Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-04-19

Akkor hát az volt az adott hang: ki vele! Most meg oda fordult a jelszó: Vissza! Be vele! Egyelőre a jövő májusig! Akkor az ágostai evang. tanulókért aggódtak, most nem törődnek velük, hanem az izraelita növendékek erkölcsi nevelése ég a keblükön! A következetesség diszpéldája az alispánhoz adresszált kérvénynek az a része, amely vádolja a városi hatóságunkat, hogy negligálja, mint illetéktelent, a vármegyei határozatot. A jelzett hely igy szól: „A városi tanács ugyanis teljesen ignorálja a vármegye, mint felettes hatóságának ide vonatkozó rendelkezését ... A város ezen eljárását azzal akarja igazolni, hogy a vármegye e kérdésben, mint Pápa belügyében nem illetékes hatóság. Ezen állítás téves volta kitűnik abból, hogy a városi tanács ez ügyet háromszor vitte a városi közgyűlés elé, amelynek joga és kötelessége az összes bordélyházaknak más területre való áttelepítéséről gondoskodni, a városi közgyűléstől pedig csak a megyei közgyűléshez lehetett és kellett is föllebbezni." Hasonlón, csaknem egyezőn hangzik a belügyminiszterhez küldött kérvény ide vonatkozó része is. Már most az idézett ponttal állítsuk szembe Kriszt Jenő, pápai esperesplébánosnak az ezen ügyben a megyéhez felterjesztett fellebbezését. Mindjárt az első pontban pattogva fejti ki, hogy tulajdonképpen a városi tanács az illetékes ezen ügyekben intézkedni. De halljuk a szöveget: „l.) Pápa r. t. város szervezeti Szabályrendeletében nem foglaltatik intézkedés oly irányban hogy a bordélyüzletek elhelyezése és száma tekintetében melyik hatóság vagy testület van hivatva intézkedni, irányadóul tehát a 184(>471901). sz. vármegyei Szabályrendelet szolgál, melynek 2. §-a kimondja, hogy bordélyház nyitására és tartására rendezett tanácsú városokban engedélyt a városi tanács ad, még pedig oly számban, mint azt a város képviselőtestülete megállapítja. Igaz, hogy városi szervezeti Szabályzatunk 3. §ának 158. pontjában taxatíve felsorolt intézkedéseken kívül, minden ügybeni rendelkezést, melyet a törvények, miniszteri rendeletek és szabályrendeletek a képviselőtestület elé utalnak, vagy amelyet kiváló fontosságánál fogva a városi tanács vagy a polgármester a képviselőtestület elé terjeszt, a képviselőtestület jogkörébe utalja, de ez nem vonatkozhatik a bordélyüzletek elhelyezésének kérdésére, mert a hivatkozott megyei Szabályrendelet értelmében ennek megállapítására egyedül és kizárólag a városi tanács illetékes." Eddig az idézet. Csakúgy sikolt a két egymás mellé helyezett idézetből az ellentmondás és önkénytelenül is arra a kérdésre késztet: ha a megyegyülés a felirók kedve ellenére döntött volna, akkor sem tartják fenn utóbb idézett jogi felfogásukat? Az ellen mondások és következetlenségeknél, amelyek/e feliratokban ékeskednek, ínég szivrehatóbbak azok a bátran odavetett állitások, amelyek a tényállásokkal nem egyeznek. Csak a főbbeket lássuk! L) A belügyminiszterhez irt kérvényben ez áll: „Hogy a közgyűlést kövek") két héten belül senki sem felebbezett, annak oka, hogy a polgármester urnák az ezen ügyben elhangzott interpellatióra adott megnyugtató válasza eloszlatta az aggodalmat" t. i. hogy csak az Irhás-utcában lesznek azok a bizonyos házak elhelyezve. A tény ez: A közgyűlési jegyzőkönyvekben egyáltalán nincs bejegyezve olyan interpellalio, amelyre a felirat hivatkozik. De megengedjük, hogy valamiféle kérdés ez irányban elhangzott; de rögtön azt is kijelentjük, hogy nem tételezzük föl a polgármesterről, hogy olyat válaszolt volna, ami a közgyűlés rá vonatkozó határozatával ellenkezett volna. Ha pedig igy történt, akkor csak ráfogás az idézett állítás eme része. Es ha az ő aggodalmukat eloszlatta, azért nem felebbeztek a közgyűlést követő két héten belül, mért nem felebbeztek az Irhás-utcabeliek, hisz velők a hatóság tudatta a határozatot. Mért uem felebbeztek Beck Zsigmond ós más szomszédok, Karner Rezső stb.-ek, akiknek nem két hétig, de teljes .'1 hónapig eszükbe nem jutott a tiltakozás! Továbbá ha az Irhás-utcába elhelyezés megnyugtatta a felirókat és nem voltak aggodalmaik, akkor három hóra az emiitett közgyűlés után mért kifogásolták erkölcsi és zárdai érdekekből az Irhás-utcát? Mért keresték fel ez értelemben irt kérvényükkel a püspök utján a kultuszminisztert? Mért irt föl újólag Kriszt és Társa az Alispánhoz, a Kultuszminiszterhez és a Belügyminiszterhez? Mért vették oly későn észre az Irhás-utca erkölcsi veszedelmeit? 2.) Amily elfogadhatatlan fent idézett mosakodásuk, éppúgy tarthatatlan igy hangzó vádjuk is: „az építkezés csak ősszel kezdődött meg, az elhelyezésről sem az érdekelt iskolákat, sem a szomszédokat nem értesítették, továbbá az elhelyezésnél, illetőleg a Korona-utcai építkezés engedélyezésnél sem a városi mérnököt, sem az építészeti bizottságot nem kérdezték meg." Erre megfelel a 74(50/1913. ügyszám, amely szerint aug. 6-án, tehát nyáron — Pintér János, Irhás-utcai házának épitése miatt a jobb és baloldali szomszédjaik, névleg Schiller Salamon és Karner liezső meghívattak kézbesített értesítés utján. A szemlét fenti nap d. u. 3 órájának a főjegyző és a v. mérnököt hivatalosan helyettesítő Schertz Sándor jelenlétében meg is tartották. A teljes megértés végett megjegyezzük, hogy a városi mérnök ez időben hosszabb szabadságot élvezett s ez idő alatt őt Schertz Sándor mérnök helyettesitette. Ez az igazság! Máit állítani nem szabad. Ami pedig az építészeti bizottságot illeti, ennek bordélyházak elhelyezése ügyében nincs szava. 3.) A tényekkel szintén nem fedhető a belügyminiszteri feliratnak ez a része sem: „A városi tanács huzavonája volt az oka, hogy csak 1918. nov. 11-én vitték a közgyűlés elé a sérelem orvoslását célzó beadványokat, továbbá annak is. hogy csak nov. 22-én bocsátották szavazás alá az ügyet." A tényállás a következő: Beadatott 4, említett jellegű kérvény és pedig az Irhás-utcai lakosok kérelme okt. 5-én, a Korona-utcaiaké : okt. 30-án, dr. Cjváry Endré-é okt. 30 án a 47 polgár és városi képviselőé: nov. 1-én. Amikből nyilvánvaló, hogy a polgármester midőn ezek tárgyalását nov. 11-re tűzte, nem akarta halogatni az ügyet. Hogy ezen a gyűlésen végleg le nem tárgyalták a kérvényeket és a lovább tárgyalása a másik, a nov. 22-iki gyűlésre maradt, annak éppen a kérvényezőkkel egyetértő v. képviselők voltak az okai, akik 4 féle tervvel is előállottak és vitát provokáltak, hogy a hitelesített jegyzőkönyv szerint a polgármester ez ügy tárgyalását, mivel már este 8 óra volt, kénytelen volt a következő gyűlésre halasztani. Különben megnyugtatásul ide jegyezzük, 11-én is épp ugy mint 22-én elbuktak volna biztosan. Talán az fáj, hogy előbb le nem szavazták a város erkölcsi és anyagi érdekeit megtámadó indítványukat? Ne igy keressék Önök a maguk igazságait, ha érzik magukban, hogy joguk van hozzá. Következetesség és a tényekkel egyező, a tévedésektől ment ut vezet érdemlett célhoz. S mivel hatóságunk ezen az utou halad, mi bizunk a győzelmében, még ha a kabinetirodáig mennek is. Igazmondó. A tisztességtelen verseny. Noha a közelmúltban egy és más intézkedéseket hoztak a kereskedelem és ipar kinövései ellen, nap-nap után tapasztalhatjuk, hogy még is csak burjánzik a tisztességtelen verseny, nem respektálva hozott törvényeket, nem törődik az esetleges megtorlásokkal, .Kp az a bökkenő," hogy az illetékes tényezők nem hajtják vágre kérlelhetetlen szigorral és kíméletlen ridegséggel az erre irányuló iatézkedéseket és igy újólag elharapódzik e régi nyavalya és annál nehezebb lessé ellene irtóhadjáratot folytatni. Nehéz is ezzel a száziejü szörnyeteggel sikeresen megküzdeni. A tisztességtelen verseny befészkeli magát a kereskedelembe, iparba. Megfertőzi a közgazdaság eme két fontos ágazatát, megmételyezi a társadalmat, és hiába próbáljuk lerázni magunkról, hasztalan iparkodunk leteperni, összetiporni, megtolytani, agyongázolni, újból és újból más és más formában felbukkan életjelt ad magáról. A tisztességtelen verseny kisértetének nem igen lehet ellent állani. Hiába a behizelgö modorú, barátságos, kedves nyájas ember hamar hivökre és hivekre talált, gyorsan megszeretik és bíznak is beuue. A csalogató hízelgő hangú,