Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-03-16

PÁPAI LAPOK Papa város hatóságának es több papai s papa-videki egyesületnok megválasztott közlönye. Megjelenik ni 1 n (1 e n \ « s a r n a |>. Szerkeszlósép és kiadoliivalal : Qolallierír Mywla papirkereskcdése, l<fi-tér '_'.'!-n; s/ám. Teleícaa. XXa cziir. A szerkesztéséit teleitta láptulajdonoe: UOLDBERG GYULA. Klőtizetések és hirdetési dijai: a lap ki.ul .hivatalához küldendők. A lap ára : egész évro 13 kor., félévre Ii I;., negyedévre 8 Nyilt-tór soronként |n till-'-r. - (Sajtéi Mám úra IM) Uli. A parcellásási üzlet. [rta : Dr. Berenyi Pál Parcellázás itt, parcellázás ott. par­cellázás mindenütt. Ahol valaki csuk hallott erről az üzletágról, hozzányúlt. Ügyvédek, kereskedők, falusi szatócsok, vidéki kis szövetkezetek, takarékpénz­tárak ós nagy bankok, mind, de mind parcelláznak. F.gy-egy földbirtokos szo­bája tele van ügynökökkel, akik rábe­szélik beígérve a fold holdjáért horri­bilis árakat, hogy parcellázom A lati­fundiumok urait ráveszik a nagy ban­kok. Mostanában pedig direkt csak azért alakultak pénzintézetek,- hogy a papi birtokokat, meg ha lehel a nagy hitbi­zományokat juttassák a kisbirtokosok kezére. Magyarországon, ahol a földbirtok­nak több mint ölt "*-a. nagy. latifundiu­mokban, hitbizományi birtokokban, meg a holtkéz birtokaiban van megkötve valóságos áldás, hogy akadlak vállalk"­zók, akik a földet megosztva, eljuttatják azok kezeihez, akik eddig csak áhítoz­tak a föld birtoka után és mivel hogy nem juthattak hozzá, vándorbotot fogtak kezeikbe és indultak kenyeret keresni idegen világba. Az európai kultúrálta­mok közül egyetlen egyben sem annyira égető a földbirtok megoszlásának szük­sége, mini Magyarországon. Ebben az országban, ahol a lakosságnak több mint 30&-a földmivelóssel foglalkozik és lel­kének egész szeretetével, minden vá­gyával es büszkeségével a földhöz ra­gaszkodik, ennek a 30 $-nak több mint 70 "o-a föld birtoka nélkül szüköiődik. Ehhez járul, hogy a uyerstermények árának néhol 1U0 v<.s emelkedése egyetlen loglalkozást sem tett Magvar­országon annyira nyereségessé, mint a löldmivelésl. Szokásmondás, hogy az az ö amelyet tisztán hoz a föld, azokkal a jövedelmekkel, amelyek rend­szeres számitások határain tu lesapód ik ;i földbirtokkal járó bevételekhez, fele­melik ezt az 5 Vot 7 8 "»-ra is. és ha ehez számításba vesszük, hogy a föld­birtok adója kontingentál! adó: termé­szetes, hogy mindenki érthető szenve­déllyel szalad a föld birtoka után. Ks számbavéve az imént elősorolt körülményeket, azt is indokoltnak látja mindenki, hogy a földbirtok i egoszlá­SHtmk k":: vetítene- gyaNíiWO nagv nye­reségekkel jár. lliszeii voltak egész faluhatárok, ahol a parasztság földbirtok nélkül szűkölködött és ha egy-egy holdnyi földterület eladásra került, va­lóságos hadviselés támadt a megszerzé­sére éhesek között. Ks ez a közvetítési munkálat kétségtelen, hogy csábító volt mindenkire, akinek elegendő tőkéje és vállalkozási kedve volt. Ámde miként sok minden Magyarországon, ez az üz­letág is olyan túlzásokba jutott, hogy itt lesz az ideje figyelmeztetni a par­cellázó vállalkozókat, hogy a birtok meg­oszlás is csak bizonyos határig lehet­séges és azon tul lehetetlen helyzeteket teremt. Ma már olt vagyunk, hogy an­nak az áldásthozó munkásságnak, amely nagybirtokokat a kisbirtokosok számára is hozzáférhetővé tette, megvannak a maga kinövései. Nem szólok én itt arról, hogy már igen sok ember vesztett pénzt a parcellázási üzletben. Kz végre- is az ö dolga. Csodálkozni való nincs benne, mert a földbirtokos is tudja, hogy mi történik körülölte: és tekintettel arra a készségre, amellyel a pénzintézetek szinte unszolva kínálják pénzeiket a parcellázási műveletekhez maguk a föld­birtokosok is könnyen vállalkoznak par­cellázási munkákra. Ámde ettől eltekinve, számtalan példa bizonyítja, hogy az a nyerészkedési törekvés, amely a par­cellázási ügyletekben jelentkezik esidő* szerint leginkább pregnánsan, olyan formátlanságokat teremt, amelyek hova­tovább krizisszerü következményekkel járhatnak. Különösen is figyelmeztetjük a par­cellázásra alkalmas ingatlanok eladóit, hogy ne hallgassanak a sok közvetítő ügynök besugásaira, és ha ingatlanaikat parcellázni akarják, forduljanak olyan intézetekhez, amelyek a parcellázást tőkeerővel es szakértelemmel végzik. LEVÉL. Messze idegenben, buldog csodaiuldön, Kz a pár sor irás hódolva köszöntsön, Szivemből köszönt sün. Ezer mérttöldün át, én édes szerelmein, Kbben a levélben elküldöm a lelkem, Érted fájó lelkem. Kennék sebes szellő, hej, percet se várnék, Kzer mért földön át. hozzád magam szállnék. De boldogan szállnék. írisz illatában lrt^ódzanék hozzád, Suhogó lágy szellő, megcsókolnám orcád, Halovány szép orcád. Tudom, ott tava-/ van, most nydik a rúz-.a, Itt a hervadó nyár készül nyugovói:.. Örök nyugovóra. Szivem . .. hogy ha tudnád . . . elepeszt a bánat, Kmésztö nagy vággyal hogy vágyom utánad. Meghalok utánad. Kgeföbh kin sorvaszt, pokolbeli tüzuál, Mióta elhagytál, mióta elűztél, Órökre elűztél. Nincs, hogy kinek szoljak, nincs, hogy kinek |siijak, Neked is, — jobb talán. — levelet se irjak, Soha, sose irjak ? Messze idegenben, boldog napországban, Sose tudd meg. titkon mennyit sirtara, vártam. Holtomig bog)' vártam. Gcifs Demeter. Irta: Korvin Otto. Két lány és mi férfiak, alig ismerősök és ide­genek, a német lányok nyelvén töitan beszélők. Napiimid cra akiirtiink menni és egyszer elsők lenni a nagy köszönésnél, amit nj világ jöttekoi meghajtott fejjel tenni kell. Este álltunk össze : ke­leiről, nyugatról és északról délre szakadt, pihe­nésre szorult sápadt és talmit emberek. Es talál­tuk azon az estén a delén élő nagy napsugaraktól barnult két lányt, akik azt mondták : — Ti idegen emberek, veletek akarunk menni. Ks mi a/t mondtuk : — Mi ma megnézzük az idegen éjet és meg­várjuk az ismerős, de mégil máidig uj napl'elkelést. dőljetek, de mi nagyon szomorúak vagyunk, inert itt nagyon szépek a hegyek és erdők. Ks én azt mondtam: — Minek jönnétek'.' Mi itt nem csókolunk, I mert a csókoktól van arcunk sápadtsága. Mi itt nem beszélünk, mert attól vagyunk elfáradva. Mi nem iszunk pezsgőt — hát minek jönnétek ? Ti szegények, árvák, szomorúak, akik mindig mulat­tok, daloltok és nevettek. A lányok komolyan kezdtek nézni és fekete szemükben nagy és mély bánatok keltek. Azt hi­szem, egv nagyon szomorú zene játszott benuük. Nem sziibak, csak mellénk szegődtek és vártak, hogy mi lesz. Mi meg elindultunk : öten, négy nyelven gon­dolkodók. Kóborolni kezdtünk a hegyeknek feketén határolt éjszakáján és be-betértüuk kis emberek gőzös korcsmáiba szólni vagy nézni és borral egy­más hazáját említeni. Ilyen helyeken mégis csak volt beszéd. Igaz, hogy a mondatok betegek és hervadtak voltak, de mindenki beszélt pár rövid szót a hazájáról! az an­gol Londonról, melynek Baját és ködét vissza-visza­vágyja, a másik az orosz havakról, a hóról, a tiszta és fehérről, mely még nálunk is sápadtabb. A lá­nyok a tiroli nagyék magasairól és a nagy völgyek templomairól saak én volltam a hallgató, mert nem tudtam, vagy ii.-iii akartain magyarságommal elő­hozakodni. Kértek, de kérésük hiába volt, az an­gol azt kérdezte, mert verseket irt, hogy tinlvenek és sirnak-e itt a versek, az orosz: hogy itt i» vö­rös-e a vörös és hogy vau-e minálunk fehér? Ez A világhírű valódi müncheni Salvator sör Schwarcz Márton sörcsarnokában naponként frissen lesz csapolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom