Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-08-02

v.es bes/.éil nem muráik hatás nélkül és zúgó, «zünni nem akaró éljenzés követte beszédét A Főtéren Kemény Béla közig, tanácsos mondott hatásos szónoklatot, a Kaszinó eluH pedig lelkesen éljenez'ek az ablakokban megjelenő bwlybeli huszártisztekel. Innen percekig tartó éijen% s után a honvéd szoborhoz mentek, ahol pedig először Matray (jujdó bencésginináziuini tanár, majd az íljuság nevébe Kovács Jenő szig. orvos mondtuk lelkesít éji),-szedet. Végül BUsovi.'.h Jákó tanár állt fel beszélni. Épen visszatérve németországi útjáról a magyarok iránt, ott tapasztalt lelkesedést irta le. Beszéde átvolt-Itatva a szent meggyőződéstől, igaz lelkesedéstől. Isten szolgájához méltó, győnyötü beszed-e''sokak szeméből kicsalta a megindultság könnyei;. Az óriási embertömeg a Himnusz eléneklése után, minden incidens nélkül oSZÍoir fel. Meg kell jegyeznünk, hogy Mészáros polgármester ur ez alkalomra elrendelte, hogy az ívlámpák esti 11 óráig égjenek és Szokoly főkapitány ur megtelelő rendi'I legénységet bocsájtott a rendezőség rendelkezésére, akiknek azonban nem akadt semmi doiguk. , . . - - - \tc\ i\: •- * Felhívás Pápa város polgáraihoz. Az emberiség legjobbjainak legszebb ideáljai között ragyog a világbéke magasztos eszméje. Az utolsó évtizedek története méltán kelthette bennünk azt a bizó reményt, hogy ez a magasztos ideál mindinkább a megvalósulás stádiuma felé közeleg. Ha voltak a mi korunkban is véres háborúk, amelyek fájdalmasan rezegtették meg mindannyiunk lelkét, az u. n. kulturnemzetek között hosszú évtizedek óta nem került sor a fegyverek összemérésére. Méltán gondolhattuk, hogy közeleg az idő, amidőn az egykor marcona emberek fegyverek zajától hangos államaiból a szeretet békén munkáló országai válnak. Ám a történelem rácáfolt a világbéke idealista rajongóira. A világbéke lágyan ringató gyenge szellőjét a világháború minden kulturértéket megsemmisítéssel fenyegető vihara készül felváltani. Határainkon megdördült az ágyú és vérre szomjasan megvillant a fegyverek acélja. Ám a szeretet békét kedvelő munkujának marad elég tér a munkálkodásra a gyűlölködés e keserű óráiban is. Pápa város lakossága megmutatta a közelmúlt napokban, hogy békéhez szokott lelkéből a harc még ki tudja lobbantani a lelkesedés tüzlángjait. Ezrek ujjongó lelkesedése lobogta körül és kisérte el a harcba induló apákat, férjeket, testvéreket. Ám az apák gyermekeket, a férjek feleségeket, a testvérek szülőket és gyámolra szoruló testvéreket hagytak hátra körünkben. Fis lehet, hogy a végzettel fenyegető sors rövidesen árvákká teszi a gyermekeket, özvegyekké az anyákat, gyermektelenekké a szülőket. Ha a harcba induló hősöket nehéz útjukon lelkesedésünk tüze kiséri el, itthon maradott hozzátartozóikat szeretetünk áldó munkájának kell felkarolnia. E munkánk sikere érdekében bizalommal fordulunk Pápa vári »s minden polgárához és kérve-kérjük, hogy hozza meg mindenki tehetsége szerint áldozatát a legszebb oltáron: a szeretet oltárán. Török Mihály. Háború... Kicsalták odújából, elszédült a vérszagtól és most teleltünk kóvályog. Es ahol megfeleli a háború kuvikja, lépteit mindenütt esak' pusztulás siratja. Már felszáradt a Balkan vére; a szörny éhes, vért szomjaz, hpgy azt mohón elnyelve isinél kisértsen., Tárt karokkal, rémes tekintettel néz velünk farkasszemet. Egy szeme fenyeget,*

1 csalogat a másik. Es mi megyünk, n/lianunk karjaiba, a bizonytalan báboi'ü elé, pedig az csalfa, Quint a hullám, amelynek a hajó riugását köszöni és amely bár jelzi előtte a kincs torkába vezető utat, de egyúttal koporsója is'. . '. Örökké forgó gép az idő. amelynek kerekeibe van bekapcsolva az emberi élet. Gyors vágtatás, egy csomó gyásznapon, elhunyt népek halál hörgésén, győzők diadalniámoráii való átvonulás az emberi élet . a . Forog a gép, gyorsan, egyfolytában: lemet és gyászol; vigasztal és feh'idit. De megáll ez a perpetuum, egy 1S48. márcis 15-én, egy október b-án, pihen a gép egy 1878-ban. Majd meg ismét neki indul és peregnek a napok, közömbösen, mig egyszerre csak megakad. Megállunk, várunk és nézünk: ma a lörténelein születik. Ks inig megszületik a történelem, évtizedek és évtizedek munkája semmisül meg. Vaknierő alkotásoknak kell pusztulniuk. botty a történelem feljegyezze azokat; a fejlődés, a kultúra, a találmányok mind-mind a niegsenunisi!>'•*» szolgálatába s*zegődnek. Osztwald jut eszünkbe: sohasem tettek a művészetek az emberiségnek szolgálatot, de sokkal nagyobb annak az érdeme, aki feltalálta a rudat és megtanította az emberi, bogy annak segítségével könynyebben védekezhetik a vadak ellen. Igen, most is azé a babér, aki feltalálta a manlicbereket, az ucháciusokat, mausereket; aki először megtanította az embert, hogy a gépfegyverek segítségével néptömegeket mint söpörhet el, hogy pillanatok alatt mozdulatlan halott a legtökéletesebb teremtés: nyom nélkül posztul el nemzet fiatalsága. Ellent mond a háborúnak emberi érzésünk, a kultúra, felebaráti szeretetünk. Végtelen bün rátámadni embertársunkra, vétek társunkat bántalmazni, ezzel millió és millió sejtet békés munkájában megzavarni; de ha a testrész elmérgesedett, veszélyezteti a test létét: késsel, szablyával kell nekiinenniink, kérlelhetetlenül irtsuk ki. Akarjuk a háborút, mert a világbéke pártján állunk és mert. sajnos, ehhez a nagyszerű toronyhoz vezető utat. holttestekből kell kiraknunk; akarunk háborút, mert hivei vagyunk a kultúrának, a fejlődésnek. Háborút akarunk, mert hazafiak vagyunk, nem tagadtuk meg őseinjeet, nem korcsosultunk el: elődeink lelke él bennünk, egyek vagyunk mindaritryian! Háborúval tartozunk utódainknak, hogy azt a tekintélyt, amelyet mi örököltünk, változatlanul származtassuk át a következő nemzedéknek. De háború felé kell hajlanunk azért is, mert nein felejtettük el a szerbek sértegetéseit. Készek lettünk volna már régen a leszámolásra, csak — hamut hintettünk gyűlöletünk tüzére. És most ismét kigyúlt a ,sok apró szikra . . . Sercegő, lánggá fejlődött^ egy lángtenger az egész ország, amely már a szerb halán is körülnyaldossa, röpíti a zsarátnokot az ellenség felé . . . Nagy hatalom az a tüz, amely millió meg millió láncból csap fel váratlanul. Amikor a millió és millió szívben kigyúló tüz eleven energiává változik, amely vasmarokkal szorítja a fegyvert, mintha sohasem akarna tőle megválni; amikor mindnyájukat égy érzés hatja át; előre hazámért! Lelkesedés, hazafiság, mindenen győzedelmeskednek. Es győznünk kell: a győzelem a miénk! Lelkesüljünk a háborúért, mert békénk lesz. De ne feledkezzünk ino;' azokról, akik ehhez a békéhez vezető lépcsők, gondoljunk azokra, akiknek holttestén átgázolva érkezünk a béke szentélyébe. Es mig lelkesülünk, jussanak eszünkbe ők is, akik érettünk, csupán miérettünk, mindannyiunkért, hazánkért indulnak a biztos halál elé! Öleljük át őket, őket, akik míg bölcsőjük földjét tapossák, sirhalmukou lépdelnek! Győzünk, mert győznünk kell! (jyőzni fogunk, de ha nyerünk is, lesznek áldozataink. Lesznek, akik nem vigadhatnak hazájuk örömén; lesznek akik eltorzult arccal szanaszét hevernek; lesznek porban bevető gazdátlan karok, amelyek még most is vad gyűlölettel szorongatják az ellenség kezét. Hollók zengenek fölöttük gyászinisét, vérüket beissza föld pora, lassan korhasztja őket az idő súlya . . . Es az időgép forog ismét tovább, változatlanul, szüntelenül ... A történelem pedig feljegyzi: 1ÍH4. Nussbaum Miklós. A háború és a közgazdaság. Sok minden vetődik fel ilyenkor, amikor az egész város népe megmozdult. Érzi mindenki, hogy a közgazdasági élet forgalmának szabad funkciójára a mozgósítás és a háború béklyókat rak. Az ipar. a kereskedelem, a gazdasági élet' sok munkáskezet veszít el s a termelő erőknek ez a hiánya fogja legelőször éreztetni hatását. A háborús időkre való tekintettel a kormány a pénzügy és közgazdasági terén is kivételes intézkedéseket léptet életbe. Ezek az intézkedések egyvlöre csak politikai értelemben válnak kivételes intézkedésekké és a közigazgatási hatóság ellenőrzés alatt nem álló kereskedelmi társaságok vagy külön törvények alapján létesült társulatok, pénztárak rendörliatósági ellenőrzésének szabályozására vonatkoznak. Egyelőre ma közgazdasági kivételes intézkedések nincsenek, csak azok, amelyeket az lítlzí. Ii."i-ik törvénycikk foglal magában. Az a moratóriumról szól, amelyről azonban ma meg nem kell beszelni és nem is akarunk felesleges nyugtalanságot felidézni azzal, hogy rámutatunk az | idézett törvénycikknek kivételes intézkedéseire. ÍCsak megemlítjük, hogy a törvény erről is mt'v.kedik és megszabja annak határait.