Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-07-19

még nem érdeklődőt a politikai események iránt, hiszen a középkori államhatalom béklyóban tartotta a népet. Csak a történelmi osztály és azok, akik a „történelmet csinálták," jutottak az első hírlapokhoz. Elsősorban az uralkodók és udvarai, tudósok és az akkori kor reformátorjai olvasták a relációkat. A oasseli. kopenhágai és königsbergi fejedelmi udvarokon dolgoztak a XVI. század leghíresebb ujságirói, az akkori idők politikusai, theológusai ós tudósai, köztük Sturm, Zvvingli, Bullinger, Luther Márton, Melanchton, stb. Albert porosz herceg különösen Lutherrel és Melanehtoninil állott élénk levélbeli érintkezésben. Melanchton valóságos szerkesztőséget tartott fönn a tudós világ központjában, Wittenbergben és onnan továbbította és sokszorosította a hozzáérkezett tudósításokat. Innen szereztél; be „értesüléseiket" a fejedelmek, kancellárok és államférfiak. Európa minden részéből kapott Melanchton eredeti tudósításokat, azaz leveleket, amelyeket ö dolgozott és számos tanuló theológussal lemásoltatta. Azonkívül nagyforgalmi helyeken, vásárok vagy országgyűlések színhelyein gyűltek össze nagy számban a legkülönbözőbb hírek. Itt bukkanunk első ízben olyan emberekre, akik a híreket hivatásszerűen gyűjtik, füljegyzik — ma: szerkesztik — továbbítják. „Nova" vagy „Neue Zeituug"-oknak nevezték ezeket a leveleket, amelyeknek külön rovatjuk volt, ahol csakis eseményeket közöltek az Íróik. A „szerkesztő" neve nem volt kitüntetve a lapon, legföljebb a megjelenés helye és ideje. Melanchton az összegyűjtött anyagot az úgynevezett „levél-ujságokbau" (Zeitungsbrief .1 adta ki. Sokszor a levelekhez külön mellékletet adott ki, amely csupa eseményt tartalmazott. Bár ezeket, a leveleket csak egyes személyeknek küldték, azok időközben mégis kézről-kézre jártak. A levél-ujságoknak nem volt semmitéle politikai vagy egyéb karaktere, csak egyszerűen leközölték a híreket, csak néha-néha hangsúlyozták autikatolikus tendenciájukat. A le\élujságoknak nagy hasznát vették a tudósok, akik innen mentették azokat a legújabb hitvket,'auieiyek kutatásaikhoz szükségesek voltak. Fejedelmek, kancellárok és állami hivatalok voltak a legtöbb előfizetői. Az ujságlevelek fötémái a hadi események, vallási harcok, sajátságos égi tünemény ok megjelenése, gyilkosságok, kolera stb. voltak. Magyarország nagyon sokszor szerepel Melanchton és a többi német irott újságokban. Egy példa: Von Hungarn. (1550. okt. 5.) In llungarn ist Fried; ohna dass in Siebenbürgen der Münch und Peterwitz eiue Unvuh angefangen v. wegen der tutela und ist der Münch zum König Ferdiuaudo gezogen; dagegen schreibt man Peterwitz hab Hülf von den Türken. Ha ezeknek a lapoknak uem is lehet nagy történelmi értéket tulajdonítani, mégis sok érdekes újságot nyújtanak az akkoti időkből. Politikáról kevés szó esett, mert hiszen theológusok szerkesztették, ezeket pedig a nagypolitika vajmi keveset érdekelte. A szerkesztést nagy összevisszaság jellemzi, a beérkezett, híreket egymásutánban írták le, sehol semmiféle rendszer, rovat vagy hasonló elrendezkedés nincs. Az irott laptudósitásokat sok esetben lenyomtak, lfelaohton, Luther és a többi witteinbergi theológus nagyon sok esetben „helyezték sajtó alá" az akkori irott újságokat, amelyek igy könnyebben sikerült elterjeszteni. — Mindenben igaza van, „Dr."-nak — sajnos abban is, hogy ezt a jobb sorsra érdemes kis sportegyletet Pápán éppen nem pártolják. Mint ezen sportegylet, helyesebben sportcsoport intézője, ugy gondolom nem küvetek el hibát a szerénység rovására, midör. • csoporttal szemben a birtokosesetet használom. Egyletem négy iootball mérkőzést rendezett az alatt a rövidke három hónap alatt mióta fennáll. Az anyagi oldaláról vizsgálva az eredményeket megállapíthatom, hogy mind a négy football mérkőzésre ráfizettüuk. Am — amint „Dr." is mondta — az erkölcsi siker az meg van, m

u

rt pld. Győrben tessék csak egy sportembert megkérdezni a pápai footballisták felöl és kérni hogy mondjou róluk véleményt, olyan választ fognak kapni amely csak igazolja ugy „Dr." mint az én állításomat, vagyis, hog}

T erkölcsi siker az van. „Dr." cikke végén a város figyelmét hívja fel reánk. Állítja, hogy a város, ha kihasználná a helyzetet, hát kitűnő anyagi eredményt érhetne el. Ajánlja „Dr.

u hogy építsen pályát nekünlc, melyért, ami természetes mi fizetünk. Koustantálja, hogy a mécseseink a pályának a várostói való távolsága miatt nem sikerültek. — Mind... mind szín igazság! — Készemről nincs is semmi hozzá fűzni valóm, ha csak az nem, hogy ne az anyagiak vezéreljék a várost a pálya megépítése ügyében, hanem az, hogy ezen tettével a kultúrának szolgál és az [ifjúság testnevelésének helyes irányba terelését Iis előmozdítja. — Köszönetemet fejezem ki egyletem nevében „Dr." urnák, hogy szives volt szót emelni érdkünkben. Molnár Árpád a P. K. ö. aportinléaCje. Mens sana in corpore sano. Ezen a ennen irt e lap uiult heti számába ,,Dr." egy kis cikket, mely amint a cím is mutatja a sportról szól. Beszel a sport eredetéről : fejlődéséről, a mai stádiumáról és végül városunk sportéletéről. Elmondja, hogy a pápai kozöntég nem pártolja a sportot, idegenkedik, húzódik tőle, pedig a varosunkban nem régen alakult, egy I,:sportegylet, mely inas. jobb sorsol erdemei. TOLLHEGY. Hogy kezdődött a nászutunk? Ismerik express-hazasságom történetét; azt a kis esetet, mely a szerencsés véletlen segítségével összehozott az én kis aranyos, de most még csak egy napos feleségemmel, bájos uuinmel. született Rudolfi Element illával. .Mig vőlegény voltain, nem értein rá naplót irni. Még ha írtam volna is. az nagyon egyhangú lett volna: nem lett VOluá benne más, minthogy milyen szerelmes vágyok, hogy rózsaszínűnek látom az egész világot, hogy olyan boldog vagyok, hogy megszeretnék ölelni mindenkit, hogy menyasszonyom fényképét a párnám alá dugtam és képével aludtam, kepével ébredtem, bog}- ezzel szemben képtelen voltam minden másra, mint csak arra, hogy reá gondoljak; hogy el nem tudtam volna olvasni egy politikai vezércikket, hanem az újságból a szerelmes versekéi böngésztem ki és azokat szavaltam magamban ; hogy szivarom kék füstjében, elábrándozva csöndes lakásom puha karszékében öt láttam; hogy amint a kávéházban egy piccolót kértein, a fekete tükrében az ö arcát láttam: hogy a virágokat haloinszámra vettem és a Kertészeti értesítőt olvastam: milyen virágot nemküldtem menyasszonyomnak; hogy uem tudtam szórakozott voltam, a szivart tüzes végével dugtam a számba, mikor szakadt az eső a botomat vittem magammal, mikor sütött a nap esernyőt húztam fel: hogy kezet, csókoltam a szolgálónak örömömbe és Tisza Istvánnak üdvözlő táviratot küldtem, holott ellenzéki vagyok j hogy az Uncili-smuiicilit összetévesztettem a Kadetzky marssal és a vizvicceket szellemes dolognak tartottani : — szóval ez a vőlegény korszak olyan állapot volt, hogy nem lehetett naplót irnom Minden intenzív vágy beteljesülve azonban bizonyos nyugodtságot ad az embernek. Az esküvő után már nyugodt voltam. Két. hónapos nászutat vettünk tervbe és mikor a lakodalmi diné után az éu kis asszonykámmal az állomásra hajtattunk, egészen értelmesen tudtam kimondani a személy pénztár elöli : — Ket e]s,, osztályú jegyet biulapestig. A szomszédos fülkébe beszáll egy ur. Öreg és kövér. A kalauznak ad két koronát és azt mondja neki: — Nézze én rettenetesen mély alvó vagyok. Tudja, hogy Szent-Tamáson csak egy percig áll a vonat. Nekem azonban ott kell kiszállani, de okvetlen. Lehet, hogy elalszom és az esetben hiába költenek, nem ébredek fel egy negyedóráig. Nehogy a vonaton maradjak Szent-Tamáson, egyszerűen fogjanak meg és tegyenek le a vonatról. Odalent majd csak felébredek. Alig hogy elmondta és alighogy átadta a borravalót, már is elaludt. Mélyen, nagyokat hortyogva. Felöle ugyan ágyukat sütögethettek volna el. A következő állomáson beszáll egy másik ur. Azt mondja a kalauznak. — Budapestig megyek, aludni fogok, csak ott költsenek fel. Lefeküdt az egyik úrral szemben és segített neki aludni az elsötétített kupéban. Aztán tovább ment a vonat és jött. az éjszaka. — Szent-Tamás, egy perc! kiáltotta egyszerre a kalauz, kinek eszébe jutott az egyik ur, a két, korona, a nehéz felköltés és hogy azt az urat ki keli tenni a vonatbél. Hozta a kalauztársát. Bementek a sötét fülkébe. Felkapták az utast és szépen kitették. Még egy pillanat és a vonat tovább robogott. IIusszu unalmas utazás. Végre feltűntek Budapest lámpái; az a fényáradat, mely a nagyvárosokat körülveszi. A kalauzok sorba ját ták a kupékat, és költögették az alvó utasokat: — Budapest, kiszállani. Az elsötétített fülkében feltápászkodik az egyedül maradt utas. Dörzsöli a szemét, álmosan kérdi a kalauztól: — Hol vagyok? — Budapesten, hangzott a válasz. Éktelen haragra gyulladt ós ordítani kezd: — Gazság. szemtelenség'. Maguk bitangok! Mit mondtam en maguknak?! Hogy Szent-Tamasnál tegyenek ki a vonatból. És most elhoznak Budapestig. Mit csináljak? Mit. csináljak? Most utaahatok vissza. Szemtelenség! ITol az állomásfőnök, hol a panaszkönyv? Megyek az igazgatókoz, megyek a miniszterhez ! Elcsapatom magukat. Egy szuszra elmondta. A két kalauz öszszeiiéz, azt, kérdi egyik a másiktól. — Vájjon kit tettünk ki Szent-Tamásnál? Felszal a vonatra Tisza István. Csak ugy inkognitóban utazott, egyedül. Bemegy egy első osztályú fülkébe; bent ül egy utazó, egy nagy gyár képviselője. Szivarozik, irtózatosan fújja a füstöt. Az első osztályon csak ugy lehet dohányozni, ha az útitársak megengedik. Azt mondja Tisza az utazónak : — Kérem n« dohányozzon! — De dohányozok. — Nem dohányozhat, ha én nem engedem meg. — Semmi köze hozzá. Tisza haragra gyullad, beuyul a zsebébe, kivesz egy névjegyet, melyen rajt'állot „Tisza István miniszterelnök." A névjegyet átadta az utazónak. Ez megnézte és zsebrevágja: — Mt közöm hozzá akár mi is az ur. Tisza látta, hogy nem boldogulhat, ki megy a folyosóra odainti a kalauzt: — Nézze bent van egy ur, aki uem akarja abbahagyni a dohányzást. Utasítsa rendre. — A kalauz bemegy és azt mondja az utazóuak: — Kérem nem szabad dohányoznia. Az utazó benyúl a zsebébe és átnyújtja a kalauznak azt a névjegyet, amit Tisza István adott át neki. A kalauz megnézi, hapt.ákba vágja magát az utazó előtt és azt hebegi: — Bocsánat, kegyelmes uram, uem tudtam. Aztán kimegy a folyosón áldogáló Tisza Istvánhoz és azt, mondja neki: — Ne/.ze uram, jobb lesz, ha hallgat. Tudja ki az aki bent van és dohányozik ? Tisza István. Tudja milyen ember?! Elcsapat, ha egy szót is szólok. Tessék inkább átmenni egy másik kocsiba.