diadalra halmoznak, akkor nekünk, akik itthoumaradtuuk és puha ágyban pihenhetjük ki magunkat, nem szabad elcsüggednünk, nem szabad fáradalmakkal és szűkös helyzetekkel törődnünk, hanem dolgoznunk kell annak a nagy célnak érdekében, amit e háború el akar érni. Teljes gazdasági felszabadulást kell kivívnunk magunknak és ezt esak ugy érhetjük el, ha itthon komolyan és vállvetve dolgozunk, levetjük magunkról a kishitttséget és ugyanolyan bátran harcolunk, mint véreink esőben, hóban, nélkülözések között odafent és odalenn. A háború krónikája. — 1914. — Október 16. Már&maroshan az ellenséget üldöző csapataink birtokukba vették l.'iliót. — A német, csapatok megszállták Ostendet. Október 17. A Przemysltöl északra vívott harcokban több. mint lötKJO orosz kerül fogságba. Egy ango| páncélos cirkáló és egy tengeralattjáró naszád elsülyesztése. Pasics szerb miniszterelnök beismeri a szerb hagsereg kritikus helyzetét. TÁRCA. NÉPDAL. I. Katonának állott szeretőm. Nekem is kész már a temetőm. Mert ö minden órán áll szembe A halállal az ütközetbe. fin meg mindig öt.et siratom Csak ö, — nincs is mas gondolatom. II. Tulipán, tulipán ! Nyílik a tulipán! Szép az an galambon A szürke paripán. Messzire, messzire, Klienség földire .Ment, elő o ! sokáig Nem jött semmi híre. Háború, háborúi El ám a nagy boni! K miatt voít. az én Szivem oly szninoMi. De most már, de most már, A ke ha/a jár ; tíalainbom Juliskáin Oleiö karral vár. Megjöttél, megjöttél! Sok iilöt töltöttél! Össze köt. most minket Az örök szent kötél. Megjöttem, megjöttem, liánom, hogy érettem Szenvedtél, de senki Nem állt ki helyettem. Megjöttél, megjöttél, Csak hogy el nem vesztél! Most, már nem választ el Minket se nyár, se *él ! Kgy szivvé, lélekké. I.eszünk mar hívekké, Csak halál vághatja Sziveinkel ketté | Emi Szabó Gábor. V a sz i 1 i. Irta Gaffron-Oberstradum. Talajdonképen nem akarta megérteni, hogy miért kell neki az embereket lelőni, e-ak azt finita, hogy agyonlövésröl vau SZÍJ. — Ostoba! — mondta neki Timotei Tiniotjevi.s. - - inas elntl ne beszélj ilyeneket, mert nagy bajba juthatsz. Ili lőni kell, a/, csak vilá!gos, mert tudod, hogy a német a mi ellenségünk. — Az enyém is'/ — kirdezte csudalkozva Viw.ili Dimil nevics. Természetesen, mindnyájunk ellensége, — válaszolta Timotei, mire Vaszili ismét ason •sudálkozott, hogy az ember mennyire csalódnatik önmagában, mert ö mindig azt hitte, hogy neki egyetlen egy ellensége sincs a világon. Még N'ikotoiusz atya, aki pedig szent pópa, az is azt mondta mindig: — Vegyetek példát Vasziliu, öt mindenki szereti. • Es most olyan ellensége támadt, aki agyon akarta lőni. olyan ellensége, aki több ezer elleuségböl áll és akiről eddig nem tudott semmit. Csodálatos dolog! Igazán kíváncsi volt azt tíz ellenséget, a németet megismerni, mert igy okoskodott : - Hiszen azt sem tudom róla, hogy ö ismer togem? Kn sohase bántottam, soha eletemben. Majd meglátjuk különben, hátha szóba lehet vele állani és a lélreértéat megmagyarázni. Timotai Titnotjevics kinevette Vaszilit éa bolondnak nevezte, mert sejtelme sincs a m igásabb politikáról. — Igaz, hogy nincs sejtelmein róla, — válaszolt Vaszili, -- de mindenesetre nagy szamárság lehet, mert ha mar a német csakugyan agyon akar lőni, akkor miért menjek én egyenesen s/.embe vele, árkon, vizén es mocsáron at y inkább megvárom, amig ö jön leiéin . . . aztán hatba még meggondolja a dolgot . . , Mindezek ellenére Vaszili Dtrakell a többiekkel és napról-napra ki\anesiabb volt az ellenséget láthatni. Azokat az embereket, akiket sohaPÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye.