Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-05-31

22. szám PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Gyula papirkereskedéae, Kö-tér U'il-ik szám. Tolcfsr. 3.3.2 százzá. A szerkesztésért felelős laptulajdonoa: GOLDBERG GYULA. Klfiflzetéaek én tiirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 19 kor., félévre 6 k., negyedévre 31 Nyilt-tér Koronként 40 lillér. — Kgyos szám ára 30 üli. Pünkösd. Pünkösd ünnepe virradt reánk, a természet legbájosabb ünnepe, midőn minden atomja a világegyetemnek virul, fejlődik és kacag az életörömtől, midőn minden sóhaj, minden panasz beiéiül a természet lágy vigasztaló zenéjébe. Pünkösd ünnepe virradt reánk és a lélek felmagasztosulva, a zsolozsmák áhítatos morajától elfelejteti velünk egy pillanatra gyarlóságunkat, áthat bennünket a vallásos érzület és visz fel a magasba, abba a szférába, ahol a lélek megtisztul minden szennytől és salaktól, mi a mindennapi életben reá ragad, ahol léteznek még emberi jogok, ahol az egyenlőség, testvériség nem puszta frázis. Pünkösd ünnepe virradt reánk, a naiv néphit ünnepe, a legendás hősöké, ez ábrándos szemű szerelmes lánykák ünnepe, a piros rózsás ünnep, amelyhez annyi szívdobbanás, annyi örömrepesés fűződik: ki marad pártában, ki nem ? Piros, rózsás ünnep te, mi is szívszorongva nézünk leled, lélekzet elfojtva várjuk, lessük: mit hozasz nekünk, örömöt vagy bánatot, derűt vagy borút, ünnepi fényt vagy sötét gyászt. Félünk, hogy a piros rózsa szirmai lehullanak és vérrózsákat festesz a bennünket tápláló anyaföldre, lelünk, hogy hervadás következik a viruló piros rózsák nyomában. Piros, rózsás ünnep te, ne vigy minket a kísértetbe, maradj olyan és mindig csak olyan, minő vagy, minta minőnek lenned kell. Légy mindig szép, rózsás, derűs és napsugaras. Derits fel mindenkor bennünket, áraszd el virágaiddal, derűddel és fényeddel ezt az országot és annak minden fiát. hadd szálljon a csüggedt lelkekbe egy-egy fény- és remény sugár mely hinni és bizni, Istenben hinni és önmagában bizni megtanít. Piros pünkösd ünnep te, áraszd el fényeddel és jóságoddal ezt a földet, űzzed el tőlünk a rossz sejtelmeket, a szomorú előérzeteket, ne engedd, hogy a kétség, a csüggedés és hitetlenség úrrá legyen ezen nemzeten, hegeszd be a sebeket és erőt, bizalmat és hitet csepegtess a lelkekbe és szivekbe. Piros pünkösd Ünnepe, te a szeretet ünnepe is vagy, mert a szeretet jegyében születtél, hasd iz emberi lelkeket métynégtis szereteteddel, hogy nemcsak ünnepek jöttén legyen bennük jóság, engedékenység, felebaráti szeretet, hanem a sivár hétköznapokon is tudják egymást tisztelni és szeretni, egymást támogatni, egymással jóbarátségban élni. Bájos pünkösd ünnepe te, irtsd ki az emberek szivéből a gyűlöletet, kenyéririgységet s minden rossz indulatot, tedd elégedetté, boldoggá őket, hogy egymással egymásért dolgozzanak a nemzet jólétének előmozdításán. Piros pünkösd ünnepe köszöntünk, hozz fényt és ragyogást, derűt és boldogságot, melyek megnyugvást és egy szebb jövőbe való hitet keltenek milliók szivében. A test fejlesztése. Ki az, ki manapság egyik vagy másik a testet gyöngítő bajban ne sínylődnék. Valóban csekély azoknak a száma, akik napjainkban teljesen egészségesek és még csekélyebb azoké, kik tényleg erősek is. Az életmód összhangzata, a kultúra jelentékeny fejlődéso következtében megvan zavarva, mert túlságosan sokat foglalkozunk manapság a szellemmel és annak ápolásával és figyelmen kivül hagyjuk a test fejlődését. Ez pedig okvetlenül megboszulja magát. A természet törvényei számunkra elővann.ik írva ós azokat követnünk kell. IIa pedig azok mellőzése rossz következményekkel jár, ugy jajgatunk kegyetlen, sorsunk felett, pedig bajaink okát önmagunkban kell keresnünk. Csak az értelmetlen ember mondja a természetet kegyetlennek. Az, aki ntait és törvényeit életmódjával összhangzatba hozza—elismeri annak igazságos voltát. Megérdemli a büntetést az, ki ügyeimen kivül hagyja ama parancsokat, nieTÄRCÄ. ESTENDE

. . . Estende halkan magam magamnak A te szavaid suttogom : — ..Meglássa, hogy mily hü leszek Önhöz" . Ezeket mondád, jól tudom. Ks mikor hűnek kellett vón' lenned, Mikor már szentül szeretett szivem: Akkor, óh akkor hagytál magamra. Mikor szerelmed igaznak hittem. Estende halkan magam magamat Azért én egyre hiztatom, Oh, ha te nem is lettél hü hozzám — Hü lett az édes, hus dalom. Ezek iv dalok éltetnek engem, Mint harmatcsepp a rózsalevelet . . . Ezek a dalok zeuoik csodásan Örökké tartó nagy szerelmemet! Estende halkan magam magamnak A te szavaid suttogom . . . A lelkem hátha ugy vérzik tőle: Mégis jól esik mondanom ! . . . Sugár József. Az anyaföld. Kisdomhos faluban éppen gyűlés volt. Nagyban folyt a vita. Mikor aztán a gyűlésnek vége volt, l'éter hátyáok. a hircs ember, kinek egy kéével több tudomány volt a lejébe, mint a többieknek, igy szólt az emberekhez: — Atyafiak, valami okosat akarnék mondani. Az atyafiak nagyot bámultak Péter bátyánk szavára. Vájjon mit akar megint'.' — No hát, hadd halljuk a szót,-leleli rá a jó Márton bácsi,-aki nagy hazafi hirében állott. — Hát má csak megmondom. Hallgassatok ide. Tegnap levelet kaptam Amerikából . . . — Amerikádul ?-lőu nagy csodálkozás. — Igen. igen. És az van a levélbe irva, hogy aki kimegy Amerikába, nagyon gazdag ember lesz. Aranyalma terem a fán, a folyókban aranyhalak úsznak, az utcán sült maiacok szaladgálnak és kés van a hátukba szúrva. A fákon oipó is terem. Aki éhes, az vág egy jó szeletet, a malacból és levesz a fáról egy cipót. Senki sem kéri számon tőle. Aztán az aranyat csak ugy osztogatják . . . Az öreg Márton erre megcsóválta ősz fejét. — Má én azt ebiem hihetem Pétör ! — En se, — mondja egy másik ember, aki rokona a Márton bácsinak. — Má pedig elbillentük nekom, ha mondom, mer ez. a levél nem hazudik. A jó Márton bácsi megint megcsóválta a fejét. — Má pedig akárhogy van, én nem hiszök anuak a levélnek. Erre már a falu esze. a biró uram is htleszólta magát. Hát olvassa kend fel !-Majd meglátjuk, mi az igaz benne. A biró szavára Péter bátyámnak büszkébben dobogott a szive. Mégis okos embernek tartják St. Elő is vette a nagy levelet és elkezdte olvasni: Az emberek csodálkozva hallgatták és mikor vége volt a levélnek, l'éter bátya igy szólt hozájuk : — No, ugye, hogy mégis igaz? . . . — Már ugy köll lönni,-mondja rá Papp Józska, a kisbíró egyszersmint a levélhordó. — No hát ki gyün el velem Amerikába? Én is luögyoK,-mondja egy másik. És még többen is szóltak volna, de Márton bátyánk vette át a szót. — Atyafiak, ne menjetek Amerikába, ne higyjetek a levélnek, melye', bizonyára gonosz embör küldött, hogy ámítson bennotoket ... Hát inog aztán tudjátok-e, hogy er. a haza ellen bűn és lázadás Isten ellen? .\ki itt nciutud megélni, az in'in tud ott sem. Ne higyjetek, hogy a pénzt ott ingyen osztogatják. Megköll azért dolgozni a bányába . . . Dt azok bizony nem hittek neki. Hallgattál) az áruló s/oia. a csábos levélnek hittek. Eladták mindenüket, buesut vettek falujuktól es szép hazájuktól es elvitorláztak a dollárok basájába, Amerikába. Mikor elbúcsúztak a falubeliektől, a jó Mar-