Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-09-27

XLI. évfolyam. Pápa, 1914. szeptember 27. 39. szam PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságának es több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden rtiárni p. Szerkesztőség es kiadóhivatal : GoldlierK Oyvila papirkereskedése, Kő-tér L'.'l-ik szám. Telefsn. 112 szám Felelős szerkesztő és laptnlajdonos: GOLDBERG GYULA Kifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: pgcMZ évre l'J kor., félévre ti k., iiesfyodévro 3. Nvilt-tér soronként 4H tillér. — l-Vves s/.á-u áru '•'.') MII Széljegyzetek a háborúról. A franciák egyik legnagyobb írója Romain Rolland, n németek legnagyobl írójának, Gerhart Hauptmannak, levélé megírta, könnyére jelzőt, találni nehéz de azért az írását sok ezernyi könnye mégis telesirta. íx franciák általában ug; tesznek-vesznek most, mint XVI. Lajoi a Szomory Dezső „Mária Antoiiiette, c darabjában: halálos verejtékkel az arcú kon mímelik a nyugodt előkelőséget De hát az ilyen keserves komédia ta Ián kötelessége a francia kormánynak mely Poincaréval a köztársaság elnöké vei, élén gyalázatos orvtámadást intézet a Kultúra ellen s az istenadta néppé elakarja hitetni, hogy sokkal több benne nemcsak az előkelőség, hamun az er» is, mint annak idején Capet Lajos pof gártársban. Azonban a klasszikus vereti: Írónak nem esak a saját kormányával hanem az egész világgal, minden követ kező generációval szemben is vannak kötelességei. A költői igazság a legelsé kötelessége, mert a költői igazság nem tapad ugyan a szóhoz, de azért igazság, még pedig magasabb rendű igazság, melynek hirdetésére Poinoaré ur elját­szotta a jogát, még ha százszer is Fran­ciaország, „halhatatlanjai" közé tartozik. A költői igazság megnyugtat minden embert, azért az a költő, ki ennek az igazságnak a vatese, a népek háborújá­ban is meghallgatásra talál s még a 42 centiméteres ágyuk döreje sem bömböli tul a szavát. Komain Holland,akit Gerhart 1 laupt­manii tanúsága szerint egyik regénye miatt Goethevei egy sorban tisztel a férfi erények nagy nemzete, a német, igy harangoz be a költői igazságnak: Hu nem tartozom, Gerhart Hauptmann, ama franciák közé, akik Németországban pusztán egy barbárországot látnak." ­— A legedzettebb idegzetű ember is ijedten lógja be e szavak hallatára az erkölcsi szagló érzékét. Hát Franciaor­szágban a Holland klasszist! irók is a banda tagjai közé tartoznak ? I'oincaré, ki halálos verejtékes arcán nyugodt elő­kelőséget mímel, rettenetes nyugtalan éjszakákat virraszthat át mostanában, hazug frázisokat gyárt, mert a végső szükség gy dokkal kezében diktálja neki, de ki parancsolja a költőnek, hogy az élet színpadán ripacs módjára szavalja az ilyen lapos prózát: „Bár sok okom van arra, hogy Németország miatt szen­vedjek és hogy a német politikát, va­lamint az eszközeit bűnösnek tartsam, jde nem teszem felelőssé a német népet,' hogy tűri ezeket és Csak eszközeivé 1 lesz... Még akkor sem emeltem fel szavam, mikor láttam, hogy az önök I seregei a nemes Belgium semlegességét megsértik ... De az a düh, amivel önök ezt a nagylelkű népet kezelik ... azfmárl 'sok!! Önök felgyújtják Hubenst. Löwen ina már romhalmaz. Lösven, míikinesei­1 vei, tudományával együtt, a szent város!j — De kicsodák önök? És miiven név­; vei illessem Önt, Hauptmann, aki visz-! szautasitja a „barbár 11 nevet? Goethe unokája ön, vagy Atilla unokája?..." Gerhart Hauptmann megadta a fran­cia levélre a választ. Levele egy csep­pet sem franciás izü. Azt itja a többek között: „Természetesen minden ferde és hamis, amit a mi kormányunkról, [hadseregünkről, népünkről mond. Olyan I hamis, hogy ebben a ekintetben ugy hat rám nyilt levele, mint egy üres fe­kete lap/ily . . . Természetesen baj, hogy la harc összeviszájában egy pótolhatat­lan U'uöens megsemmisül, de — tisztelt Kubeiisnek ! én azok közé tartozom, akiknél; egy embertcstvérein összetört melle ennél sokkal nagyobb fájdalmat okoz." Vájjon modnhatja-e Komáin Hol­land, hogy a Hauptmann irása is ugy hat rá, mint egy üres fekete lapály? * Komáin Holland után Clemenceau következik. Clemenceau is író, de ő nem Gerhart Hauptmannal levelez, hanem egyenesen a német császárral. Miért is ne? Hiszen Clemenceau miniszterelnök volt s köztársasági elnök, vagy talán francia császár is szeretett volna lenni. Es vajon mit akar? Nem kisebb dolgot mint pontról-pontra (sic!) megcáfolni a 1 német császárnak Wilson elnökhöz in­tézett táviratát a dum-dum lövegek hasz- ' tudatáról. Ez a szándékos, bohócszerü ' bornirtság egy régi vidéki történetet juttat eszembe. Egy vidéki pénzintézet 1 megbukott. Nem volt a kasszában egy ' krajcár pénz s az igazgató zsebei csak ' ugy duzzadtak a pénztől, A könyvelés azonban mintaszerű volna. A törvény­széki szakértő, egy másik pénzintézet­nek igazgatója, akinek zsebei üresek voltak, de az intézetének kasszája annál gazdagabb, vizsgálgatta a könyveket, ke- j resté a huncutságot, de nem birt reá , akadni. A könyvekben minden stimmelt. 1 Fáradozását szemlélve a sikkasztó fölé- I nyesen mosolygott, sőt később márga* ' nyolódni kezdett. A szakértő a gúnyra szelíden de igen határozottan válaszolt: i „Különös dolog, AZ én könyveimben néha-néha. nagyritkán akad hiba, de a kasszámban pápaszemmel sem lehet fel­fedezni, llt a kasszába a vak is híja. de i könyvekben a gyallai csillagda nagy teleszkópján át sem bírjuk kibogarászni.' 4 — Clemenceau ur is a könyvelésre ügyel, le Vilmos császár nemcsak táviratot küld Amerikába, hanem hamisítatlan francia dum-dum lövegeket is. melye­k*et nem műkincsek gyanánt tartottak ;iveg alatt sem a belga, sem a francia muzeumokban, hanem . . . * Mit mond a kérges tenyerű angol 'űggetleti munkáspárt? Érdemes meg­irökiteni a történelmi sulyu szavakat: ,Anglia Európa legreakciósabb és leg­vorruplabb hálálnia. Oroszország háta nögé áll. Ha Oroszországot területűn­ryobbitásban és a kozákuralom kiter­esztésében segítik, akkor a civilizáció is a demokrácia komoly veszélyben van­nik és Anglia ennek érdekében szállt taréba. Hazátlan bitangok azok. akik gy beszélnek? Es mit mond a nem kérges tenyerű »eresford lord? „A békét Berlinben kell negkötni, minden német hadihajói meg cell semmisíteni és elsülyeszteni, min­ien német kikötőt el kell pusztítani, a vrupp-féle gyárakat levegőbe kell röpi­eni. a kiéli csatornát angol lobogó alá telyezni." Mi ez? Közönséges hülyeség? Ne ligyjük, Bereslörd lord csak teteti ma­fát olyannak, mintha megérett volna egy zerény szanatóriumra. De azért ez nem tülyeség. Ez nem más, mint aminek veszler József, a kiváló kritikus igen gazságtalanul bevégezte Bernhard Shaw gyik legkiválóbb alkotását: niegeinészt­letetlen angol pudding. A berlini konyha :ezd már nagyon is javulni s az angol •udding nem szerepel az étlapon. S ha leresford lord emésztő képessége nteg­omlott az idők folyamán, ez igaz;:n a ogjelentéktelenebb incidense a vil ig ha­tomnak. Ikn-ij. A háború krónikája. — 1914. — Szeptember 17. A francia-német óriási csatában a németek elyzete kedvező. Német-angol csatározások az frikai gyarmatokon. A 13. és 4. francia hadtest ioyntól délre döntő vereséget szenved. (Jhatean­Irimont bevételénél a németek 2">00 franciát jtenek foglyuk Szeptember 18. Astrachanban forradalom tör ki. llinden­urg Augusztov mellett megveri a finnországi . vadászdandárt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom