Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-07-12

szeget kellene űzetnie a kihasított háztelek részért az építtetőnek. Hát ezt 1900-ban nem gondolták meg? Avagy hiszik, hogy kiadások nélkül uteaszabályozás végrehajtható. Ha ekképen gondolkodnak a Főtér legszebb részleténél, akkor mit akarnak az uj utcavonalakkal a Főutcában, mit a Kossuth Lajos-utcában, különösen itt a kapu feletti épület eltüntetésével és a keleti oldal kiszélesítésével? Tegyük sutba az egész tervet, ha véghez vitelére költeni nem akarunk. Ennél az érvnél még sukkal gyöngébb az a hatósági okoskodás, amely szerint az 1900-iki vonal mellett az építtető szobái ferdék lennének, amit el akar kerülni. Micsoda hatósági kaviár? Az építtető szobáira vigyáz, hogy fenlek ne legyenek és annyira vigyáz, hogy érte a törvényesen jogerős és aesthetikailag is kifogástalan utcavonalat feláldozni kész. Erre több szót kár vesztegetni. Különben az egész kérdésről jelenleg elég ennyi. Az ügyet figyelemmel kisérjük mindaddig, amig a legfőbb döntő forum szava benne elhangzott. Érdeklődő. Az etikett. Az egész osztrák-magyar monarchiát alapjaiban megrendítette a serajevoi merénylet és mint ilyen megrendülések mindig, ez a merénylet is felszínre vetett néhány olyan momentumot, amelyekből ennek a szerencsétlen kettős monarchiának sok bajára, e bajok okaira vonhatunk következtetéseket. A legszomorúbb, legelkeserítőbb a merénylet következményei, illetve a merényletet kisérő körülmények közül feltétlenül az udvari spanyol etikett mindeneket legázoló uralkodása és előtérbe tolódása volt. Ez az etikett még sohasem látszott ennyire mindenekfelett állónak, ennyire mindenen, sziveken lelkeken uralkodónak, mint ebben az esetben, mikor azok, akikre alkalmazták, lelkükben, gondolkodásukban, életükben és halálukban egyaránt egész különleges emberek voltak. De ma két héttel a merénylet után már szinte lezárhatnék a tragédia aktáit Lezárhatnék, igen, ha az etikettnek ez .i kUlönös, hihetetlen és mondjuk meg. kis>é lelháboritó uralnia nem vetne fényt e monarchia népeinek minden bajára. De fényi vet. még pedig nagyon szomorú fényt és e fényben meglátjuk a mi sok bajunk egyik nagyon nagy. na* gyon végzetes okát. Az etikett, a forma, ez uralkodik ;\y. egész társadalmon, mindnyájunkon. Mindenütt formákhoz ragaszkodunk, egész eleiünk a formákkal való harcból, küzdelemből és viaskodásból áll. Ezek a formák — a különböző társadalmi osztályok formái, akadályozzák meg. hogy bármilyen terv valóban megvalósulást nyerjen. Minden akció beleakad valami formába; valami szabályba, amely azután húzza le a mélybe, a megvalósulhatatlanság mélyébe. Osztálytagozódásunk sem egyéb, mint a formák következménye, amelyekhez a legtöbb ember oly szigorúan ragaszkodik. A fővárosban a polgárság és a munkásság erősen demokratikus befolyása alatt a formák uralma már hanyatlóban van, de itt a vidéken még in floribus vau a formák hatalma. Azt hisszük, nem is kell erről bővebben beszélnünk. Mindenki tudja, hogy egy-egy bál vagy bankett megrendezése, egy jótékonycélu előadás vagy estély beállítása milyen nehéz, mert vagy az egyik főembernek, vagy a másik uriasszonynak van valami kifogása valami ellen. Formák és etikett, ezen a kettőn alapul a mi egész társadaluii berendezkedésünk, ahelj'ett, hogy őszinte egyetértésen és benséges érzéseken alapulna társadalmi rendszerünk. Ezért nem vagyunk erősek, ezért nem tudunk egvséges. határozott állást foglalni semmiféle kérdésben és — valljuk meg — ezért gyenge a mi egész monarchiánk. Etiketten egy államot felépíteni nem lehet. Az etikett külső váz és nem lehet belső tartalom. Abba a vázba, amellyel a monarchiát az etikettet és a formák körülveszik, komoly és igazi belső tartalmat kell tölteni. Az etikettnek az a különös szereplése, amely a trónörököspár bécsi temetésén megnyilvánult, talán gondolkodóba ejti azokat, akiknek mindene az etikett és talán változást fog előidézni a kettős monarchia társadalmi életében. Mens sana in corpore sano. Ezt u közmondást már a rómaiak csinálták és Lelátták fontos gyakorlati jelentőségét. A mai modern sportok ugyan még nem voltak ismeretesek, de az atlétikai játékok napirenden voltak. Jöttek az uj idők, modern szellem és a haladás a fejlődés mind csak megerősítette a régi közmondás nagy igazságát. A periodikusan megismétlődő nagy olinipiádok, amelyeken az összes nemzetek képviselői versenyeznek a bajtiokságért, semmiben sem különböznek a rómaiak játékaitól. A legkülönbözőbb foglalkozású körök belátták a test fejlesztésének szükségszerűségét és fontosságát és igy alakultak meg loglalkozási ág, társadalmi állás etc szerint az egyes sporttársasugok. A legtöbb sportegyletben kasztszellem uralkodik, dicséretre érdemes kivétel a fotball, ahol a rendi és felekezeti különibségek elsimulnak és tán épen demokratizáló hatásának köszönheti nagy népszerűségét. Eddig csak az iskola keretében foglalkoztak a tornával, játékkal sporttal. Az itju átlépve az iskola küszöbét, t itoglalták az élet gondjai és nem törődött a teste lejlesztésével. Az utolsó 10 • •vi. -u ez a helytelen irányzat megszűnt és hivatalnokok, kereskedők, munkások napi munkájukat belejezvéu a sport ráltontoseágában keresnek szórakozást. Természetesen először a fővárosban kezdődött a sportok du atja és költséget nem kiméivé részint részveiiv társasági alapon, de tiiinienesetre városi támogatással létesültök a nagy sporttelepek. Már a nagyobb vidéki városoknak is vannak versenypályái, amelyek nz ideális céltól eltekintve jelentékeny haszonnal is járnak. Városunkban bámulatos módon, nem hódított a sport, és eddig az egyedüli sportesemény a ref. főgimnázium évzáró tornavizsgája volt. Szó volt már párszor arról, hogy a kerületi középiskolai tornaverseuyt nálunk tartsák meg, ami azonban megfelelő hely hiányában kivihetetlen. A legújabban is egy fiatal erőkből, agilis, ambiciózus fiatalemberekből álló sport egylet alakult meg, amely bár mérsékelt anyagi, — de teljes erkölcsi sikerrel tölti be nemes hivatását és hétről-hétre rendez fotball metsoheket. Az anyagi siker elmaradását ugyanazzal magyarázhatom meg, mint a középiskolai tornaverseuy elmaradását: kellő hely hiányával. Nézetem szerint egész jó üzleti befektetés volna a várostól, megfelelő helyen egy versenypálya létesítése és amellett az iskolákkal szemben tán erkölcsi kötelessége is. Az iskolák teszik ki a város idegenforgalmát, növelik a kereskedelmi forgalmat, adnak sokuknak jöv dehnet és megélhetést; — csekély ellenszolgáltatás volna csak mindezekkel szemben, ha a város elősegítené az ifjak testi neveiésót. Mint mondám amellett jövedelmező is volna a befektetés, mert mint a fővárosi és a vidéki példák mutatják, a közönség zsúfolásig megtölti a versenyek tribüujeit és igy a belépti dijakból bőven futja a pálya használati dijának fizetésére. Városunkban, hol annyi a modern tanintézet, nézetem szerint semi különös nehézségbe nem ütközne egy alkalmas versenypálya létesitése, és azt hiszem az iskolák vezetősége sem idegenkednék attól, hogy a várost ez üdvös iutézinény megvalósításában anyagilag támogassa. Annál is inkább a város kötelessége ez intézmény létrehozása, mert a szükséges földterület a városnak áll legjobban rendelkezésére és az alkalmas területnek kevés költséggel való átalakítása legjobban általa lehetséges. Érdemes kérem ez ideával komolyan foglalkozni és azt hiszem nem szükséges hosszabb indokolás a megvalósítás szükségességének bizuiiyitásá"a. Dr. Ipari pályák. Ilyentájt nagy gondot okoz a szülőknek, hogy gyerekeiket milyen pályára adják, mit neveljenek belőlük, hogy évek multán szemrehányás ]ne érhesse őket, inert a gyermekeiket olyan pályára adták, vagy szántak, ami természetükkel hajlamaikkal ellenkezett. Nehéz és felelősségteljes feladat már auynyiból is, mert sokszor maga a gyerek se tudja teljes határozottsággal, hogy minő pálya iránt van kedve ós annál kevésbbó tudhatja ezt a szülő, aki többnyire a gyermeke hajlandósága utan indul, de nálunk igen gyakori eset az is, hogy a gyengébben tanuló, vagy rosszabb osztályzatokat hozott gyermekre a szülő rögtön kimondja a szentenciát, hogy iparos lesz a gyerek. Ezt pedig nem oly formán mondja, mintha egy rendes, jó és megélhetést biztosító pályára szánna, hanem inkább mumus gyanánt állítja oda ezt a pályát, melyre azért keli a gyereknek mennie, inert nem tanult. Így nem csoda, hogy maga a gyerek már előre is undort érez a pályája iránt és elképzelhetii, hogy nem fog az elsők közé tartozni szakmája terén. Es elég szomorú és kárhoztatható tény, hogy a jobb tanulókat direkte nem az ipari pályákra nevelik egyes szülök, mely téren okos | és értelmes liuuak kétségtelen sikerei volnának. A legnagyobb hiba abban áll tehát, hogy ICag] aroiszágon csakis a tanulásra hajlammal nem biró fiukat adják ipari pálvára, amikor ott is kellene tanulni és tanítani. l»e amikor még az amúgy is fennálló hiányok mellett a tanitó iparosok zöme a tanoucokat nem a inühelvbeii hanem ii szakmán kivül, igen nagy ideig mással foglalkoztatják a tanonc idő rövidre szabott tartatna alatt.