Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-06-28

A lehetetlen állapot kényszeritett reflexióra. Feladatom az emiitett .'1 tér kép útmutatását követve a Tapolca-part gyalog járóra nézve előadui l'elíbgáso mat. Az egyik, még pedig, a hiteles tér kép szerint már 1860-ban, de az előtt i; volt már szélesebb ut a grófi kerttől ; Hal-piacig és az Uszodától fogva a (iyi móti-utig, illetve a Széles vízig csali szabad part vonult végig, vagyis: ez if a közhasználatnak át volt engedve. A másik, a nem hitelesített térképen az Uszodától a széles-vizig van feltüntetve szélesebb ut, ami - véleményem szerint. a szabad part használatnál többet jelent, jelent legalább is 1 öl széles utat, olyat, amilyen van a Hal-piactól a grófi vámig. E két útról senki sem vonj i kétségbe, hogy a város tulajdonát képezi, még pedig oly tutajdonát, amely soha sem birtokolható el. S teljes igaza vau dr. Lővy László urnák mikor követeli, hogy az Uszodától a Szélesvizig terjedő Tapolca-parti vonal 1 öl szélességben útnak állittassék vissza. De kötelességünk kutatni dr. Lővy László tir azon állításának jogosságát is. amely szerint a mult század '20-as éveiben a Tapolca jobb partja a Halpiactól az Uszodáig is szabad part volt, illetve közhasználatú séta-ut. Ha ez tény valóság, amit egyébként iiz általam fentebb említett térkép is kifejtett felfogásom szerint igazolni látszik, akkor ez a parti-ut is még mindig város tulajdon, mert a törvény világos rendelkezései értelmében: az utak a közönség által hosszú időn át használt séta-utak is azon közdolgok közé tartoznak, amelyek soha. semmiféle hosszúságú usurpatióval el nem birtokolhatok. Már az más kérdés, hogy ha a kérdés ezen oldala is véglegesen a város örök tavas/, virul mindenütt az öröm .. . A N7.iv, amily szeret, sohasem öregszik meg, esak egysser meghal. Eléh vagy utóbb meghal minden! Az élet hosszúságát is nem az idő*, hanem a boldogság határozza meg. Egy percnyi igaz boldogság több, mint tiz évi aaen ved éa és gyötrődés. Istenein pedig egy emberélet hány percet foglal magában! Mert aki életiben igazán ho'dog volt az egy egész világot, éli át. A/ jelen volt a tereiuteenel es látta, hogy miképpen enyészik el a nagy mindem-egben. Aki a-eret és boldog, az tudja: hogy lett a világ és hogy annak el kell vesznie . . . Mert ahol U Isten vau, ott a mennyország. A szerelem tehát a mennyország. A szerelemLe/, csupán kél szív kell. A széniem két sziv nélkül erőtlen Isten, fájdalmas öröm, sötét világosság, •ja '.ia!

au igazság s minden, mi visszás, rendetlen es képtelen. A s/erelein pedig kél t-/iv öss/.cdohhaiiása nélkül semmi. A i-euimi nem élet, mert aki nem szeret s nem boldog, az tulajdonkénen nem is él! íme lehat a szerelem elmélete. I >'• szabadjon latnunk a •sérelem elméletének a tudományosabb formáját is. Mim a világon minden ugy a szerelem ia a termeszei örök törvényei szerint keletkezik és folyik le. Azért törvényei szentek és sérthetetlenek. Az izmainkban, idegeinkben, vérünkben ts képzeteinkbe javára dől el, mint érvényesítené a ha tóság az egész folyópartra vonatkozi' jogát. A mi szerény véleményünk szerint, a folyó egész jobb partját illető juí a városra nézve, annak kivált e partjár tul eső beltelki részek rendezése szempontjából, nagyobb jelentőségű jogot éí> hatalmai biztosit mintsem azt előre látni lehetne. Erről a témáról jelenleg bővebben nem beszélek. Csak röviden azt jelzem, hogy e jog birtokában lenne ereje is hatóságunknak a Tapolca medre oldalának jobb karba tételére és az egész part rendben tartására. Egyébként sem felejtse soha egy város és annak hatósága, tehát Pápa városa sem, hogy nem tudja, mikor veheti majd nagy hasznát egy oly folyó partnak amely a város fejlődésre leginkább képesített részein halad keresztül és amelyet éppen ezért hány és hány szemfülesebb város irigyel tőlünk. De persze mi, Dunántúl Athénje, jobb szeretjük a mi iőlyócskánk pariját rondaságokkal behintve látni: nem ütődünk meg, ha itt is ott is évről-évre elharap egy részt belőle valamelyik szomszédos föld éhes foga; azzal a dőre felfogással tűrjük e partokkupációkat, hogy legalább a városnak nem kell gondoznia a partot. Pedig — tisztelet-becsület a kivételeknek, — a partbirtokosok sem i»"en törődnek a parttal. Azok meg a városra várnak. Szó ami szó: Nem törődünk a magunk vagyonával. Kicsinyes okoskodásokkal elkallódni és elfogyni engedünk olyan földrészt, amelyet okos és tervszerű eljárással a város legszebb sétavonalává tehetnénk. Nem is kerülne oly sokba, mint ahogyan némelyek gondolják. Mi igy gondolkozunk : Ha szép Erzsébet-ligetet alkothattunk évenkénti kisebb kiadásokkal inért ne csináltathatná lerakott ösztönszerű erők, mint öröklött tulajdonok idézik elő azt a nagyszerű vonzalmat, amelyhez egyúttal a lét legédesebb érzelmei füzvek. A szerelemben is tehát tueg kell hódolnunk a hatalmas természet törvényeinek. Mindezekből önkénytelenül is kitüuik, hogy netii puszta phrá/.is az, amely azt hangoztatja, hogy a férfi és nö egy személy. Legalább igy kellene lennie. IIa igy volna mindenütt, ugy készen is volna a mennyország már itt a földön - nem kellene érte az *gbe, a semmiségbe vágyni. Az optimisták hiszik, hogy egykor igy lesz. i.n is inkább hiszem, mint nem. Mert akkor csakugyan mennyország lesz itt a földön, Arról fogok még Önnek beszélni, hogy miképen őrizheti meg kis mennyországát, hogy oda majd a pokol légköre el ne hasson. Mert a mennyországban is támadhatnak és támadtak i- rossz angyalok. Az irás beszél ilyenekről. Ezekhez is a pokol légköre térhetett . . . Ont azonban a legfőbb ördögökre már figyelmesre lettem. Van még sok egyéb dolog is, ami veszélyes lehet arra nézve, hogy mennyországát lassanként megrabolják Öntől. Es ezek az élei százféle csillámai, Például azt se engedje meg. hogy a nagyravágyás leijén a lelkéhez. Mert tanulja meg, bogy a gazdagság nem épen a tárgyuk halina/ahan. mind ' inkább az azokkal való megelégedésben rejlik. llu megszokjuk az igének megbővült mértémeg hasonló módon a város a Tapolca jobb partján, ha kell az egész vonalon, a grófi kerttől a Széles vizig, a séta-utat ós inért ne javíttatná ki e munkával párhuzamosan a Tapolca medrének elhanyagolt jobb oldali falát? Hisz évente nem emésztene föl ez többet mint a mily összeget a színházra teszünk félre. A kiadástól félő aggságoskodást én ürügynek tartom, amellyel elkerülni akarja a hatóság az esetleges darázsfészket. Örömmel üdvözlöm dr. Lővy László urat, bog}- nekem adott szives válaszával többrebecsülte a közérdeket mint hazug érveken nyugvó boniim paois-t. Figyelő, Halál-epidémia. Nincs még egy olyan gyorsan és veszedelmesen terjedő járvány, mint a halál-epidémia. Vannak hetek, sőt hónapok, amikor rémesebbnél-rémesebb tön í eggy i 1 k o s ságo k, rablógyil le ossá go k és öngyilkosságok követik egymást. Most ismét ilyen időszakba • kerültünk bele. Az újságok hasábjai vérrel és halállal vannak telve. Mintha valami rettentő halál-bacillussereg szállt volna fejünk fölé és elpotyogtatta volna a baeillusok millióit, ugy hajszolják egymást a szomorú és tragikus események. Az ilyen eseményeket azonban nemcsak riportszerüen, nemcsak, mint száraz eseteket kell és szabad tekintenünk, hanem igenis azt kell benne látnunk, amit valóban jeleni. Jelenti azt, hogy egész társadalmunk, minden intézményünk teljesen megrothadt, hogy belül, társadalmunk mélyén olyan erjedés, olyan bomlás állt be, amely előbb-utóbb szétvetéssel fenyegeti egész társadalmi építményünket két és egykcdvüek les/imk az ennek megfelelő vagyonnal szemben. Mert sajnos, a gazdagság olyan, in .ni akár a tenger vize : minél többet iszik belőle az ember, auuál szomjasabb lesz. .Mar pedig lemondás nélkül niucs megelégedés. Nyilvánvaló, hogy amiből az egyiknek sok van, abból másnak kevesebb van. Mert ez a sorsunk s aki a bctölthetetlcn vágyakról nem tud lemondani, az mindig szerencsétlen fog lenni. A király amint tudjuk békeélt, a koldus meg kincsért eped. Egyik vagy másiknak mindene lehet, csak épen az nincs, aki igazán szerelné. Alig másnak ép ellenkezőleg semmije siucs, de van aki öt l'orróan, boldogítva öleli át. Így lehat ritka eset, hogy valakinek az öszs/.es vagyai nyerjenek kielégülést. A/eri tudnunk kell lemondani. Bizony-bizony ez a legnagyobb tudományok egyike. A zen arra kérem, hogy nagyravágyó ne legyen. Meri a nagyravágyásból származhatik as irigység, irigységből a gyűlölet, a gyűlöletből • lyl es rosszakarat; ebből meg a bosszúvágy és igy tovább. 11a mar egy kis ördög átfúrja magát szivünkbe, e résen több is befér, melyek ujabb s ujabb lesekei törve, végre a legnagyobb ördögök is tanyát ülhetnek bennünk. Pedig tudja-e, hogy mi az ilyenek sorsa! Iligyje el nekem azt, hogy minden bűn még ez éleiben kiveszi büntetését.