Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914
1914-05-24
XLI. évfolyam. Pápa, 1914. május 24. 21. szám PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a s á r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Ooldberg Uyvila papirkereskedése, Fö-tér 'J3-ik szám. Tclc::r. 3.12 szarja. A szerkesztésért felelős laptulajdoiioa: GOLDBERG GYULA. i llőli r.etési-i; és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évro 1Ü kor., félévre l> k., negyedévre 3. Nvilt-tér sőrénként -I 1 » fillér. — Kiryes szám ára 30 üli. Helytelen gazdálkodás. Minden embernek • természetszerű törekvése, bogy gazdaságának forgalmát emelje és gyarapítsa. E célból minden kínálkozó alkalmat igyekszik megragadni, a mit csak az ésszerű meggondolás megenged. Felhasználja az időjárás változásait, az általános vagy részleges mezőgazdasági fordulatokat, alakulásokat és legfőképeu a jó és olcsó kölcsönt. Apáink irtóztak az ttdósságcsiHálástól, ami bizony nem is volt rossz szokás. Ma azonban már más a helyzet. Nem szégyen, ha valaki adós, ha kölcsönt vesz fel és élnek is vele az emberek, talán még túlságosan is. Ne azt vegyük, ki könnyelműen, céltalanul s talán igaz ok nélkül csinál adósságot, nézzük azokat, akik számítással, ésszerüleg hasznos és jövedelmező befektetésre vesznek fel kölcsönöket. Azt tapasztaljuk, hogy aki jól számított és megáiiapodou gondolkodású ember, jó és olcsó kölcsönnel sikeresen emelheti gazdasági hozadékát s a kölcsön csak hasznára válik. Sajnos azonban, sokan vannak, akik tervszeriileg és céltudatosan vesznek ugyan kölcsönt, de már helyes számítás nincs a munkában. Egyszerűen ebő gondolatuk után mennek vagy másoknak netán sikerült, de az ö körülményeik között nem alkalmazható példa után ós igen gyakran a szerfelett elszaporodott ügynökök rábeszélésére hallgatnak. A legnagyobb és leggyakoriabb elhibázott számítást a konverziós ügyleteknél találjuk. Soha a konverzió nem volt olyan felkapott, mint ma, ami különben az alacsony kamatlábban biztos magyarázatát leli. Divat lett a konvertálás, vagy legalább magasabb kamatú kölcsönnek olcsóbbá való átalakítása. Ez a divat azután áldozatokat követel és aki számítás nélkül konvertál, könnyen ráfizethet a konverzióra, mert az bizony nem minden körülmények között vezet haszonra még ha ugy látszik is. hanem néha határozottan ráfizetésre. Hogy a lelkes konvertálóknak világosabban beszéljünk, egy példát állítunk ide, amelynek iratai csak nemrégiben voltak kezeink között. Egyik vidéki euffcéruefc volt egy vidéki pénzintézetnél egy ."»000 és egj* IiiKH) koronás kölcsöne. Olcsóbb kölcsön reményében nemrégiben egy fővárosi intézethez fordult és amit kért, megkapta vagy isis felvett 8000 korona külön jelzálog kölcsönt. A takarékpénztári kölcsönök még nem voltak régi keletűek, ugy hogy a folyósítás alkalmával levont különféle takarékpénztári díjakat, a különféle bélyeg esetleg ügyvéd költségeket, mindenféle iratok beszerzésének költségeit, hogy ugy mondjuk, még ki sem heverte a kölcsön. E kölcsönök visszafizetését a fővárosi intézet teljesítette s mindkét kölcsön után 3-3?» kártalanítási dijat kellett fizetni, ami már magában véve 210 korona volt. A két kölcsön törlési engedélyére, törlési kérvényre ragasztott bélyeg és a törlési' munkadíja lehetőleg mérsékeltebb felszámítás mellett kitett 50 koronát. Vagyis eddig a ráfizetés 260 korona. Most jön a fővárosi intézet 8000 koronás kölcsönének bekeboleztetése, Imajd a leszámítolás és ekkor x !«°ó érté'kesitési díj levonása. Ez mintegy 00 kojrona oly kiadás, melyet csak hosszabb lejáratú kölcsönök nem érezhetnek meg. de hamaros visszafizetés mellett, mint minden pénzintézetnél, ugy itt is feltétlen veszteséget jelent az adósra nézve az eddigi veszteség, ami tehát ebben az esetben már 320 korona. Még szerencse, hogy a fővárosi intézeti kölcsönnel nem voltak bélyegköltségei s amellett kártalanítási dijat nem számított, amely kedvezmény ha nem lett volna, még nagyobb veszteséget lehetne kimutatni. TÄRCÄ, OLAF, A DALNOK.* Fordította: Dr. Körös Endre. „Ki az? u , kérdezte Harald király, „Kitől dalokat Norvégia zeng? Dalolja paraszt, ha szánt a síkon, Dalolja hajós, ha az árra mereng. Dalolja lovas lihegő paripán — Hallottam elégszer a harc mezején — Hozzátok őt váramba ide, A varázslatosat hadd ismerem én." Ragyogó trónján fennült a király, Urak sorakoztak a trónja megett S bevezették most itju Olafot. A dalnokot, — a parasztgyereket. K< jobbra tekint és balra tekint — Az udvari nép pompája csuda! — Susogtak is, mosolyogtak is, — Itju Diaion hitvány a ruha! — A királyi trón lépcsője fokán Ki Alit kékben, mint mennyei bolt? Az szép Esztrild, a királyi leány, Norvégia legszebb virága volt. Termetre sudár, akár a fenyő. Az arca, akár a hajnali hó, • Mutatvány dr. Körós Kndre mai számunkban ismertetett legújabb kiadványából. Haja, mint fényes arany fonata, Szeme, mint a tiszta bérci sió. () nem mosolygott, nem susogott, Csak a szeme szólt: „Szivem beteg! Kifárasztá sok léha beszéd, Zengd el dalodat, — gyógyítsd te meg!" HArfáját megpendíti Olaf — Sasként magasra törő dala szól Napfényről, mely tengerre ömöl, Tündérek éjjeli táncairól. Zeng régi időknek hőseiről, Tettről, aminőt a vész öle szül, Zeng balzsamról, mely a sebre csepeg Ks női szivek szelid érzetirül. Dala, mint zúgó y.ivatar, szilaj, Itala, mint susogó szellő szava, lágy Ks zengi : a nüvbül a szívbe hogyan Ömöl át, némán epedve a vágy. Mint bérci fenyő, ha kél a tavasz, Édes kíntól a lányka remeg, <Maf ránéz — lehajtja fejét — Ks hóarcát bő pír lepi meg. Harald, az öreg. jo kedvre derült: „Feltűnnek előttem az ifjú napok, Mikor útra kelek wikingi hajón — Fent büszko sasok, lent csacska habok!" Kinyújtva kezét, kardjára csapott: „S ezt, ifjú Olat, neked köszönöm, Tudasd, mit akarsz jutalmul ezért, Megadok bármit, mi szivednek öröm." Ks jobbra se néz és balra se néz, Nem néz arany, ékszer, gyöngyök után, Csak a csillagnak fényét keresi, Ksztnlda szemét, azt, nézi csupán. Hullámként reng Esztrild kebele. Szép arca izzó. mint a parázs Ks vágyva feszül az ifjú szive, Fesziti boldog, erős akarás. „Te az ország és a nép ura vagy. Adhatsz mindent, egy szódba kerül, — Nem vágyom a rang, nem a kincsek után, Esztrild csak a vágyam, ö egyedül!" Felcsattant mind az udvari nép: „Ki innen a hetyke szájú zsiványt!" Hagyogó trónján felállt, a király : „A lányomat, iljn Olat, ne kívánd. Kivanj rangot, kivánj te vagyont." Olat komoran megrázta fejét: „Szivem óhaját kérdezted imént, S én benned bi/.va — megfelelek." A lányra tekint, kinek arca fehér, Mint zsenge virág, ha hó lepi el, Hárfáját vette s ment, egyedül — Csak gyásza nehéz kiséretivel. Királyi lakon kialudt a világ, Mindent komoran mély árny lődözött, Szép Ksztrild álmatlan feküvék Nyugtot, nem adó párnái között. Ks ime a várnak tornya alatt Hang csendül a kert csalitja közül,
