Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-03-23

XL. évfolyam. Pápa. 1913. március 23. 12. szám PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai 8 papa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik ni i n d • ii v a a á r n R p. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldl>eii{ (ívnia papirkereskedése, l'ö-tér Ül!-ik icám. Telefon. 112 szám A szerkesztésért felelős Inptulajdonoa: GOLDBERG GYULA Klőfizetésck és hirdetési dijak a lap kindnhivatalAlioz küldondfík. A lap ára: eifész. évre 1- kor., félévre >! 1c. negyedévre •'{ Syilt-tér soronként 4D lillér. — ICizyes s/..im ára '.W IUI. Feltámadás. Feltámadás ünnepe, az életre-ébredés szimbóluma vagy és ezért vágyakozva tárjuk feléd a karjainkat. Ébressz fel bennünket is a bétköznapok halálos sivárságából, hogy á küzködés hörgő| hangjait elnyomja az áhítat. Egy embertársunk, aki Wilde Oszkár nevet viselt földi vándorutjáu, prédikálta: „A legtöbb ember azt hiszi, hogy él, pedig csak létezik." Feltámadás ünnepe ébreszd őket is az élők sorába! Mert bennünk lakozik a nagy, mérhetetlen élet vágy, mely az élet zengő szavára figyelmeztet minket, de meg vannak kötve a kezeink és le van bilincselve az akaratunk. Feltámadás ünnepe, hozd el a sírjukban vajúdó népjogokat, az általános, titkos, egyenlő választójogot, mely egész néposztályokat van hivatva feltámasztani, olyanokat, vágyakozva tekintenek a ragyogó napfény felé siri éjszakájukból. Feltámadás ünnepe, hívd életre haló poraiból a reményeinkot és bizodalmunkai. melyet annyira elnyomott a harc bakii madarának baljóslatú kttvikkolása. * ügy akarunk bízni, ugy akarunk hinni az [gazság feltámadásában, de az igazság csak nem akarja elfoglalni az élet trónusát. F.s amikor a leitámadott Igazságot nem tudjuk fellelni a földi történések törvényszerűségében mi akarunk felemelkedni hozzá a föld porából, az ő magasságos atmoszféráiba. A nagy gondolatok szárnya nem fárad ki. mig felemel hozzá, csak a sivár kicsinyesség köt sokat a föld poi dioz. Pénzéit, ei mért, rangért törteti' embertömeg fölött észrevétlen múlik el a feltámadás tnementója, és igazi húsvétjuk nem lesz nekik. Mert az ünnepi érzés, az kevesek kiváltsága: a szenvedőké, akiket jóvá tesz a sor; a belátóké, akiket megnemesit a tudás; a poétáké, akiket felemel az érzés. Mert bárhová is fejlődik ember és az emberiség, akarni lyeti utakat tár fel a tudomány az emb<r mivolti

in.il egyik sarkalatos véglete i nirad a szubjektív érzésvilág. A szeret -t glóriája a világtörténelem lapjaira irta fel a tiszt i belső érzésvilág jeleutőségének himnuszát. * Mmnyiro lüg«;* Qen mi.id.z a kaluH

1 dáriumtól, — de a kalendárium hozta az feszUnkbe. Mennyire más ez, mini cerirnóuiák üres játéka, s mégis, csak ott beszélnek a feltámadásról. Mennyire mairas ideál a feltámadás, s mégis csak ÍI szenvedés porában, a belátás megszégyenülésében és az érzés megalázkodásában lehet megismerni. Mert a végletek találkoznak. — les extremes se touehent — a legmagasabb gondolatok és a legsilányitóbb keserűségek. ' * Odakiin tavaszodik, a természet is feltámad, hogy napsugárral aranyozza be az ünnep ahitát. Minden feltámadásra emlékeztet, minden megújhodásra ösztönöz; ennek a himnuszai halljuk a léget betöltő ünnepi harangszóban. A feltámadási böjtszaka előzte meg. A magyar ugar népe is sokat böjtölt, nemcsak a tápláló kultúra tekintetében, nemcsak a mostohára szabott népjogok keretében, hanem a szó gazdasági értelmében is. A magyar föld sok polgárát nem tudta eltartani, koldusbotot, adott a kezükbe, s ki tudja, hogy az l'jvilág mely részéből küldik felénk sóhajaikat a leitámadás húsvét ünnepén. Ki tudja mikor támad fel a mi megváltónk, aki a szeretet nevében megüjhit minden fájdalmas, elkorhadt barlasztot. Am a reményéi bennünk: feltámadunk! Csakhogy ez a megváltás kitudja mikor következik be? A mai zavaros-idők IU r. kecsegtetnek semmi biztatóval, a mi feltámadásunknak ünnepét semmiféle biztató hírnök nem jelzi. Ezért szomorít el minket minden szinbólum, a mely a feltámadásra emlékeztet: húsvét, tavasz, minden. Várjuk az időt, várvavárjuk, amikor mind ennek mi is örülni lógunk. HÚSVÉTKOR.*) Harang szavától hangos a vidék, Az arcokon örömsngár lebeg, A lenyes teniploinoszlopok között. Fennszámyaló aaoltárok zengenek; Tavasszal feslö százezer virág, Ifi hinti, szórja édes illatát, Tönjéll, csudás tény, pompatenger: — Feltiniadott az istenember! Tekintetem egy koldusgyermeken. Ki sápadt, éhes. majdnem meztelen ; ltnsan lehajtja árva kis tejét, Ugy reszket, olyan imbolygva lép, Kicsiny kézéi inára össaeteve Térdel a templom jéghideg kövére, Ks én nem látok többé semmi mást, Mint azi a kél. kis össaetett kezet, Nem hullok mást. mint azt a lassii sóhajt. Amely a fonnyadt ajkakon remeg; A hin tény, az illat szertefoszlik, A zsoltár tompa zűrzavar leszen. Ks mintha egy hang suttogná az égből: — Mig ily nyomor tanyázik ott a töldön. A fény lesújt, a pompa fáj nekem. *l Mutatvány KII IT Ander most megjelent vcrseikollj véliöl. •ePajilsza— A „Pápai Lapok' eredeti t 4 r R 4 j a. — Irta : Baal Károly. Süni, zsivajgó, fecsegő népség, soha nem látntt arcok tömegéből, hirtelen egy ismerőé, rég ueui látott are s a hozzá larl taé kis alak tűnt ki, ugy hogv önkénytelen ajkaiiuii tolult a kiáltás: — l'ajika ! Ijedten rezzent üss e megállt, összehuxta erősen szemöldökét s kutatott emlékei közön, hol is láthatta ö ezt a torzonborz urat, ki mos) sphinx Sierfl mosollyal áll előtte s öi régi. talán már el is felejtett nevén szőllitja. — Ugy-c nem ismersz ram Pajika? Persre én erősen megváltoztam mióta elszakadtunk egymástói, nem ugy mint te, ki még most is olyan vagy, niitit mikor elhagytuk éret) ifjúként az iskola padjait. — Te vagy n/. Tihor V Kz aztán öröm : a mai estét ennek a váratlan viszontlátásnak szentel fik, itt tudok egy jő kis vendéglőt, jer oaak I — s belém karolva mar is magával húzott. A Pajika 1 Szinte nevethetnékera támad, ha visszagondolok arra az időre, mikor még egy Ott jártunk. Az egész, iskola, meg a kis nebulók is Pajikának bivták holott nekünk már — as ű oestálrtársulunk — nagy tekintélyünk volt előttük. Ot senkiseiu reapeotálta; de hát hogy is szerezhetett volna magának csak egy ki- parányi tiaateletet ía 1 TaJáu az ő kis vékony alakjával, felénk természetével, ki még egy szemtelenkedő kis ..iiiujkó" nvakonteremtésével sem inét tiltakozni e nev ellen'.'! Özvegy anyjának egyetlen gyermeke volt; nem csoda, ha MEG mint nyoloadik oaatályoa is Pajika marad'. 8 ez ugy illet rá! Rajtaragadt ; hiába sirt, toporzékolt sokszor mérgébeu, még a tanárok is igy bivták, a lányok is, mindenki, az egész város. Később bele is törődött s lassankint a mindenkitől lenézett, örökké kia gyermeknek tartott l'ajika lett. S most itt ment mellettem a vendég].; felé; nem volt ellenemre a dolog, mindig saimpatizáltani a különben csendes, jó fiúval s örültem a rég nem látott osztálytársnak. Kievároaiaa vendéglő volt, amelybe betértünk : hajlongva vezetett a pinoér egy külön terembe, mintha megsejtette volna, hogy mi most nein -ak ugv vacsorázni tértünk he ide, hanem egyedül is szeretnénk lenni, jól kibeszélni magunkat. Na l'ajikám a viszontlátás örömére! — s ez/el odaintettem a p.neeil s alig pár perc múlva mar az asztalon al!t egy üveg jói erős bor. Eleinte szabadkozott, hogy igy nem iszik, ugy nem iszik, de aztán unszolásomra csak lehörpintett egy-egy poharat, mind jobban s jobban belejött A világhírű CfollfotlH

1 CÖr Schwarcz Märton Börcsarnokában valódi müncheni udlVCUUl will naponként frissen lesz csapolva.