Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-01-18

a familiáris ékszerekből kikerült csekélyke alapt.őke. Manapság meg alig vehetünk lapot a kezünkbe, hogy ne találnánk benne valami hirt egy-egy színház válságáról, vagy egy-egy szinészdirektor bukásáról. A közelmúltban a soproni bajok, most a debreceni kínlódások, a Feld-téle uoüintézet örökös zavara, a feloszlatott Nagy Dezső staggione társaság képezi a napilapok „Művészet és Szinház" rovatának állandó témáját. Önkéntelenül merül tel a kérdé«: Miéit? Mi az oka, liogy igy megváltoztak az idők? A gazdasági viszonyok okozzák-e, vagy a vidéki közönség romlott el végképpen, hogy leszokott a sziuházbajárásról ? Dehogy. A vidék ma is csak ugy szereti a színjátszást, akár azelőtt, csakhogy a vidéki intelligens közönség izlése, irodalmi ismerete nagyot nőtt az utóbbi években. Distingvál és éles szemmel kritizál meg minden momentumot — nem elégíti ki a silány darab és bosszankodik a szerepnemtudók, meg a gyenge, kezdő színészek kontár játékán. Fejlett Ízlést, intelligens miiélvezetet vár a pénzéért,, ha helyet toglal a színházban s bántja minden disszonáns hang, vagy játék, amely ebben zavarja. | Magam is ismertem I embert, aki az első sorból beletigyelt a karmester partitúrájába s végig olvasta előzőleg újra Nórát, mielőtt a színházba ment volna, dacára, hogy majd betéve tudta.) A színigazgatók nagy részénél éppen fordítva áll a dolog. Megállapodtak. Régi nyomdokokon haladnak ma is, kicsinyes anyagi érdeknek vetik alá bármikor a művészeti kérdést s pesti jargot ban szólva, nincs szivük költeni és áldozni valamire. Pedig manapság pénzt csak pénzzel lehet szerezni. Plafondos szobát vidéken még alig láttam, kilincset pedig az ajtókon éppen soha — pedig ez igazán semmiség Ruhatáruk rendszerint ócska, silány, ezer év előtti - díszleteiket húsz év óta ismeri a közönség, a színészeik meg legnagyzbbrészt pár forintért összeszedett Titán Lacik, akiket nem a tehetségük, csak a könnyelmű élet csalt a szini pályára. így aztán igazán szépet produkálni még megközelítőleg is bajos, viszont nem csoda, ha a fejlettebb izlésü közönség sziuházszeretete lohad. Megállapodott rendes jónevü színész és művésznő, aki mindig közönséget vonzott, tucatszámra sétál szerződés nélkül — akárhány Ínséggel küzködve — a direktor urak pedig panaszkoduak-panaszkodnak és szépen sorjában tönkremennek. Nem volna okosabb, ha ismeretlen senkik helyett ezekből szerződtetnék össze elsősorban a társulatuk zömét?... Igaz. hogy többe kerülne valamivel, de a reklám kereskedelmi körben épp ugy, mint művészeti tekintetben mindig kifizette magát. S bizony Isten, magam is inkább megnézem Hegedűst, Fenyvessyt, Petest az egy toriutomért, mint Bizonylaky Adélt és Lengeligetfalvi Attila urat a szabadalmazott liudapesti Színházban, hogy bosszankodjam s ha meg vidéken bosszankodom az előadáson, inkább el sem megyek, ha elepedek is a színház után. Jó társulatot tartani direktor urak, jó előadásokat produkálni, akkor nem mennek tönkre, ahogy boldogul most is minden színtársulat, amely becsületes művészi alapon álló s nyújt valamit a pénzeért a közönségnek. A Kath. Kör hangversenye. — 1914. jan. 10 Az idei farsang első bálja zajlott le a mult hét szombatján a GritT-beu. Sietünk kijelenteni, hogy nem sikerült oly jól, mint számítottuk. Megszoktuk ugyanis, hogy a pápai kath. kör mulatsága minden tekintetben, tehát ugy anyagilag, mint erkölcsileg a lehető legjobban üssön be, — idén azonban, mintha még a közelmúltnak országos bajai, a nehéz pénzviszonyok és az ezek következtében megbomlott társadalmi élet minden nehézsége bénították volna meg a körhöz közelállókat, a régi, megszokott családok közHl a legtöbben - távollétükkel tüntettek. Ez ugyan nagyrészt esak az anyagi oldalt érintette, de az erkölcsi sikerre is befolyással birt, mert hisz elkedveleniti a szereplőt az üres széksorok látása. A hangverseny 7 számból állott; nem volt tehát túlságosan hosszú s igy a táncolóknak nem volt kifogásuk ellene, a zenebarátok pedig szintén találtak benne sok élvezetet, mert. változatos volt. Szelényi Józsefnek egy tartalmas, kedves Alkalmi proloiogját szavalta el igen értelmes hangsúlyozással és kifogástalan tudással Faruady Terus, kit a visszalépő szereplő helyett, csak az utolsó napokban kértek fel a terhes szereplésre. Auuál nagyobb az érdeme. A „Kath. Kör vegyeskara" cini alatt azután néhány hölgy és férfi eléuekelte VVushhing „Falu végén" című szép kardalát. A szerzemény, melynek kedves szöveg szolgál alapul, szép de elég nehéz s hogy mégis alig néhány próba után ily meglepő precizitással lett előadva, elismerést vált ki belőlünk ugy a szereplők, mint a betanítást végző korelnök, dr. Teli Anasztáz, főgimnáziumi igazgató iránt. Igen értékes, sőt tán legértékesebb zeneszáma a műsornak Schuszter-Seydl Teréz, wieui udvari hegedümüvésznö hegedüjátéka volt. A müvészuö, kit egy wieni barátnője kisért zon-j gorán, különösen Sarasate Zigeunerweisen-jevel és a ráadásul adott keriugövel (édes anyja gyönyörű szerzeményével; ért el rendkívüli hatást. j Kifogástalanul tiszta kettöstogásai. mesterien produkált pizzicatói és a szédületes gyorsaságban is. tökéletesen érvényesülő ujj-jártassága, valamint elegáns, de biztos vonókezelése nőben ritka, virtuozitásról tettek tanúságot. Halmi Hódogné Erdudynek egy ismert, de mindig hatásos költeményének. A celli bucsu el- ! szavalásával ért ej nagy hatást. Utánna Oroszy Margit, budapesti tanárnő énekelt el Taruaytól és S/.ekácstól néhány magyar müdalt. A zongurakj.séfetet itt. az időközben visszalépett Csoknyay Eliz helyett Szentgyörgyi Sándor végezte. Az énekesnő művészete nem annyira a hangterjedelemben, mint. inkább az értelmes előadásban rejlik. Szép szövegkiejtéssel és elfogadhatóan kellemes hanggal adta elő a meglehetősen nehéz, de mindamellett tetszetős énekszámokat. Csoknyay Eliz Chopin egy müvét játszta ezután zongorán. Maga a zeneszám a híres szerző egyik legértékesebb kompozíciója ugyan, rendkívül nehéz, mellyel csak oly alt, a klasszikus és kamarazene iránt kiváló érzékkel biró zongoristák, mint Csoknyay Eliz tudnak sikerrel megbirkózni, de a zenében járatlan nagyközönség csak kis részében tud különösebb hatást kelteni, mert nehezen emészthető. Igy is azonban viharos taps honorálta az előadót, ki utóbbi időben — sajnos — oly ritkán lép a pódiumra. Igen tetszett végül az utolsó szám, az Éjjeli zene c. költeméuy, melyet Lósz János adott elő. Közben-közben a mellékteremből diszkréten kihangzott Strizs Gyula diszkrét, hangfogóval tompított, de végtelenül kedvesen ható, érzelemteli hegedüjátéka, melyhez íl-4 szem cigány adta a kíséretet. Maga a szavalat is s hozzá ez a szép zenekíséret igen pompásan sikerült A hangverseny végén kitakarították a nagytermet s kezdetét vette a tánc. A táncolók jól mulathattak, mert hely volt elegendő. Füredi bandájának muzsikája mellett reggel négy óráig folyt a tánc. A négyesek, melyeket dr. Adorján Gyula igen ügyesen rendezett, kitűnően sikerültek, továbbá szívesen járták a csárdásokat és a bosztont. Élénk tarkaságot és változatosságot kölcsönzött a táncolók képének a hölgyválasz is. Ez volna röviden a jan. 10-i kath. bal referádája. Most még hátra volna a rendezőnek Kalmár Károly, kath. kmi társelnök érdemeinek a méltatása, inert tudni kell, hogy a rendezési nehéz, fárasztó és hálátlan szerepét ö vállalta, tudjuk azonban, hogy ö neki fájt legjobban az, hogy a kAtholikus családok közül annyian távol maradtak és azt, hogy semmiféle nyilvános elismerésre ismert szerénységénél fogva igény t nem tart. A házasság-iszony. A sok karácsonyi és újévi körkérdés között, amellyek között, ujat kitalálni éppen olyan nehéz, mint megkonstruálni ;i perpetuum mobilét, felbukkant egy kérdés, amely csodálatosképpen legtermészetesebbek közé tartozik, amely kézenfekvő, amely szinte kívánkozik arra, hogy körkérdések utján intéztessék el, ha Ugyan elintézés módja nz ilyen nagy társadalmi problémák megoldásának ez. A kérdés, amelyet egy angol iíjsáo- vetett fel az. hogy nők és férfiak egyaránt, miért iszonyodnak a házasságtól és miért tolják azt ki a legjobb esetben is hosszú időre? A felelők közül sajátosképpen majdnem mindegyik azt mondja, hogy a mik fényűzése okozza a férfiaknak házasságiszonyatát. Hogy ezt éppen Angolországban. az egyszerűség és puritánság országában momlják. az különös. Hiszen ott kapnak nők és férfiak egyaránt olyan nevelést, amely nem predesztinálja őket arra, hogy Hagy háztartást vezessenek, hogy reprezentáljanak, hogy külső csillogással akarják megtéveszteni a családi körön tul eső ismerősöket, barátokat és idegeneket. Ez Magyarország specifikuma, a házaséletet esak muiálunk rendezik ugy be. Angolországban még manapság is ugy tudjuk, keveset változtak azok a viszonyok a házas élet körül, Iliiül amiket a mi jó öreg 1 fickenselbeszéléseiből és regényeiből ismerünk. Ami fényűzés áz angoloknál kifejlődött, az mind egy bizonyos megcsontosodott etikettbe foglalható össze, az angolok kimért egyéniségének megfelelően egyszerűen étkeznek, de az étrend betartását, az evőeszközök miként való használatát olyan szigorúan veszik, mint a földadótörvényt. Tehát már ott is igy meglazultak az erkölcsök? Hát ott nincsenek háztartási iskolák, nincsenek folyóiratok, nincsenek mértékletességre és takarékosságra intő szülők és rokonok, hogy enynyire elfajultak az állapotok? Könnyetlén odavetve persze bátran ellehet mondani, hogy a nőknek a fényűzésre való hajlama riasztja vissza a férfiakat a házasságtól. Hókkal mélyebb okai vannak ennek. Csak a társadalom egy bizonyos rétegében űzik a fényűzést annyira, hogy itt oka lehet a férfinek arra, hogy egyáltalán ne, vagy legalább is megállapodott éveiben nősüljön. Itt szó lehet arról, hogy az emberek iszonyodnak a kétes boldogságtól, hogy vigyáznak a jövőjük re, amelyet pazarlást és fényűzést szerető asszony egy-kettőre tönkre tehet. Másként állnak a dolgok annál a társadalmi rétegnél amely nem az öröklött vagyon fölötti hatalmat gyakorolja, hanem amelynek kezemunkájával kell meg-